Explosions - H.S.

36.rész

Dühroham

"Pontosan tudtam, hogy mi bajom az elmúlt napokban, mégsem tudtam ellene semmit sem tenni. Bűntudatom van, nem is kicsi. Amióta kicsit összekaptunk Libbyvel, nem nagyon beszélünk, vagyis én próbálkozom és látom rajta, hogy ő is, de tisztában vagyok vele, hogy mindez nekem köszönhető, hiszen tudom, hogy nehezen bízik meg az emberekben. Én voltam az egyetlen, akiről tudta, hogy sosem hazudna neki, mégis megtettem, amivel eljátszottam a bizalmát, egy időre, biztosan. Hiányzik és ma azon leszek, hogy megbocsájtson nekem, de tudom, hogy az nem lesz egy egyszerű menet, viszont nem fogom feladni.

Lassú léptekkel indulok meg a konyha felé, ahol reggelit készít, majd osonok a háta mögé. Tisztában van vele, hogy ott vagyok, hiszen hallom a halk sóhaját. Kezeimet lassan helyezem a derekára, majd húzom magamhoz.

- Kérlek ne haragudj rám - suttogom. - Tudom, hogy hazudtam neked, tudom, hogy nem volt szép... sőt még azt is megértem, hogy ezért utálsz, de csak neked akarok vele jót. Szeretlek és meg akarlak védeni.

- Tudom - leheli. - De engem is meg kell értened - fordul meg a karjaimban. - Féltelek, hiszen te vagy az egyetlen megmaradt szerettem Tonyn kívül. Nem tudnám elviselni, ha valami történne veled vagy vele, miattam. Beleőrülnék. Téged is megértelek, de számomra a te biztonságod a fontos, hiszen amíg te itt vagy nekem, addig én biztonságban érzem magam melletted.

- Kérlek, mondd, hogy nincs minden veszve, hogy ezt még meg tudjuk oldani - döntöm az övének a homlokom, mire apró mosoly jelenik meg az arcán.

- Te magad is tudod, hogy képtelen lennék elengedni téged - suttogja. - Lehet, hogy haragszom, lehet, hogy legszívesebben ordítoznék, de szeretlek és képtelen vagyok távol tartani magam tőled, képtelen vagyok rád haragudni egy olyan dolog miatt, amivel engem akarsz biztonságban tudni, még ha tudom is, hogy irtó nagy hülyeség, mert ezzel veszélybe sodrod magad. Nem fogok kiselőadást tartani róla, hogy miért akarom, hogy leállj, mert azzal csak újabb veszekedést indítanék el, de gondolj a következményekre, amikor olyanba ütöd az orrod, amibe nem kellene.

- Óvatos leszek - puszilom meg az orrát. - Te vagy a legfontosabb számomra és mindenre képes vagyok, hogy te biztonságban légy és boldog.

- Hányszor mondjam el még neked, hogy én boldog legyek csak egy valamire van szükségem? - kérdi a szemeimbe nézve, mire én kíváncsian nézek rá. - Rád, csak rád van szükségem. Ezért van az, hogy képtelen vagyok haragudni rád, még ha meg is érdemled.

- Én sosem érdemlem meg, hogy haragudjanak rám, mivel vannak taktikáim, amivel elérem, hogy pár perc elteltével elfelejtsd, hogy haragudtál rám, szeretnéd, hogy alkalmazzam őket?

- Egy idióta vagy - nevet fel. - De én így szeretlek. Az elmúlt napokban pedig nehezen tartottam magam a közeledben, de az is valami, hogy már idáig sikerült távol maradnom tőled.

- Ezt egy igennek veszem - mosolygok rá - és elfejeltem, hogy idiótának neveztél - kacsintok rá.

Hevesen kapok az ajka után, ami már nagyon hiányzott, hiszen került, hiába nem vallja be még magának sem, nem vagyok hülye, persze részben megérdemeltem, de most azon leszek, hogy pótoljam az elmúlt napok hiányát. Kezeimmel közelebb húzom magamhoz, miközben ő a hajamba túr, ami morgást vált ki belőlem. Mit sem törődve a pulton lévő tányérral seprem le őket, mire hangos csattanással érnek földet és törnek darabokra, majd ültetem fel Libbyt a helyükre.