Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

01. Indulás a halál felé

Ma reggel felébredtem és az volt az első ami eszembe jutott hogy ez az utolsó pár órám Miami-ban. 6:30 van ideje lenne felöltöznöm. Fekete farmer es fekete crop top azt hiszem jó lesz. Nem hiszem hogy valami extra öltözéket kellene magamra húznom. Fogat mostam tettem egy kis natúr sminket és reggeliztem, amikor megcsörrent a mobilom a kijelzőn anyám neve villogott.

- Szia Andy, körül belül egy óra múlva ott leszek érted. Megfelel? - Szólt bele anyám.

- Ezt most úgy mondtad, mindha lenne választásom, na de nem bánom, legyen. Tudod hol a házunk, vagy még útbaigazítást is kellesz adnom? - vágtam hozzá érzelem nélkül a hangomban.

- Persze, hogy tudom elvégre laktam ott én is egy ideig, ha nem emlékeznél. - felelte.

- Oké egy óra múlva várlak. Viszlát addig is.

- Örültem a kedves beszélgetésnek. Szia.

Idegesen, remegve tettem le a telefont. Úgy látom az útálat kétoldalas. Mától úgy látom "gyönyörű" életet fogok élni... Megyek még egyszer leellenőrzöm a bőröndömet, hogy mindent bepakoltam-e. Hát igen. Az egész házam, és az egész életem most be volt csomagolva vagy ezer kartondobozba. Fura volt úgy végigmennem a házon hogy az ürességtől viszhangzott minden léptem. Sok emlék előtört bennem. Az ahogy apával nevetve kergettük egymást a házban, amikor horror estet tartottunk és nem volt szabad felkapcsolni a lámpát és lépten nyomon neki mentünk dolgoknak vagy egymásnak. Ahogy minderre visszaemlékeztem előtörtek belőllem a könnyek, mert felfogtam, hogy mindez nincs többé, hogy apa nincs többé. Ültem apa szobájának ajtajában és pityeregtem, na meg persze emlékeztem...

Mikor egy kicsit megnyugodtam lehordtam a cuccaimat a bejárati ajtó elé hogy minél gyorsabban be tudjam majd tenni a kocsiba. Persze tudtam, hogy nem vihetek mindent magammal, így kiválasztottam a legfontosabbakat. Féltem, ideges voltam, na meg persze dühös is, mert nem tudtam, hogy miért történik ez meg épp velem. Senkinek sem ártottam az életben. Mindenkihez kedves voltam. Egyszerűen képtelen vagyok mindezt felfogni. Na de nem érdekes most erősnek kell lennem mert anyám nem láthat gyengének. Nem adom meg neki azt az örömet hogy letört leszek. Felveszem legnagyobb és legboldogabb mosolyomat. Kész vagyok idegileg felkészültem, teljesen lenyugodtam. Pár perc múlva jön az a nőszemély aki nem érdemli meg hogy anyámnak szólítsam. Ha most azt kérdezed miért, hát elmondom.

Megcsalta az apámat. Tudom ezért nem kellene így bepöccennem, de én nem tehetek róla. Apa mindent megadott neki amit csak a szemén látott, és ezt ő ilyen aljas módon hálálja meg??? UNDORÍTÓ!!! Ennyit tudok mondani... Fogalmam sincs, hogy most él e valakivel ez az áruló tyúk, de nem is nagyon érdekel. Maga a személy nem érdekel. Anyám nem érdekel.

Megállt egy kocsi a ház előtt. Sajnos tudom ki az. Kinyitottam az ajtót és elindultam hozzá magam után vonszolva a bőröndömet.

- Van még valami a házban amit hozol magaddal? - kérdezte jegesen kiejtve a szavakat.

- Igen egy pár doboz az ajtónál, ha nem szakad le a kezed bemehetnél érte. - mondtam "kedvesen"

- Mit meg nem tennék érted drága lányom.

Csak magamban nevettem és tettem be a bőröndömet a csomagtartóba, mire kiért a dobozokkal és azokat is bepakolta. Beültünk bekapcsoltam a biztonsági övemet és el is indultunk.

Az úton egy szót sem váltottunk. Én csak csendben ültem és néztem a mellettem elsuhanó tájat és talán el si aludtam, mert egyszerre csak azt észleltem hogy valaki azt mondja, hogy MEGÉRKEZTÜNK...