Explosions - H.S.

14.rész

Valami nincs rendben

" Gőzölgő csészével a kezemben, ülök az asztalnál, tegnap estére gondolva. Miután közölte velem, hogy én is fontos vagyok számára, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azt sem tudtam, hogy mit kellene válaszolnom neki, így csak szorosabban öleltem, míg el nem aludt a karjaimba. Perceken át hallgattam halk, nyugodt szuszogását, próbálva álomba merülni, de nem ment. Csak arra tudtam gondolni, hogy vajon, hogy értette az egészet. Fontos vagyok neki, mint egy barát? De hiszen mi nem is barátok vagyunk. A barátok nem csókolóznak. Ők nem érzik egymás közelében a vonzalmat, de amikor a közelében vagyok, én érzem. Tisztán érzem, mintha egy kötél egyre közelebb és közelebb húzna hozzá, egészen addig, míg alig pár centi választ el minket egymástól. Próbálom nem tévhitbe ringatni magam, miszerint ő is érez valamit irántam, mert ha idővel kiderül, hogy csak én képzeltem be, akkor tényleg összetörök. Nem akarom elhitetni magammal, hogy kezd belém szeretni, mert ha nem így van, akkor pofára fogok esni és nem akarom, hogy a többieknek ismét össze kelljen szednie engem, a padlóról. De reménykedem benne, hogy az a lány, aki most az ideiglenes szobámban fekszik, nem csak barátként tekint rám. Bízom benne, hogy nem így van. A tettei nem ezt bizonyítják, de az is meglehet, hogy az egészet csak beképzelem magamnak. Már nem tudom, hogy mit gondoljak, de nem hinném, hogy csak játszadozik a szavakkal. Hiszen tudni kell, hogy milyen nagy jelentősége van egy-egy szónak, ha kiejti egy személynek. Szerintem még ő sincs teljesen tisztában azzal, hogy mit is jelentenek számára, de idővel bízom benne, hogy választ fogok kapni a kérdéseimre. Kedvező válaszokat.

Egy újabb korty kávét juttattok a szervezetembe, abban reménykedve, hogy mire a többiek felébrednek, már jobban fogok festeni. Biztos vagyok benne, hogy egyből feltűnik nekik, hogy nem sokat aludtam az éjszaka és őket ismerve, nem arra fognak gondolni, ami miatt nem tudtam aludni, hanem valami teljesen másra. Nem szeretném, ha Libby fültanúja lenne, egy ilyen beszélgetésnek, mert az nem hiszem, hogy jót tenne a mostani kapcsolatunknak.

Tisztában vagyok vele, hogy ma este fellépésünk lesz, amin oda kell tennem magam, de nem tehetek róla, hogy ebben a pillanatban egy cseppet sem érdekel. Először szeretnék felébredni és tisztán látni a dolgokat, valami jelet keresve, ami utal valamire. Bízom benne, hogy az állapotom nem fog a fellépésünk rovására menni, mert a srácok, akkor biztosan dühösek lesznek, de addigra megpróbálom összeszedni magam, hiszen még van időm.

- Mit csinálsz, te ilyen korán fent? - jelenik meg szemeit dörzsölve Liam. - Valami gond van? - lép közelebb

- Minden a legnagyobb rendben van, csak nem tudtam aludni - válaszolom. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van vele, hogy nem mondok igazat, de nem fűz hozzá semmit.

- Tudod - ül le mellém - nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani - támasztja tenyerébe az állát - de úgy érzem, hogy jó hatással vagy rá. Amióta idekerült, nem láttam még így mosolyogni, mint tegnap és az elmúlt pár napban. Nem tudom, hogy mi folyik köztetek, de mindkettőtökre jó hatással van.

- Hát erre nem számítottam - nevetek fel halkan. - Tegnapi nézésedből azt gondoltam, hogy ellenezni fogod ezt az egészet, erre tessék semmi ilyen nem történik.

- Azt nem mondtam, hogy örülök - rázza meg kicsit a fejét. - Ismerlek, mind ismerünk téged és tudjuk, hogy a kapcsolataidban az egyik fél mindig megsérül és az legtöbbször nem te szoktál lenni. Nem akarom, hogy bántódása essen. Hiszen még azt sem tudjuk, hogy mi történt vele, de abból, ahogy viselkedett az elején semmi jó, abban biztos vagyok. De látok valamit a szemedben, amit eddig nem.