Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

07. Félig-meddig most is a család tagja vagy

Már lassan virradt, és Klausék még mindig nem jöttek vissza. Aggódni kezdtem így idegesen járkáltam fel-le a szobában. Davina, akivel időközben nagyon jól összebarátkoztam próbált megnyugtatni, de nem nagyon ment neki. Kinyílt az ajtó... Végre itt vannak. Klaus egy totál kiéhezett öltönyös vámpírral a nyomában, gondolom Elijah. 

- Gyere Eljah, ülj le ide. - vezette őt Klaus az ágyhoz - Kellene neki egy kis vér. Gondolom senkinek sincs kéznél.

-És ha azt mondom, hogy bennem található egy kicsi? - Ajánlottam fel a "segítségemet"

- Na nem semmi esetre sem. Nem engedem hogy igyon a véredből.

- Klaus, úgy tudom az én véremről nekem kellene döntenem. Tessék Elijah igyál. - odanyújtottam neki a csuklómat, és megmondhatom kimondhatatlanul fájt, ahogy éreztem hogy kiszívja a vérem. Klaus úgy nézett a testvérére mintha elvette volna a kedvenc játékát és durcáskodott, hogy nem hallgattam rá. Elijah abbahagyta a vérszívást, elővett a zakója zsebéből egy textilzsebkendőt és megtörölte a száját.

- Megtudhatnám mi a neve annak a hölgynek aki képes volt ellent mondani Klaus-nak?

- A nevem Andrea Sax, de jobb szeretem, ha Andy-nek hívnak. Jut eszembe, hol maradt Bekah?

- Siratja a szerelmét Marcelt, akinek kitéptem a szívét... Jut eszembe, le kellene mosnom a kezemről a vért. - jelentette ki olyan hangnemben, mintha természetes dolog lenne, gondolom számára az is.

- Ti aztán nem semmi család vagytok! - szóllalt meg végre Davina aki eddig csak csendben követte az eseményeket.

- Baszki szeretnék egy ilyen családba tartozni!!! - reméltem hogy ezt csak én hallottam, de nem ez volt az igazság. Miután ezt kimondtam halálos csend lett, annyira csendes, hogy épp bántotta a fülemet. Mikor a többieknek is leesett, hogy mit mondtam Klaus odajött hozzám szorosan átölelt és csak egy mondatot mondott, ami hihetetlenül jól esett: - Te már félig-meddig most is a család tagja vagy.