Beleszerettem egy SZÖRNYETEGBE

12. Farkasharapás

Megrémülten figyeltem, hogy mit fog Klaus kitalálni. Bárcsk tudnám mi jár a fejében.

- Fel tudsz mászni? - kérdezte hirtelen, és a mögöttem lévő fa felé mutatott.

- Ha segítesz egy kicsit menni fog, de veled mi lesz?

- Miattam ne aggódj. Használj létrának. - parancsolta meg, és elkezdtem mászni rajta keresztül felfelé.

- Fent vagyok. Most mit fogsz csinálni? 

- Harcolni. - úgy reméltem, hogy nem ezt mondja, de tudhattam volna, hogy mindvégig azon agyalt hogy fogja egyenként leszedni a fejüket.

- És mi lesz ha megharapnak? - kérdeztem aggódva.

- Mondtam, hogy rám nincs hatással a harapásuk, és ha mégis akkor is csak legfeljebb rosszul leszek. - mondta úgy mindha mindegy lenne neki.

Ahogy kiejtette az utolsó szót egy farkas nekiugrott. Hihetetlenül jól bírja a harcot még akkor is ha túlerőben vannak. Tudom, hogy elég sokszor volt már része közvetlen harcban, és ha nem is kockáztatja az életét, mert tulajdonképpen képtelenség megölni úgy is felelőtlen viselkedés. Pedig már több mint ezer éves.

Gondolkodásom az szakította meg, hogy egy farkas nekiment a fának amin ülök, ami megbillent én egyensúlyomat vesztettem, és majdnem leestem, de sikerült megfognom egy ágat. Klaus jött segítségemre, de hirtelen ráugrott egyszerre vagy öt farkas, és nyúzni kezdték. Én sírva visszamásztam a helyemre és tehetetlenül néztem az előttem lezajló csatát. Egyszercsak Klaus felállt csillogó arany szemekkel és mindegyik farkas ijedtében elrohant. Lemásztam a fáról, bár tudtam még mindig nem változott vissza, így rám is veszélyt jelenthet, de nem érdekelt. Odafutottam hozzá és sírva átöleltem. Beletelt egy kis időbe míg visszaváltozott de aztán szorosan visszaölelt. Olyan volt mint egy apa lánya pillanat, legalábbis számomra.

*Niklaus szemszöge*

Mikor végre sikerült leráznom azokat a korcsokat, még mindig hybrid ként, Andy lemászott a fáról és sírva nykamba borult. Egy kis idő után sikerült visszaváltoznom, és szorosan visszaöleltem. Nagy késztetést éreztem arra, hogy kiszívjam ízletes vérét, de uralkodni tudtam magamon. Andy olyan nekem mint a drog, ha egyszer rászoksz nem tudod abbahagyni. Vonzódtam hozzá, mint valami mágnes, de kétlem, hogy ő így érezne irántam. Úgy kezel mindha az apja lennék. De lehet, hogy ez így jobb is. Lehet hogy csak azért vagyom rá ennyire, mert ittam kábítóan ízletes véréből. Biztos emiatt van. Csak az íze vonz hozzá semmi más.

Megszakítottam ölelésünket, mikor végre valahára megnyugodott. Felvettem az ölembe és mentem kocsit keresni. Út közben elaludt. Úgy nézett ki mint egy ma született kisbaba. Végre egy őrizetlen parkoló. Odaléptem egy kocsihoz és feltörtem. Andreát az anyósülésre ültettem, amire fel sem kélt. Beültem a volán mögé és hazavezettem. Hosszú és fárasztó út volt még nekem is, egy ősi hybridnek. Kivettem a kocsiból és felvittem a szobájába. Testvéreim kérdő pillantásokat vetettek felém. Majd holnap elmondom nekik most nincs kedvem... Iszonyatosan fájt minden harapás amit az a falka vérfarkas okozott. Remélem reggelre átmegy és aludni is fogok tudni...