Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

20. A vallomás

Klaus már ment is volna ki az ajtón, de én az orra előtt bezártam. - Csak te semmit ne intézz. Minden áron még több ellenséget akarsz? - álltam közé és az ajtó közé, hogy biztosan végighalgasson.

- Már az éjjel meg kellett volna ölnöm őket, mikor elvonszoltak Mistic Falls-ba, és a szökés része ként megcsókoltad. - mordult rám.

- Csak nem vagy féltékeny? - nevettem a képébe, de nem olyan választ vártam amilyet kaptam.

- Tudod mit? De, az vagyok. - ezzel elökött az útjából és eltűnt. Csak várhattam, hogy mi lesz ennek a vége, egyedül, mert miért is lenne itthon valaki amikor épp jól jönne egy beszélgetés. Megyek sétálok egyet a temetőben ahogy Elijah ajánlotta.

* Klaus szemszöge *

Oh igen Andy nagyon is rátapintott a lényegre. Féltékeny vagyok, de még mennyire. Hogy miért? Azt én magam sem tudom. De képes lennék akárkinek kitépni a szívét, már csak azért, mert hozzászól. Az a kis mocsok Salvatore meg megcsókolta. Ezt nem fogja megúszni szárazon. Akármi lesz a következménye, Damon most meg fog halni. Nem lesz nehéz megtalálni őt egy olyan városban, amit alig ismer. Lefogadom, hogy a Rousseau's-ban iszik a kis nyomorult. 

Ahogy beléptem a Rousseau's-ba megláttam Damont ahogy épp flörtol az egyik pincérnővel. Itt telt be a pohár. Megfogtam és elrángattam a temetőig.

- Hogy képzeled azt, hogy csak úgy kedved szerint lesmárolod Andy-t? - vágtam a képébe.

- Tudtom szerint nincs pasija, így hát nem láttam akadályt, és ő sem ellenezte. - vállaszolt pofátlanul. Ekkor már semmi önuralmam nem voltmegragadtam a szívét és kegyetlenül kitéptem eredeti helyéről. Damon teste élettelenül hullot a lábam elé. Szájam pedig egy önelégült mosolyra húzódott, de az hamar lehervadt amikor kb tíz méterre megláttam Andy-t a könnyeivel küszködve. 

Megfordult és szaladt kifelé a temetőből, de megállítottam mielőtt kiérhetett volna. Akarata ellenére visszavonszoltam Damon testéhez. A látvány hatására még jobban elsírta magát.

- Andy látod ezt? - kérdeztem a holttestre mutatva.

- I...igen. - dadogta. Láttam rajta, hogy fél tőllem, de tudnia kell.

- Miattad tettem. Miattad öltem meg Damon-t.

- De miért? - ordított. - Én egy kibaszott szóval sem kértelek, hogy öld meg. - támadott nekem. Lefogtam, hogy fölöslegesen ne ütlegeljen.

- Azért mert kcseszettül szeretlek!!! - szinte már ordítottam. - És nagyon nem tetszett, hogy més valaki megcsókolt, már akkor is gyilkolni támad kedvem, ha valaki rádmosolyog. - vallottam be neki azt ami már egy ideje bennem lakozott és kitörni vágyott.

Andy úgy nézett rám, mintha valami földönkívüli lény lennék. Hosszú idők óta most féltem először. Féltem, hogy Andy nem érzi azt amit én. Gondolataimból az hozott vissza, hogy Andy megfogta a kezem. Lábujjhegyre állt, és ajkai gyengéden érintették az enyémeket. Kezeimet derekára fektettem, ő pedig karjait nyakam köré fonta, és úgy álltunk ott csókolózva egy hulla felett egy temetőben. Száz százalék, hogy nem ez egy lány álma, de ő kezdeményezett. Megszakította csókunkat, majd a fülembe súgta azokat a szavakat, amiket már egy ideje szerettem volna hallani tőlle.

- Én is szeretlek Klaus Mikaelson...

  ❤️ ❣️ ☠ Naomi