10. Rész

5.5K 277 3
                                    

,,Felszabadultan léptem ki a fürdőből. Úgy döntöttem, le megyek egy kicsit gyakorolni a terembe.,,

Először átkopogtam Jackhez, aki szerencsére ott volt, hogy a telefonomat szeretném, csak egy órára.
Furcsán nézett rám, és megkérdezte:

-Mire kell?

-Lemennék az edző terembe táncolni egy kicsit, akár nyújtok is. Nem fogok telefonálni!

-Rendben... -adta oda vonakodva

-Ja és véletlenül nem tudtok valami balettcipő szerűséget?

-De, lennt a terem előtt van egy szertár. Ott bennt lehet találsz.

Lementem, és bekulkantottam a szertárba. Nem volt ott senki, így nyugodtabban beléptem.
Elkezdtem kutakodni, és csodálatos módon, volt egy igen kis méretű, és jó állapotban lévő cipő. Felpróbáltam, szerencsére csak egy kicsit volt nagy.

Beléptem a terembe, és a balett rúdhoz léptem. Elkezdtem bemelegíteni, és nyújtani. Kiskoromban imádtam táncolni, de vívtam, és ritmikus gimmnasztikára is jártam. Mind a három sportágból voltam versenyeken. Meg is látszik, hogy sokat sportoltam. Sajnos abba kellett hagynom, mivel a hátam tönkre ment, és a térdem a vívástól nem erősödött, hanem csak romlott.
Így visszagondolva rá, rájöttem, hogy sokat fognak ezek nekem segíteni itt. 13 éves koromig doboltam, ami a ritmusérzékemen csak javított.

Elkezdtem táncolni, arra a számra amivel régen egy csomó első helyezést értem el.
Viszont most raktam bele kézenállásokat, egy majdnem szaltót (nem jött össze, és majdnem elestem), és a végére egy spárgát. Sajnos nem ment le teljesen, hiszen már kijöttem a régi formámból.

Miután jól kifárasztottam magam, felmentem és újra bekopoktam Jackhez

-Gyere -hallottam meg azt a mély szexi hangját

Kinyitottam az ajtót, és beléptem.

-Visszahoztam -lóbáltam meg a telefonom. -Tudsz vívni?

Meglepődve válszolt:

-Persze de miért kérdezed?

-Csak mert én régebben vívtam, és reméltem, hogy majd tudok valakivel gyakorolni...

-Ja persze majd délután foglalkozhatunk avval. Vagy este, mivel hamarosan mehetünk a pszichológushoz!!

-Jóó, de előbb szerintem megmosom a hajam. Azt megengedi főnök úr?

-Háát szívem ezen még gondolkodnom kell.... -tetetett gondolkodást -Persze menjél. Úgyis szerintem Adammel felküldöm az ebédedet, és utánna elkísérlek hozzá.

-Okés, akkor mentem -léptem ki a szobából, nem túl boldog fejjel.

Sziasztok, ez nem egy túl hosszú rész, deee a héten össze tudok hozni még egy részt! Jó olvasást!

Elrabolva ✔Where stories live. Discover now