Elrabolva ✔

21. Rész.

,,Minden rendben volt. Akkor legalábbis azt hittem.,,

Reggel már hétkor fennt voltam. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, összeraktam a bőröndöt (persze Jacknek a ruháit kinnt hagytam) és elkezdtem keltegetni. Viszonylag hamar felkelt, de érződött, hogy mindketten idegesek vagyunk.

-Nem lesz baj -nyugtattam.. mindkettőnket.

Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Az érzés fenomenális volt. Még mindig.

A határon könnyedén mehettünk át, nem volt semmi probléma. Dél körül egyre több Ottawa tábla jelent meg. Néha amikor beértünk egy egy faluba, azonnal elkezdtem figyelni.

-Ezaz!-kiáltottam fel, amint megláttam az ismerős házakat, és az azt körülvevő erdőt az álmomból.

-Biztos?

-Igen! Azt hiszem itt jobbra eltűnnek a házak, és az erdő lesz, és kifele az utolsó ház lesz az.

Ahogy mondtam, eltűntek a házak jobb oldalról. Bal oldalon figyeltem a házakat.

És ott volt a ház. Ott volt, pontosan úgy felfestve mint az álmomban.

-Itt ez a ház amire hal van ráfestve!

Jack lelassított, és leparkolt a ház melletti füves területre.
Mindketten kipattantunk az autóból, és a ház felé vettük az irányt.
Jack mögöttem állt. Megálltam az ajtó előtt, vettem egy nagy levegőt és beléptem. 
Semmi nem volt az előtérben. Szó szerint semmi. Azonnal Jack kezéért nyúltam.
Kézenfogva mentünk tovább. Felmentünk az emeletre, ahol ketté váltunk. Jack bement az első szobába, én tovább mentem.
Halkan nyitottam be, a szobába. És ott álltak ők. A szüleim!

-Anya! Apa! -futottam oda hozzájuk

Mielőtt elérhettem volna őket, oldalról letepert valaki. Nyögtem egyet fájdalmamban, és azonnal elkezdtem Jack nevét kiabálni.
A két személy akik eddig háttal álltak nekem, megfordultak. Gonosz mosoly terült el az arcukon. Ők biztos, hogy nem anyáék.
Aki letepert kihasználta, hogy elbambultam, és lekötötte a kezeimet, lábaimat, és leragasztotta a számat.
Felkapott a hátára, az arcát nem sikerült megnézem. Elkezdtem mozgolódni, de nem jutottam előrébb. Szorosabban fogott le így egyáltalán nem volt menekvés.
Elhaladtunk az előtt a szoba előtt ahova Jack ment be. Ott feküdt összeverve, ájultan.

Kimentünk a házból, és bedobtak egy fekete kocsiba. Leültettek egy székre, és kb 10-en beültek. Mindenki valami maszkot viselt. Nem tartott sokáig az út, de én csak Jack miatt aggódtam.

Amikor kinyitották az ajtót, sötét volt, amit furcsálltam is. Kiemeltek a kocsiból, és láttam, hogy egy mélygarázsban vagyunk. Átmentünk egy folyosón, ami egyre ridegebbé kezdett válni. Végül beértünk egy kisebb helységbe. Volt egy cölöp, oda kikötöttek.

Hirtelen Adam lépett ki a sötétből, és megrántotta a hajam. Éreztem, ahogy több hajtincsem tövestül kiszakad a fejbőrömből. Még a vért is éreztem lefolyni a fejem tetejéről. Éreztem, ahogy a forró könnyek égetik az arcom.

-Szia kincsem. Hiányoztam?

~Jack szemszöge~

Annyira utálon magam amiért nem gondolkodtam előre. Tudhattam volna, hogy ez is csak egy csapda volt.
Miután kiütöttek,  azonnal mentem, és felkerestem a szövetségeseinket. Azonnal elkezdtek kutatni.
Két napon át egy szemhunyásnyit sem aludtam. Most már sehol nem voltunk biztonságban.
Végre, sikerült megtudni hova vitték Katet. A főnökkel lebeszéltem mindent, adott elég embert a lerohanáshoz.

Mikor betörtünk a házba, azonnal megöltem két embert. Rohantam tovább, le a pincébe. Szinte érezten, hogy ott van Kat. Elképzelésem beigazolódott.
Kat ott feküdt a pince padlóján csurom véresen, szétszaggatott ruhával, és megtépázott fejjel, félig ájultan.
Adam éppen bele akart szúrni egy kést de én leütöttem. A kést kivettem a kezéből, és elvágtam Kat köteleit. Szinte azonnal a karomba hullot, ha nem lettem volna ott, belefejelt volna a padlóba. Felvettem menyasszony pózba, és kivittem. Beraktam hátra a kocsimba, a töbiekkel mit sem törődve száguldottam vissza a szövetségesekhez.

Ahogy odaértem, óvatosan kiemeltem, és bevittem a házba. Két napig szinte biztos, hogy semmit nem evett. A súlya még az eddigieknél is könyebb volt.

Bevittem, és leraktam a nappaliban a kanapéra. Nyöszörgött egy keveset, de amint a szájához emeltem a vizet, felemelkedett és ivott. Tudtam, hogy minden egyes porcikája fájt, de haza kellett érnünk. Levettem a pulcsimat, és óvatosan áthúztam a fején. A ruháiból szinte semmi nem maradt. Lefertőtlenítettem a kezeit, lábait, és az arcát. Néha nyöszörgött, máskor csendben tűrte.

Holtsápadt arca kezdett jobb színben pompázni. Betakartam, és elmentem megköszönni a segítséget.

Mivel nagy volt rá a pulcsim, így senkinek nem tűnt fel, hogy csak egy bugyi van alatta. Gondosan beraktam és betakartam a hátsó üléseken. Még jó, hogy olyan pici, hogy simán elfér ott hátul.

Elindultunk, én néha hátranéztem, hogy lélegzik-e.
Ahogy alaposabban végignéztem, miközben tisztítottam a sebeit, megmaradt egy két sérülése. A haja. Szinte láttam ahogy a fájdalomtól ordítva nyúlna a fejéhez, de le van kötözve. A karjain ütések nyoma. A csuklóján és bokáján a kötél nyomai. A hasán és oldalán véraláfutások. A combját néhány nagyobb vágás. Bele sem merek gondolni, mennyire fájhat neki a lábai közt. Hiszen biztos, hogy megerőszakolták.
Erre csak erősebben nyomtam a gázt. Hogy élhette túl?

Megint sziasztooook!
A következő rész az egy kicsit rövid lesz, deee most csinálok egy kis önpromót. Kiraktam egy új sztorit, Fej vagy írás? néven fut, egy Martin Garrix ff. Akit érdekel olvasson bele.
Próbálok mindkét helyre hozni részeket!
❤❤❤