Elrabolva ✔

17. Rész.

,,-Jack! A levél ottmaradt!!!!!!

-Milyen levél?

-Amit az nagybátyám adott!,,

-Kat!! Azért vissza kell mennünk!

-Mikor?

-Ma! Miután végeztünk itt, indulunk! Az nagyon fontos! Elolvastad?

-Nem, hiszen emlékszel, veled bontottam ki! Utánna meg már elmaradt! -szinte ordítottam a félelemtől.

-Most egyenlőre várd meg, hogy lecseréljék. Addig szólok, hogy készítsenek ki egy kocsit. Úgyis beszélnünk kell majd valamiről. Ne aggódj, lehet, hogy a romok alatt eltűnt. És felgyújtottuk a házat, mielőtt eljöttünk volna.

5 perc múlva már idegesen doboltam az ujjaimmal Jack kocsijában a combomon. Jack nyugodtságot színlelt, de tudtam, hogy belül ő is tombol.

A dobolásomat Jack keze állította meg. Megfordította a kézfejemet, és összekulcsolta kezünket. Én zavartan ránéztem, de ő csak az utat nézte.

-Sajnálom -nyögtem ki

-Nem kell sajnálkoznod. Nem tudhattad, hogy ez lesz.

-Miért nem olvastad el?

-Mert rámbízta, hogy senki ne olvassa el, csak te.

-Oo értem. Miről akartál még beszélni?

Éreztem, ahogy megszorítja a kezem, és rámpillantott.

-Ez... egy kicsit bonyolult, de kérlek próbálj végighallgatni.

-Oké mondd! -szorítottam meg a kezét.

-Ugye miután elraboltunk, és felrobbant a ház, úgy állították be ezt az egészet a nevelőid, mint ha egy terrorista felrobbantotta volna házatokat. Ők nem tudják, hogy még élsz. Vagyis... hogy is mondjam... Amikor te éppen nem voltál eszméletednél, akkor volt a temetésed. Tudom ez egy kicsit bizarrul hangzik, de ez van.

-Basszus... ez de gáz... ott voltak a barátaim mind??

-Igen.

-Ki fogom nyírni őket!! Hogy tehették ezt, azok akiket szüleimnek tudtan nevezni???

-Sss nyugi. Egyenlőre nem szabad megtudniuk, hogy élsz. Ez egy előny számunkra, hogy ezt nem tudják. Így is félek, hogy van köztünk egy kettős ügynök. -mondta miközben elengedte a kezem és a combomat simogatta

Lehunytam a szemem és próbáltam mindent kizárni az agyamból. Csak ültem és arra koncentráltam, ahogy Jack szépen lassan simogatja a lábamat.

Éreztem, hogy lassulunk, és már meg is álltunk. Leállította a motort és mielőtt el tudta volna vinni a kezét a lábamról, megfogtam. Kérdőn rámnézett, én egy nagy sóhaj kíséretében válaszoltam.

-Köszönöm -suttogtam majd megöleltem.

Meglepte Jacket a mozdulat, de azonnal a derekamra rakta a kezét, már amennyire tudta, és simogatta. Én erősen kapaszkodtam széles vállaiba.

-Nincs mit köszönnöd. -majd elengedtük egymást.

Mindketten kiszálltunk, és a félig leégett épület felé vettük az irányt. Mélyeket lélegeztem, miközben beléptem a romos épületbe.

-Siessünk, olyan nyomasztó itt... -suttogtam Jacknek

-Rendben.

Óvatosan felbaktattunk a szobámig. Minden ugyanúgy állt, bár most majdnem mindent fekete korom lepett be.