Elrabolva ✔

8. Rész

,,Félálomban éreztem, hogy Adam betakar, és elrakja a laptopot az ágyról.,,

Az éjszaka, nem tudtam aludni. Folyamatosan azon agyaltam, hogy mit csináljak evvel az egészel. Meg természetesen, valami szökéstervet is ki akartam eszelni, hogy ha valami gáz van, akkor el tudjak menni.  Fél háromkor fel keltem, hiszen úgyis aludtam egész délután, meg a fejem is elkezdett fájni. Ezt még Jack nagyon vissza fogja kapni.
Felkeltem, és lementem, hogy keressek gyógyszert, meg vizet. A konyhában fel volt kapcsolva a lámpa, amit furcsálltam. Óvatosan beléptem. Jacket láttam meg, ahogy a pulton ül, és valamit ír.

-Szia. -köszöntem halkan -nem is tudtam, hogy balkezes vagy.

Felnézett a papírok közül, édesen elmosolyodott, és ezt válaszolta:

-Sokak szerint ez nagy hátrány. De az önvédelemben például, mindig a jobb oldalról számítanak támadásra, és így, hogy én bal oldalról támadok, sokszor ez a legnagyobb előnyöm. Amúgy pedig mit keresel itt ilyen korán édes?

-Képzeld fáj a fejem. Nem is értem miért....

-Jajj te szegény -felkelt, és komoly képpel odajött hozzám -de azért nincs akkora baj ugye? -kérdezte, miközben óvatosan megfogta a fejem, és megnézte a sebet.
Hagytam, hogy leültessen, és hozzon nekem gyógyszert, meg lecserélte a sebtapaszt. Amikor végzett nyomott egy puszit a homlokomra. Közelebb jött hozzám. Tudtam, hogy meg akart csókolni...
Mielőtt megcsókolt volna, elhúzódtam tőle. Felment bennem a pumpa.

-Köszönöm szépen, hogy lecserélted a sebtapaszt, és a gyógyszert is köszönöm, viszont én most megyek vissza aludni. -meg sem várva Jack válaszát sarkon fordultam, ki a konyhából, fel az emeletre.

Amikor beértem, Adam békésen szundikált, természetesen befoglalta az egész ágyamat. Óvatosan megpróbáltam bekucorodni mellé, de nem sikerült ezért  felébredt.

-Jól vagy? -kérdezte ártatlanul

-Azonkívül, hogy Jack meg akart csókolni, és majdnem elmondtam, hogy veled járok, persze. -éreztem, ahogy megfeszül, miközben megölelt.

-Legszívesebben most azonnal fognám magam, és szétverném a pofáját, mert hozzád mert nyúlni.

Közelebb húztam magamhoz, és szorosabban megöleltem.

-Még mindig nem tehetünk semmit. De talán ezután nem fog rámmászni -mondtam, majd megkerestem a száját, és megcsókoltam.

Éreztem, ahogy ellazul, és megfogja a csípőm. A kezeimet belevezettem a sötét, kócos hajába. Levegő hiányában szétváltunk. Szótlanul néztük egymást. Belevesztem a szemeibe. A sötétben nem láttam rendesen őket, de pont ez miatt nem tudtam levenni róluk a szemem. Adam is az arcomat fürkészte.  Én az ölében ülve, félrecsúszott pólóban, ő félmeztelenül, kócosan, és kifulladva néztük egymást. Semmi mást nem csináltunk. Csak bámultuk egymást. Ekkor jöttem rá, hogy én csak most szerettem bele, úgy istenigazából Adambe. Ő modnta ki előbb...

-Szeretlek -suttogta

-Én is szeretlek -mondtam ki, és neki estem újból a szájának.