Explosions - H.S.

29.rész

Érzések kifejtése

" - Harry, beszélhetnénk egy percre? - szólít meg Paul, amikor fel akarok állni a megbeszélés végén. - Nem tart sokáig csak szeretnék veled megbeszélni pár dolgot - teszi hozzá.

- Megvárlak a kocsiban - néz vissza az ajtóból, Lou, mire én bólintok, majd Paul felé fordulva várom, hogy elkezdje mondandóját.

Van egy sejtésem, hogy miről szeretne beszélni, de már milliószor elmondtam neki, hogy nem árulhatom el, miért kértem meg rá. Nem mondhatom el neki, miért szeretném megtudni annak a bizonyos Kitnek a teljes nevét. Libby valószínűleg kinyírna, ha tudná, hogy ennyit is elárultam neki. Persze tudom, hogy Paul csak nekem akar jót és engem próbál védeni, ha valami bajba keveredtem, de ez nem az ő dolga, ehhez neki semmi köze. Ez az én ügyem, hiszen a lány, akit bántottak a szerelmem. Az a lány, akivel szeretném leélni az életem és aki szeretném, ha biztonságban érezné magát, ha az utcán sétál velem, nem pedig percenként összerezzen, ha valami furcsa hangra figyel fel. Úgy akarok vele sétálni, hogy nyugodt, hogy nem félelemből bújik hozzám közelebb, hanem mert ő is így akarja.

Egy valami igaz rám, ha bárkit is bántanak vagy bántottak, aki számomra fontos azt nem hagyom annyiban, legyen szó bármiről. Libby esete pedig nem valami szimpla dolog, hanem igazán komoly, annak a vadbaromnak pedig meg kell érte fizetnie. Meg kell fizetnie azért, mert tönkretette a számomra legfontosabb lány életét. Azért, mert romokba döntötte a biztonságérzetét és a becsületét. Próbálok neki segíteni és sikerül is szép lassan, de az egész csak akkor teljesül majd be végleg, ha elkapják Kitet és a többieket, csak akkor fog megnyugodni, ha tudni fogja, hogy semmi sem állhat a boldogsága elé.

- Ugye tudod, hogy miről akarok veled beszélni, kölyök? - dől hátra a székében.

- Paul, nincs neked anélkül is elég gondod mostanság? - vonom fel a szemöldököm. - Nem akarok bunkó lenni, de már elmondtam neked, hogy csak azt akarom tudni mi a vezetékneve. Többe úgysem avatlak be, míg nem kapok rá engedélyt és ha az egyszer be is következik biztosan nem mostanság lesz - nézek egyenesen a szemeibe. - Tudom, hogy aggódsz és meg is értem, de nem kell, el tudom intézni egyedül is, csak kérlek segíts abban, amiben megkértelek jó?

- Nem szeretem, amikor nem mondjátok el miről van szó - sóhajt fel. - Tudjátok, ha valami bajotok esik, akkor engem vonnak érte felelőssé és semmi kedvem vitába szállni veled, de ha komoly dologról van szó és az arcodról ezt olvasom le, akkor szeretném tudni, hogy mibe keveredtél és ki az ördög az a Kit!

- Egy személy, akivel el szeretnék beszélgetni, de csak a keresztnevét tudom, elég ha ennyit tudsz - közlöm vele. - Nem fogok bajba keveredni vagy ha mégis, akkor ígérem, hogy szólok neked, csak szólj ha megtaláltad, oké?

- Van más választásom? - áll fel. - Ha én nem segítenék neked biztos vagyok benne, hogy keresnél valakit, aki megteszi és ha már segítség kell, akkor hagy legyek én az a személy.

- Köszönöm - biccentek felé. - Ha megtaláltad, akkor szólj és kérlek ne kezd el analizálni, csak szólj nekem és a többit én elintézem, jó?

- Legyen - bólint rá. - Csak ennyit akartam - teszi hozzá. - A hétvégén még mindig el akartok tűnik egy kis időre a nyaralóba? - jut eszébe egy újabb kérdés.

- Igen, ha a többieknek semmi sem jön össze, akkor pár napra kinézünk, de ha nem sikerül mindenkinek, mi Libbyvel akkor is megyünk. Szeretnék vele tölteni egy kis időt, ahol senki sem zavarhat meg minket.