Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

04. Fény derült a sötét igazságra

Teljesen pánikba estem. Egy olyan ember közeledett felém aki az előbb a szemem előtt ölte meg anyámat. Nem tudom mit csináljak. Fussak el? Esetleg meradjak és kérjem, hogy magyarázza meg ezt az egészet? Ideért most már késő. Már csak azt várhatom hogy mi fog történni.

- Nyugodj meg légyszives. Nem foglak bántani, meg semmi ilyesmi, és anyád is 1-2 órán belül felébred majd. - nyugtatgatott.

- Azt meg hogy a... hisz halott! - vágtam hozzá értetlenül.

- Szeretnég, hogy elmeséljem?

- Hát jó lenne.

- Hát akkor legyen, de meg kell ígérned, hogy nem fogsz hisztizni, végighalgatsz, és nem mondod el senkinek a világon.

- Itt haljak meg ha megszegem.

- Akkor kezdjük... 1000 éve a legkissebb húgomat megölte valamilyen állat az erdőben. Én találtam rá. Nagyon ki voltam borulva. Anyám boszorkány volt, így egy varázslattal összekötött engem és a testvéreimet, így halhatatlanok lettünk, de a halhatatlansággal járt valami szörnyen kínzó rossz is. A vérszomj. Igen. Én és a testvéreim vagyunk a legelső vámpírok, eredetiek. Később rájöttünk, hogy tudunk embereket olyanná változtatni mint mi vagyunk. Anyád is vámpír, én változtattam át. Hihetetlen gyorsak vagyunk, élesen látunk a sötétben és kitűnő a hallásunk. Eleinte csak mi voltunk, de 1000 év alatt hihetetlenül sokan váltottak és a háromnegyede meg szeretne ölni, de ez nem fog nekik összejönni, mert mindenkit meg lehet ölni, csak engem nem.

- Várjunk Hogy lehet megölni egy vámpírt? - kíváncsiskodtam, mert érdekelt a téma, és egy cseppet sem féltem, ki tudja miért. Mindig is szerettem a horror sztorikat, és most ez kivételesen igaz is.

- Testvéreimet csak a fehér tölgyfa hamvaiba mártott ezüst tőrrel lehet megölni, de a tőrt a sebben kell hagyni, vagy újraélednek. A közönséges vámpírokat pedig leszúrhatod akármilyen karóval és meghalnak.

- És téged?

- Ez meg miért érdekel?

- Mondd már majd meg öl a kíváncsiság.

- Engem, mint hybridet nem lehet semmivel megölni.

- Hybrid??? Az meg mi?

- Vámpír a vérfarkasok vérvonalából.

- Ó, szóval valami 2 az egyben féleség? - Klaus hangosan felnevetett.

- Valami olyasmi. Anyám megcsalta apámat egy vérfarkassal, és ez csak akkor derült ki amikor először öltem. Akkor jött elő a vérfarkas én-em.

- Kezdem érteni asszem.

- Te egy kicsit sem félsz? Voltak emberek akiknek mihelyst elmondtam sikítva szaladgáltak körülöttem a szobában és kénytelen voltam végezni velük, mert túl sokat tudtak, de úgy látom veled nem lesz gond.

- Kis korom óta imáádom a horror sztorikat. Engem olyan könnyen nem tudsz megrémiszteni. - dicsekedtem.

- Fogadjunk? Akkor most mutatok valami ijesztőt.

Ekkor megmutatta az igazi énjét. Kimutatta a benne lakó hybrid szörnyeteget, de ez valamilyen elmebeteg módon nagyon is imponált nekem. Tetszett ez a szörny és a kegyetlen személyisége. Nem lehetek valami normális ember hogyha ezt mondom. 

- Hűű ez irtó menő. - szólaltam meg hirtelen.

- A hétszentségit. Te tényleg nem ijedsz meg valami könnyen. Asszem mi ketten jóban leszünk.