Elrabolva ✔

5. Rész

,,Ami bennt fogadott, attól még a lélegzetem is elakadt...,,

Jack állt, nekem háttal, a fürdőszobába. És... azt csinálta. Megfordult, és amikor meglátott, dühöt láttam a szemébe. Sarkon fordultam, ki a fürdőből át az én szobámba. Hallottam, ahogy utánam jön. Én bezártam az ajtómat és befeküdtem az ágyamba. Bekopogott és azt mondta:

- Nem akarod hogy meséljek?

-De ugye nem vagy pucéran? -kérdeztem tőle vigyorogva

Meg sem várva a választ kinyitottam az ajtót és a még mindig dühös arcával találtam magam szembe.

-Hol van Adam? -vontam fel a fél szemöldökömet

-Elküldtem, mivel gondoltam, ezt a beszélgetést nem kell hallania

-Rendben. Akkor mondjad. Ki is vagy te? -böktem rá a mellkhasára.

-Nos édes ezt még nem tudhatod meg, de elmondom, hogy miért is ,,raboltalak,, el téged. -mutatott idézőjelet a kezével- Azért raboltalak, vagyis raboltunk el téged, mivel meg akartunk menteni, attól, a robbanástól, ami sikerült is. Azok az emberek, akik téged felneveltek, nem az igazi szüleid voltak. Az igazi szüleid, a szervezetünk vezetői voltak, addig, amíg egy napon el nem tűntek. Nem tudjuk, hogy meghaltak, vagy élnek még, bár nagyon sokáig kerestük őket. Most én vagyok a vezetője, előttem, az unokabátyád volt a vezető, őt viszont lelőtték. Azok az emberek akik örökbe fogadtak, ők az ellenséges szervezetnek a vezetői. Úgy tudjuk, hogy elraboltak téged, miután megölték a szüleid, vagy elvitték az erődjükbe. Mi arra gyanakszunk, hogy elvitték őket oda, és sikerült kiszabadulniuk.

Alig hittem el amit monnd. Arra gyanakodtam, hogy nem az igazi szüleim neveltek fel... De erre nem számítottam.

-Egyet nem értek. Ha a családom vezette előtted ezt a szervezetet, akkor te ki vagy?

-Egy régi barát. -mosolyodott el kisfiúsan.

-És mit fogok itt csinálni? Szépen csücsülni fogok addig amíg, a másik szervezet meg nem talál minket???

-Nem. Elkezdünk kiképezni, és mivel úgy tudjuk, hogy te végig ott voltál, amikor a szüleid eltűntek, avagy meghaltak, de az emlékeidet kitörölték, pszichológushoz fogsz járni, amíg elő nem kerül egy kis emlékmorzsa. Most viszont menj aludni, holnap reggel körbevezetlek, és elkezdjük a kiképzésed. Ha átöltöztél be jön Adam.

-Egész éjjel figyelni fogja ahogy alszom??

-Persze. Miért mit hittél?

Odamorogtam neki valamit, kitoltam a szobámból, és kerestem egy pólót, és tiszta fehérneműt. Kinyitottam az ajtót, ahol Adam állt lehajtott fejjel.

-Gyere megvagyok

Felnézett, elmosolyodott és bejött. Befeküdtem az ágyba, ő pedig beült egy székbe. Lekapcsoltam a villanyt.

-Hány éves vagy? -kérdeztem tőle

-20 éves vagyok, és tudom te ebben a hónapban leszel 17.

-Látom mindent tudtok rólam. -mosolyodtam el.

~Egy óra múlva~

Álmatlanul forgolódtam, nem tudtam, hogyan aludjak el. Hirtelen ötlettől vezérelve felültem és Adamre néztem. Úgy tűnt alszik.

-Adam -próbálkoztam

-Hmm?

-Nem tudok aludni...

Mozgolódást hallottam, és éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy.

-Ezt nekem nem lenne szabad. A főnök mindenkinek kiadta, hogy senki nem nyúlhat hozzád. De nem bírtam volna ki, hogy egész éjjel csak forgolódsz.

-Nem is baj -mondtam neki, áthajolva a vállam felett. És meglepődve vettem észre, hogy olyan közel volt hozzám, hogy majdnem összeért a szánk. Éreztem a kezét a derekamon. Még mindig nem fordultam vissza.

-Adam...-suttogtam neki, de abban a pillanatban összeért a szánk. Megéreztem a nyelvét, természetesen utat engedtem neki. A hátamra fordított, közben egyzser nem szakította meg a csókunkat. Beletúrtam éjfekete hajába, ő megfogta a derekam, és elkezdte felfele húzni a pólóm. Hirtelen lemerevedett, felült és zavarodottan rámnézett.

-Nekünk ezt nem kéne... Jack...

-Nem érdekel mit mondd Jack! -csattantam fel, és elkezdtem újra, de szenvedélyesebben csókolni...

~Fél óra múlva~

-Most már tényleg aludjunk -kuncogott fel a hátam mögött Adam. Szemforgatva megszorítottam a kezét, ami a derekamon pihent.

Megfordultam, és belefúrtam a fejem a csupasz mellkhasába. Beszippantottam az illatát, és a szuszogására, elszundítottam.

~Reggel~

Dörömbölésre ébredtem. Adam békésen szuszogott mellettem, viszont hamar felráztam, hogy öltözzön fel. Szegény azt sem tudta hol van, de máris rángatom.

-Megyek már! -kiáltottam, miközben magamra rángattam a felsőmet.

Amikor kinyitottam, egy mellkassal találtam szembe magam. Felnéztem, és Jack állt előttem. Mégjobban kitárta az ajtót, mérgesen belépett rajta, és körbenézett...
Adam, a székben ült, teljesen felöltözve. Mindent elpakolt, az ágynak azt a felét, ahol ő aludt, szépen bevetette, mintha ott sem lett volna.
Mivel Jack előttem állt, így nem látta, hogy elismerően bólintok, és feltartom a hüvelykujjam. Ezt még szerencsésen megúsztunk.