Akarlak !

27

Már hónapok óta bent vagyok a kórházban. Még látogatók se jöhetnek.Úgy érzem mintha egy börtönben lennék és kezdenék elrohadni. Műtétek és műtétek ezen kívül semmi nem történik velem. Haza akarok menni. Találkozni akarok Adam-mel. Hülyéskedni akarok Johnékkal.Sose fogok innen kijutni. Hallottam Adam nem akar levizsgázni ameddig meg nem gyógyulok. Meg akarom neki mondani ,hogy ne tegye ezt. De nem tehetek  semmit ! Csak itt rohadok ebben idióta kórházban. Kereken 7 hónapja vagyok benn. Közeleg a vizsga időszak. Erről is lemaradok. Miattam Adam elrontja az életét. Az egészségem jóval javult a 7 hónapból 5-öt szinte át aludtam ,hogy ne köpjem ki a tüdöm. A kemot már nem kapok olyan sokszor és hajam is már van már össze tudom kötni kontyba.A magán tanárom is kezd idegesíteni mivel egy hiperaktív nő aki mindenről beszámol nekem ami történik vele. 7 hónapja nem találkoztam Adam-mel. De minden nap küld nekem virágot. A szobám tele van virágokkal. John is küldözget de persze nem olyan sokat mint Adam. Telik az idő irgalmatlan gyorsasággal. 8.hónap. 9.hónap...

Amikor végre meghallom azt amit egész végig vártam.

Izgatott vagyok. Nagyon. Nyílik az ajtó az igazgató és apa lép be rajta.Igazgató mosolyogva elém áll.

-Luna, gondolom az előző hónapok borzalmasak voltak. De végre sikerült elérni amiért harcoltunk. A rák eltűnt a szervezetedből.Viszont a tüdőd még mindig nincs jó állapotba viszont az nem akadályozza meg ,hogy utcára lépj. Nyugodtan mehetsz bárhova. Viszont nem járhatsz lélegeztető gép nélkül szóval egy kisebb lélegeztető eszköz nálad lesz . Ez csak akkor fog bekapcsolni ha nehezen fogsz levegőt venni. Iskolába még nem járhatsz viszont néhány órára bemehetsz.Állandó felügyelet kell legyen melletted és minden csütörtökön ellenőrzésre kell jönnöd.Most pedig elmehet.-mondta komolyan elmosolyodva a végét.Soha nem voltam még ilyen boldog.Majdnem kiugrottam a bőrömből.Úgy mosolyogtam mint a tejbe tök. Miután kiment az igazgató ,apám nyakába ugrottam.

-Hallottad apa ? Elmehetek !!-vinnyogtam.

-Igen picim végre!-ölelt át.Kiörültök magunkat majd össze szedtük a cuccaim és végre felöltözhettem.Végre kimehetek! Lettem a lábam a talajra. Olyan rég nem sétáltam egyedül. Két lábra álltam majd kihúztam magam.Felöltöztem majd büszkén kimentem a kórteremből. Igaz egy csővel az orromban de megéri.Apa mellettem sétál .

-Elmegyünk mekibe ? Jézuom de rég ettem mekibe ! UUHHH és mennyünk el moziba és majd mennyünk el a plázába is ! De elsőnek a sulimhoz szeretnék menni !-hadartam boldogan.

-Persze mindent sorban !-karolt át apa. Túl boldog vagyok. Kimentünk ebből a börtönből és beszívtam a levegőt.Utolsó hónap van a suliban. Alig várom ,hogy lássam Adam-et és John-t .

-A cuccaid már át vittem hozzám . Anna már nagyon be van zsongva ,hogy láthat téged. Oh , Anna az új anyukád lesz. Meg lesz a bátyád Nate. Nate elsőnek rosszul kezelte mivel ő Anna és az előző pasijának a fia és hát így is nehéz volt neki de most már csak arról áradozik mindenkinek ,hogy lesz egy húga.-mondta boldogan. Körülöttem le lassult a világ. Haza megyek. Egy szerető családhoz. Egy olyan helyre ahol melegség tölt el. Nem utál senki és befogadnak. Ez nekem túl sok ahhoz ,hogy igaz legyen.Beszálunk a kocsiba és elindulunk. Szívem zakatol. Milyen srác lehet Nate? Nah és Anna biztos elfogad majd?Mivan ha nem fognak szeretni?
Boldog vagyok de félek mint egy kis nyuszi.