Elrabolva ✔

30. Rész.

,,-Van egy meglepetésem.,,

Kérdőn ránéztem. Nem szólt semmit, csak kinyitotta az ajtót. Előreengedett. Én ámultam néztem körbe. A többnapos kupi eltűnt, friss virágok illatoztak a polcokon és az ágy körül néhány gyertya is égett.
Igazából annyira semmi különleges nem volt a szobában. De tudom, hogy szenvedhetett vele, mivel utált rendet rakni. Megfordultam és egy nagyot sóhajtva léptem ölelő meleg karjaiba. A biztonságérzet amit nyújtott fenomenális volt. Felemeltem a fejem, hogy megcsókolhassam. Mivel csak a válláig értem ez mindig hatalmas feladat volt. De most segített. Benyúlt a fenekem alá és felemelt. Én azonnal a szája után kaptam és mohón elkezdtem csókolni.

-Most senki nem zavarhat meg -suttogta két csók között

Ledöntött az ágyra miközben rátért a nyakamra. Halkan felsóhajtottam, amikor a hideg kezei becsúsztak a pólóm alá és pont akkor harapta meg egy kissé a vállamat. Levette a pólómat, majd ő is gyorsan lehúzta magáról. Lehúztam egy csókra magamhoz, mikor megéreztem a bátortalanságát. Kicsit meghúztam a haját, hogy tudja nem rontott el semmit, hagyok neki bármit. Jelzésemre felbátorodva (és felmordulva) a hátam mögé nyúlt. Kicsit megemeltem magam, hogy ki tudja kapcsolni a melltartóm. Miután eltüntette a felesleges ruhadarabokat mindkettőnkről megállt egy pillanatra.

-Szedek mielőtt megkérdeznéd, de kérlek húzz gumit

-Rendben szívem -puszilt meg majd gyorsan megkereste és felhúzta.

Lassan történt minden. Mégis az egész olyan varázslatos volt, mint még soha. Szépen lassan jutottunk el oda, ahova hónapok óta el akartunk jutni. A gyönyör kapujába. És közösen.

Reggel Jack édes csókjaira keltem. Az arcomra és a nyakamra adott apró puszikat. Sóhajtottam egy aprót, majd beletúrtam a hajába.

-Jóreggelt -suttogta azzal az édes reggeli rekedt hangján

-Szia -simítottam meg a haját.

A mellkhasomban szuszogott amitől felnevettem.

-Nemár ez csikiz

-Tényleg? -nézett fel rám.

-Nem csak vicceltem -forgattam meg a szemeimet.

-Tee innen nagyon jó a kilátás -nézett még mindig felém

-Látod a szép tokámat mi?

-Ahaa -nevetett most már Jack is -Nem megyünk el ma valahova?

-Aaa de most olyan jó így. Egész nap itt feküdnénk. Milyen jó lenne!

-És ha azt mondom el megyünk a közeli tóhoz?

-Tó? Milyen tó? -csillant fel a szemem

-A közelben van. Eléggé eldugott, hatalmas sziklák vannak körülötte ahonnan bele lehet ugrálni. Régen egy csomószor mentünk oda. És mivel nem volt soha randink ezért megkérdezem. Eljössz velem randizni Katherine Anns?

-Igen. Elmegyek veled -csókoltam meg ráérősen.

Viszont a hasam nem ért rá ennyire. Hangosan felmordult, amitől elkezdtem nevetni.

-Csak nem vagy éhes? -vonta fel a fél szemöldökét Jack nevetve

-Egy picit... nagyon

-Akkor menjünk. Mert az van, hogy én is éhen halok

Kézenfogva baktattunk le a lépcsőn, rajtam Jack pólója meg egy rövidnadrág, Jacken egy melegítőndrág. A konyhába belépve akik ott voltak üdvrivalgásba törtek ki. Eddel az élen. Mert persze az idióta tesómnak el kell ronatnia mindnet. Mosolyogva ráztam a fejem, ahogy lepacsiznak Jackel. Én otthagyva őket beljebb mentem, és boldogan léptem oda a konyhásnénihez.

-Jóreggelt! Van valami reggeli?

-Szia kincsem. Hát persze, hogy van! Mit szeretnél? Van gofri, virsli, kalács, müzli...

-A müzli tökéletes köszönöm -szakítottam félbe még mielőtt felsorolta volna az összes kaját ami csak létezik reggelire. Megvártam amíg odaadja, közben Jack is meglett a fiúcsokorból.

-Na kiörültétek magatokat? -néztem fel a szemeibe

-Hát még hogy. Délután megyünk el. Ha neked az úgy jó.

-Tökéletes -adtam a szájára egy csókot -Na de gyere egyél hosszú volt az éjszaka -kuncogtam fel

-De még mennyire -nevetett fel ő is

Pirulva elléptem tőle és a tálammal a kezemben kimentem a konyhából át az étkezőbe. Pár fiú ült bent és ők is reggeliztek. Odaköszöntem nekik, majd leültem szokásos helyemre. Nem sokkal később bejött Jack is, de most nem az asztalfőre ült, hanem mellém. Jack elkezdett a többiekkel beszélgetni valamiről, én meg elbambultam. Jack keze a lábamon rántott vissza a valóságba.

-Min gondolkodsz cica? -suttogta a fülembe, és egyben csúsztatta feljebb a kezét a combomon.

-Az éjszakán -súgom neki vissza vigyorogva

Ledermedt mellettem, majd zavartan felállt.

-Khmm... köszönöm ezt a csodás reggelit... khmm... azt hiszem jobb ha nekiállok a munkának.

Zavartan adott egy puszit a fejemre és elment. Vigyorogva megráztam a fejem majd én is elmentem.

Mivel viszonylag későn keltünk, neki is álltam összepakolni délutánra a ruháinkat. Két törölköző, egy pléd, a fürdőruháink, naptej, váltó ruha stb..
Fáradtan ültem a táska előtt amibe mindent bepakoltam, amikor Jack jött be a szobánkba.

-Gyere ebéd -lépett közelebb hozzám

-Hú ennyire elszaladt az idő? -kérdeztem miközben felé nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel.

-Bizony ám. Szóval siess, mert kaja után indulunk.

-Uuu alig várom -ugrottam a nyakába

Nevetve húzott közelebb magához. Lementünk enni, aztán gyorsan elköszöntünk a többiektől, és már száguldottunk is a kocsiban. Jack egy kis idő után lefordult a főútról, és egy kisebb földesútra hajtott rá. Én kíváncsian pillantgattam körbe. Sehol nem láttam semmit. Mivel terepjáróval jöttünk, ezért annyira nem volt vészes ez a terep. Végül néhány nagyobb rázkódás után hirtelen kiértünk az erdőből egy nagyobb tisztásra, ahol csak a mi felünkön voltak fák. Merthogy a másik oldalán volt a hatalmas és gyönyörű tó. Mi egy kicsivel fölötte voltunk, lényegébe mintha egy vízesés tetején álltunk volna. Csak az nem volt. Megálltunk közel a partjához, és kiszálltunk. Én csodálkozva néztem körbe. Amíg én nézelődtem Jack kipakolt. Egy fa adott nekünk a tűző nap ellen hűsítő árnyékot. Mire visszafordultam, a terepjáró hátuljára szépen le volt terítve a pléd, és a táska amit hoztam.
Felléptem én is mellé és megöleltem.

Már lemenőben volt a nap amikor mi még mindig beszélgettünk. Viszont ezt s csodás nyugalmat Jack telefonja zavarta meg. Bocsánatkérően ránpillantott majd felvette.

-Tessék?... Hogy mi?... Az lehetetlen... Azonnal indulunk.

-Mi történt? -kérdeztem izgatottan

-Valaki látta a városba a szüleidet.