Elrabolva ✔

27. Rész.

,,-Szia -adtam egy puszit az arcára majd kimenetem,,

Felkaptam magamra egy cicanadrágot és Jack pulcsiját majd leszaladtam egy vastag zoknival a kezemben a lépcsőn. A nappaliban már ott volt Ed(ward). Bevágódtam mellé a nagy kanapéra.

-Na mi tartott eddig? -nézett rám sejtelmesen

Én pirulva húztam fel a zoknit a lábamra.

-Semmi.. csak fürödt..ünk -nyögtem ki égővörös fejjel.

-Ooo értem én -néz rám perverzen

-Nem lehetne hagyni ezt a témát? -nézek az ég felé (vagyis a plafonra) szenvedő arckifejezéssel

-Jólvan most az egyszer nem piszkállak. De csak azért mert annyira érdekel az álmod.

-Köszönöm Istenem -motyogom az orrom alatt -Na akkor...

Elmeséltem neki mindent, töviről hegyire. Magát az álmot, és azt is, hogy mindig mit csináltam utána. Ed türelmesen hallgatott, néha szisszent egyet, néha bólogatott, de mindig mutatta az érdeklődését. Miután befejeztem, hallgatott. Csak ültünk ott egymással szemben, míg én arra vártam, hogy mondjon valamit, addig ő a távolba meredve gondolkodott.

-Khmm..-töröm meg a csendet egy idő után
Ed felriadva a hangomtól beszélni kezdett.

-Nos... az biztos, hogy az álmod a házuknál játszódik. Ez nem biztos, hogy a te emléked, hiszen még nagyon kicsi voltál amikor anyáék elmentek. A ház kicsit tovább lehet mint az az erőd amit mondtál, hogy ott is vannak még emberek. Nos ezt el kell mondanod Jacknek mert minél hamarabb oda kell, hogy menjünk.

-Hova kell mennünk? -toppant be Jack a nappaliba.

-Öhmm... van egy álmom... és...ott van egy helyszín... -jövök zavarba a szőkének a pillantásától. De gyorsan elmondtam neki -gondoltam magamban

-Tudom Leah. Képzeld én is ott vagyok éjjelente amikor forgolódsz mellettem és utána mindig felkelsz és elmész. Nem vagyok hülye. Tudtam, hogy el fogod mondani, hogy mi bánt.

-Nem haragszol? -kérdeztem lesütött szemekkel

-Rád? Minek? Ha rám tartozik elmondod. Ha nem nem. De tudom, hogy nehéz neked. Soha nem tudnék rád haragudni -fogja meg a kezem Jack -Nézz rám Kathy kérlek! -emeli fel a fejem -Nagyon szeretlek és tudom, hogy ez nagyon nehéz neked. De itt vagyunk melletted.

-Köszönöm -suttogom majd szorosan megölelem. Mélyen beszívom az illatát miközben próbálom nem elbőgi magam.

-Holnap korán kelünk és megnézzük mit szóltok hozzá?

-Nekem jó -válaszolom

-Én is jöhetek? -kérdezi döbbenten Ed

-Persze -vágjuk rá szinte egyszerre Jackel

Egymásra mosolygunk majd visszafordulunk Edhez.

-Jajj de cukik vagytok! De ugye most nem kell ittmaradnom és a gyertyatartót játszanom? -kérdezi ,,teljesen komolyan,,.

-De ha te nem vagy akkor ki legyen az? -kérdezem és a kezemet a szívemre helyezem

-Najó maradok -legyint egyet és kislányosan felkuncog.

-Jajj olyan szörnyű vagy. Mit nézzünk? -mutatok a tvre.

-Uuu -csillan fel Jack szeme -Mi lenne ha a Miért pont őt? néznénk meg?

-Jaaj az tök jó lenne még nem láttam csak az előzetest. -örvendezett Ed

Én csak ültem a két srác között és néztem bambán, hogy mi ez? Megkeresték a cdt és elindították. Én szereztem addig egy takarót és bekuckoltam magam Jack ölébe. A lábaim Eden voltak rajta. És elkezdődött a film. Jobbnál jobb poénok sorakoztak benne, főleg amikor Ed is odarakta a sajátjait. Jackel meghaltunk a röhögéstől a film végéig.
Mivel már jó késő volt nem álltunk neki még egynek. Ed lekapcsolta a tvt én meg összehajtottam a plédet Jackel. Miután rendet raktunk felmentünk a hálókba. A szobák előtt elköszöntünk egymástól.

-Ne hagyj el Jack kérlek! -könyörgött Ed térden állva Jacknek. Ő nevetve válaszolt.

-Ha az asszony engedi éjszaka átsurranok hozzád. Nyugtasson, hogy csak két ajtó választ el tőlem. Asszony engeded?

-Nem -válaszolom nevetve

Jack szinpadiasan megfogja a szívét mintha csak beledöftem volna egy karót.

-Ez fájt!

-Miért teszed ezt velünk Kathrine? -kérdezi rángatva a vállam Ed

Én nem reagáltam semmit, csak megöleltem Edet és bementem az ajtón. Magam mögött becsuktam majd bedőltem az ágyba. A fáradság szétkúszott mégjobban a testemen. A szemem automatikusan csukódott le.
Hallottam, hogy az ajtó kinyitódik majd becsukódik. Én halkan morgok majd ficergek egy kicsit. Besüpped mellettem az ágy. Majd hallom, ahogy Jack beleszuszog a fülembe. Ettől teljesen kiráz a hideg.

-Jóéjt -suttogja még mindig a fülemhez közel

-Neked is -súgom vissza. És így aludtunk el. Egymás karjaiban. Tökéletesen.

~Reggel~

A telefonom pittyegése keltett. Ahh mintha csak otthon lennék. Amikor suliba jártam akkor is mindig ez keltett. Most viszont pár dolog más volt. Például nem itthon voltam nem jártam iskolába, és nem a plüssmacim öleltem, hanem az engem és lélegzett is ráadásul. Na meg egy kicsit nagyobb is volt. Mosolyogva néztem a még mindig alvó Jacket. El sem hiszem, hogy a telefonomra sem kelt fel. Megfogtam az arcát és mindenhol elkezdtem puszilgatni. Erre édesen összeráncolta az orrát, majd közelebb húzott magához és felkelt. Nagyokat pislogva nézett körbe, mintha nem tudná, hogy hol van.

-Szia -köszönt rekedten, majd krákogott párat és folytatta -Na megint azt álmodtad?

-Képzeld el nem. Most olyan kipihentnek érzem magam. Mintha azt a pár hetet evvel az alvással kipipáltam volna. És te miért keltél úgy, mintha nem is tudnád, hogy itt vagy? -kérdeztem kíváncsian

-Ja csak egy hülyeséget álmodtam és furcsa volt, hirtelen. De amúgy semmi komoly. Viszont siessünk mert ma mindenképp oda akarok érni jó korán!

-Ajjj de Jack még olyan jó itt feküdni! -teszem rá fejére a kezemet -De ha te akarod... -majd fogtam és a könyököm belenyomtam az arcába és úgy tápászkodtam fel. Respect Jacktől, hogy egy nyikkanás nélkül tűrte, ahogy az arcában van a könyököm.

-Te lány nem leszünk mi jóban..

-Dede mert szeretsz engem -mondtam neki majd egy puszit adtam a szájára.

Hirtelen szörnyen sietős kopogást hallottunk meg.