Explosions - H.S.

35.rész

Amikor kitudódnak a titkok

Idegesen lépkedek előre, míg ki nem érek az erkélyre, ahol senki nem hallhatja meg, amit beszélünk. Utálom, hogy titkolóznom kell bizonyos személyek előtt, de nem keverhetem őket bajba azzal, hogy bármit meghallanak, mert akkor csak magamat okolnám és ebben a pillanatban arra van a legkevésbé kedvem. Még egyszer visszafordulok, hogy végignézzek a társaságon, majd elhúzom a zöld gombot és a fülemhez emelem a telefont.

- Helló! - szól bele Tony. - Tudsz most beszélni vagy hívjalak vissza később? - tér egyből a lényegre.

- Szia! Nekem most is jó és különben is semmi kedvem arra várni mikor lenne alkalmasabb mikor tudom, hogy csak akkor hívsz, ha valami fontos híred van, amit nekem azonnal meg kell tudnom.

- Nem derítettem ki túl sokat, de felmerült egy név a kutatásom során. Dave Hell. Annyit tudtam meg, hogy jóba van apámmal és úgymond van egy közös ügyük, amit el kell minél hamarabb intézniük... sajnos több nem derült ki, mivel észrevették Katiet és elhallgattak, de ahhoz képest, hogy az elején mennyit tudtunk ez már haladás. Mindent megpróbálunk, hogy több legyen és csak akkor kelljen idejönnöd, de nem könnyű, mert az a barom jól titkolja az ügyeit.

- Az nem kifejezés, mintha mindent eltüntetett volna a földről, de nem lesz olyan szerencséje, hogy ezt megússza. Sok lányt tett tönkre, köztük a szeretett lányát is, amiért bűnhődnie kell. Mindent megteszek, hogy be tudjam bizonyítani a segítségeddel, hogy az ő keze is benne van az egész lánykereskedelembe.

- El fogjuk kapni! - jelenti ki határozottan. - Leszarom, hogy mit kell tennem, hogy elérjem a célt, de el fogjuk kapni... őt is és a többi faszfejt is, akik megérdemlik a legkegyetlenebb büntetést a Földön.

- A múltkor említettél egy helyszínt, ahol lehetséges, hogy felbukkant Kit, arról van valami hír? - túrok a hajamba. Muszáj megtudjunk még néhány dolgot, mert ebbe lassan bele fogok őrülni, de nem csak én, hanem a többiek is. - Azt mondtad talán, New York, tényleg ott volt?

- A kamerák felvételein nem látszik tisztán, nem ismeri fel a rendszer az arcát, de én szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt az. Pont úgy nézett ki, mint ő, de te is tudod, hogy ez nem elég a rendőrségnek... viszont biztos vagyok benne, hogy lesz egy olyan kép, ahol tisztán látszani fog az a nyomorék és akkor már csak a rendőrségnek kell eljuttatnunk az információt és akkor talán nekikezdenek a kutatásnak, mert biztos vagyok benne, hogy mi több mindent megteszünk azért, hogy megtaláljuk azt a pszichopata csapatot, mint ők.

- Bízom benned! - sóhajtok fel. - Lehet, hogy nem ismerte fel, de ha te azt mondod, aki többször is látta már Kitet, hogy ő volt, akkor ő volt. A rendőrök meg basznak az ügyre, pedig ez sokkal fontosabb, mint a legtöbb hülyeség amivel foglalkoznak, de a világ már csak ilyen, ha valakit el akarsz kapni, akkor neked kell érte küzdened és nem szabad másokra bízd a dolgot.

- Ahogy mondod. Nekem most mennem kell, mert a mai napot még nem beszéltük meg Katievel, de ha van valami, akkor írok, bár kétlem, mert nem említett semmit.

- Rendben! Majd írj... - teszem le a telefont.

Feszülten lököm a telefont az asztalra majd túrok mindkét kezemmel a hajamba. Dave Hell. Pontosan ismerem azt a barmot. Soha az életbe nem bírtam a képét. Nem egyszer találkoztunk vele az évek során, de egyszer sem gondoltam volna, hogy ennyire idióta. Ha benne van az ügyben és biztos vagyok benne, hogy sejtette, hogy kutatok utána, a közelembe merészkedik. Mennyire kell ennek hülyének lennie?! Bevallom, hogy voltak régen, nagyon régen idők, amikor a barátomnak mondhattam őt, de már ezerszer megbántam. Akkor is tudtam, hogy valami nincs vele rendben, éreztem mégis belementem a baromságaiba, mert jól akartam magam érezni. Most meg ott tartok, hogy az egyik úgynevezett volt barátomnak benne van a keze a Libbyvel történtekben. Nem egyszer terveztem már jól beverni a képét, de ha még egyszer a szemeim elé kerül nem csak tervezni fogom, hanem meg is teszem, leszarva a kurva következményeket.