Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

09. Halálosan váratlan hír

Klaus engedett az ölelésén és én elindultam a szobámba. Felkaptam a pizsamámat és elindultam a fürdőbe. Átvedlettem a pizsamámba, lemostam a sminkemet és visszamentem a szobámba. Mint egy darab deszka bedőltem az ágyamba és azonnyomban elaludtam. 

Reggel szörnyű másnapossággal ébredtem. A fejem mindha szétrobbanni készült volna és eléggé szédültem is. Nem nézhettem ki valami szépen. Csoszogós léptekkel mentem le a konyhába. Ott az egyetlen "élő" személy Elijah volt.

- Jó reggelt. - köszöntem neki ásításom közepedte.

- Reggelt. - villantott felém egy friss mosolyt.

- Hogy a jó égbe lehet az, hogy nem vagy másnapos? - kérdeztem miközben a hűtőben kezdtem kutakodni valami ehető után.

- Hát ez a vámpírlét egyik előnye.

Megszólalt a csengő én meg megmondtam Elijah-nak hogy akármilyen hulla vagyok megyek kinyitni, de bárcsak ne tettem volna. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót anyámmal talaltam szembe magam. Behívtam és megkérdeztem mit akar. Mint ahogy sejtettem... Klaus-al akart beszélni. Felmentem a szobájába anyámat lent hagyva Elijah-val. 

- Úgy nézem épp reggelizel. - mondtam fintorogva amikor megláttam, hogy egy lány nyakát szívja.

- Mit akarsz? - mordult rám. Hybrid tekintetével.

- Édesanyám eljött váratlanul meglátogatni téged. Azt hittem menten hanyatt vágom magam amikor megláttam az ajtóban.

- Mi a francot keres itt??? Azt mondtam neki soha többé ne merjen ide jönni.

Ezzel otthagyva engem a lány holttestével kiviharzott a szobájából. Még nem voltam ilyen helyzetbe de valahogy nem is érdekelt hogy halott egyszerűen megfordultam és mentem a földszinti veszekedés hangjai után.

- Mit képzelsz te magadról azt mondtam soha többé ne merj ide jönn vagy meghalsz!!! - ordította Klaus anyám képébe.

- Gondolod, hogyha nem lenne fontos akkor itt lennék? Hát azt kétlem. Csak annyit akartam mondani, hogy vigyázz a lányomra mert Marcel talpnyalói rajta keresztül akarják megbosszúlni imádott főnökük halálát.

- Ugyan már miért pont rajta keresztül??? - kérdezte Klaus nevetve.

- Mert az egyik látott titeket ölelkezni az erkélyeden és azt hiszi szerelmes vagy bele.

- Jó vicc. - mondta Klaus, de anyám halál komoly arcot vágott - Te komolyan nem viccelsz? Andy gyere ide!!! - ordította Klaus idegesen - Most azonnal pakolj össze. Indulunk Davinához. Amíg meg nem oldjuk a dolgot az ő védelme alatt leszel.

Tudtam, hogy most nem lenne helyén az ellenkezés. Felmentem a szobámba és összepakoltam. Levittem a bőröndömet. Szerencsémre már az utált anyám nem volt ott. Klaus kivette a kezemből a bőröndöt és bepakolta a kocsijába. Beültem előre és már indultunk is.

Davina egy kicsit meglepődött hogy bőröndel állítottam be hozzá, de amikor elmeséltük mi a helyzet elkezdett intézkedni a védelmem kapcsán. Védelmező varázsige hogy ne tudjanak a közelembe jönni vámpírok kivéve Klausékat, mert az ő vérével volt megkötve. Mivel Marcel vámpírjai mind Klaus vérvonalából vannak rajta keresztül Davina követni tudja őket. Mikor megtalálta őket a Mikaelsonok elindultak eltávolítani a talpnyalókat. De Davina rájött hogy az a hely egy csapda és hogy csesztük mert már itt vannak a templomban... Egy kicsit bestresszeltem amit mindketten észrevettek. Így újdonsült barátnőm is tanúja lehetett újabb ölelésünknek. Az álla a padlót súrolta és olya érzésem volt hogy majd ki esik a szeme. Megnyugodtam és készen álltam kiállni a támadóim ellen. Ekkor kicsapódott az ajtó és ott állt előttünk egy hadseregnyi vámpír. Bekah és Elijah sehol. Nem tudtam hogy most mi lesz. Ekkor jött egy ötlet. 

- D te gyengítsd le őket ha intek. - súgtam oda neki - Ne nézz ilyen értetlenül csak majd csináld ha mondom.

- Klaus. Te meg ha legyengülnek teljesen, akkor mindegyikkel végezhetsz.

- Bejön a terv. - válaszolta - Csak kár, hogy nem az enyém.

Ekkor bólintottam. D valami varázsigével mindegyiket földre kényszerítette és Klaus egyenként végzett velük. Kivéve eggyel.

- Camille? - mondta meglepődve. Tudtam ki az. Bex mesélt rólla, de hogy jött vissza a túlvilágról és miért.

- Végezz vele vagy én megteszem. - mondta Davina. Láttam Klaus arckifejezésén, hogy nem lenne rá képes, így hát vettem a bátorságot és egy karót. Oda mentem hozzájuk, de amikor Klaus meglátta mire készülök falhoz szorított. Éreztem arcomon tűz forró lehelletét.

- Mit nem értettél meg azon hogy halálos veszélyben vagy? - morogta képembe.

- Megértettem, de azt is hogy sosem lennél képes megölni Camille-t. - Egy csöppet engedett szorításán, így el tudtam mellette szaladni. Egyenesen régi szerelméhez akinek hidegvérűen beledöftem szívébe a karót. Klaus és D hitetlenkedve néztek felém és a holttest felé. Klaus dühösen megindult felém.

- Miért tetted ezt? Mondtam, hogy elintézem.

- Ha rád hagytam volna akkor helyette én lettem volna halott... Te nem érted hogy ez egy átverés volt? Tudják hogy mi a gyenge pontod. Csak kihasználtak nem érted? - Mondtam már én is teljesen dühösen.

- Jól van elegem volt!!! Indulunk!!! - fogta a bőröndömet, engem is a vállára tett és elindult a kocsi felé.

- Tegyél már le tudok járni!!! - ordítottam és ütöttem a hátát. Végre letett. - Kösz! - vágtam a képébe.

- Ne durcáskodj már!

- Hogy én ne durcáskodjak??? Ha nem vettem volna a kezembe a dolgokat. Akkor felőlled nyugodtan meghalhatnék csak hogy a drágaságos Camiddel lehessél...

- Ez nem igaz Camille már rég a múlté..

- Igen? Jó tudni azután, miután majd megfolytottál csakhogy véletlenül ne öljem meg.

- Nem miatta toltalak falhoz, hanem amiatt mert kurvára féltettelek. Hát még nem estett le? 

Teljesen meglepődtem. Mindent vártam csak épp pont ezt nem. Fontos vagyok számára. Ezen gondolkodtam, de egyszerrecsak minden elsötétült.