Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

18. Josh

Reggel az első amit érzékeltem az Klaus hátamhoz simuló kidolgozott felső teste volt és a karja ami körbefonta derekamat. Nem lepődtem meg, hisz tudtam, hogy tegnap itt maradt velem, hogy tudja jól vagyok. De ez a kellemes érzés hamar elillant, mikor ráeszméltem, hogy ma még csak kedd van és suliba kell mennem. Kihámoztam magam Klaus védelmező öleléséből és a szekrényemhez vettem az irányt. Nah szuper. Az egyenruhám olyan gyűrött. Mintha letámadott volna egy csapat játszani vágyó kutyus. Szerencse hogy van tartalék. Mintha ez nem lett volna elég, mikor benéztem a tükörbe egy zombit láttam meg a saját tükörképem helyett. Kisírt táskás szemek, sápadt, majdcsak hófehér bőr, repedezett száraz ajkak, kócos, csomós haj. Magamra se ismerek. Megfésülködtem, sminkkel takartam a fájdalommal teli arcomat, felvettem a tartalék egyenruhámat és visszamentem a szobába. Klaus már ébren volt.

- Te meg hova készülsz? - kérdezte, miközben alaposan végigmért.

- Ahogy észre vehetted az egyenruhából, iskolába. És remélem, hogy Kol nélkül.

- Ha vársz pár percet, míg felöltözök, akkor elviszlek.

- Oh... Hát persze. - elfelejtettem volna említeni? Ah igen csak egy szál boxer volt rajta - Lent meg várlak.

Tíz perc múlva lent is vol a tipikus rossz fiús öltözékében. Behuppantam az anyósülésre és indultunk. Az út csendben telt, csak a rádió halk hangja hallatszott. Megérkeztünk a suli elé, leparkolta az autót, kikapcsolta a motort, de nem engedett kiszállni.

- Megkérhetlek valamire? - kérdezte.

- Hallgatlak.

- Tedd meg nekem azt a szivességet, hogy egy darabban és mosolyogva jössz haza, nem úgy mint tegnap. Menni fog?

- Megpróbálom, de semmit nem ígérek. Tudod, nem tettem valami jó benyomást tegnap a testvéred miatt.

- Tudom, ne félj mire hazaérsz már koporsóban lesz.

- Ne! Akár mennyire is mocsok mégis csak a legjobb haverom... Csak egy picit tanítsd meg viselkedni.

- Nála az lehetetlen, mint nállam a megváltás. Tudod, hogy értem.

- Na jó én megyek és megpróbálom helyrehozni Kol hibáit. Megkeresem Joshua-t, és bocsánatot kérek. - ezzel kiszálltam a kocsiból és bementem a suliba.

Nem volt nehéz megtalálni Josh-t. De nem volt jó ötlet ez az egész. Josh nekem rontott, hogy mit képzelek, és hogy hogy merek még ezek után megjelenni előtte és hogy takarodjak az iskolából, mert ez nem nekem való hely. Pecchemre Davina is ellenem fordult, és ő is útál. Inkább megfogadom Josh tanácsát és haza megyek. De most az egyszer nem leszek az a gyenge kislány és mosollyal távozok. Ahogy Klaus tanácsolta.

Hát ez nagyon rövid lett. Remélem nem baj. És hát nagyon nagyon köszönöm a 3K megtekintést. Imádlak titeket.

xoxo Naomi