Elrabolva ✔

6. Rész

,,Mivel Jack előttem állt, így nem látta, hogy elismerően bólintok, és feltartom a hüvelykujjam. Ezt még szerencsésen megúsztuk...,,

Miután kiment Jack a szobából, fellélegeztem, és visszadőltem az ágyba. Adam felkelt, és odajött mellém.

-Nem is kaptam még jóreggelt puszit -nézett rám bociszemekkel.

Nevetve, odahajoltam hozzá, és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.

-Tessék. Így jó?

-Hmmm... -gondolkodott el- ha kevesebb ruha lenne rajtad, akkor igen, de most beérem ennyivel -mosolyodott el perverzen

A szememet forgatva felkeltem, és odalibbentem a szekrényemhez.

-Szerinted mit vegyek fel? A semmit nem tartozik a választási lehetőségek közé -emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően.

-Akkor valami sportosat, mert ma elkezdünk kiképezni

-Az mit takar??

-Majd hamarosan megtudod. -kacsintott Adam

-Ahjj... oké, de most menj ki mert öltözöm.

-Ha nem emlékeznél már láttalak meztelenül, és nem zavar a látvvány -értetlenkedett.

-Attól, még Jack nem hiszem, hogy ezt a parancsot adta -mondtam ki azt a mondatot, amitől lefagyott egy pillanatra, és utánna monoton stílusban kisétált az ajtón.

Gyorsan átöltöztem (sportmelltartó, lenge felső, cicanadrág, és sportcipő).
A hajamat felkötöttem egy copfba, sminkelni nem akartam, hiszen úgyis csak leizzadnám. Kitártam az ajtóm, és Jackel találtam szembe magam.

-Adam? -kérdeztem tőle unottan.

-Elküldtem átöltözni, és lefürdeni -mondta, majd elkezdett húzni maga után.

-Hova megyünk??

-Körbevezetlek, megreggelizünk, és elkezdjük a kiképzésedet.

-Ahhha -válaszoltam neki vonakodva

Végigvezetett, a már ismert folyosón, és a nagy lépcsőn (vagyis nem a hátsó lépcsőn) lementünk két emeletet, és egy hatalmas előtérrel találtam szembe magam.
Onnan rengeteg ajtó volt, gondolom egyik volt a kijáraté. Lefele is vezetett egy lépcső. Kinyitotta az egyik ajtót, és egy nagy, barátságos konyhával találtam magam szembe. Éppen az egyik fiú csinált magának... melegszendvicset azt hiszem. Közelebb léptem, és beleszippantottam a levegőbe.

-Édesem, ő itt a helyettesem, és mondhatni, a legjobb barátom. David, ő itt Kat, akit az édesemmel lehet felhúzni. -vigyorgott Jack, avval az utálatosan szexi mosolyával.
David, abbahagyta a melegszendvics elkészítését, és mosolyogva köszöntött.

-Szia Kat, ha nem gond, én nem édeseznélek. Azt meghagyom ennek a perverz disznónak -kacsintott Jack felé

-Inkább csinálj Katnek is melegszendvicset, ne a szádat jártasd. Kat, neked pedig megmutatom a nappali szerűséget, és az étkezőt.
Bementünk a konyhán át, egy másik szobába, ami egy hatalmas terem volt, benne egy asztallal. Ami, mondhatni befoglalta az egész termet.
Leesett állal fordultam körbe.

-Ti... ti hányan vagytok, ha ilyen nagy asztal van az étkezőben??

-Mindig változó. Mivel rengetegszer küldünk ki embereket terepre, és onnan nem biztos, hogy visszajönnek. De van egy másik központunk is, csak az az erdő közelében van. A két központ között is hatalmas az ingázás, ezért nem is lehet pontosan megmondani. De az egész szervezetben kb. 600-700 tagja van.

Leesett állal hallgattam amit monnd... Hiszen az rengeteg ember.

-De te, hogy tudsz ennyi embert vezetni egyedül?

Halványan elmosolyodott, és ezt válaszolta:
-Nem egyedül vezetem. Hiszen nem lehetek egyszerre két helyen. A kisebb ,,erődben,, legtöbbször David szokott lenni az az ember akire mindenkinek köteles hallgatni. És vannak főbb vezetők akik segítenek nekem, tehát ne úgy képzeld el, hogy csak én vagyok a főnök. Persze az én parancsaimat nem írhatja felül senki, de segítenek vezetni.

-Ahhha, értemm -nyújtottam el az m betűt.

Továbbsétáltunk a nappaliba, ami nem volt olyan nagy mint az étkező, de azért ez sem volt valami apró szoba. Itt kimentünk a szembe található ajtón, és abba a nagy előtérbe találtuk magunkat.

-Most már David biztos kész van a reggelivel. Gyere -húzott vissza a konyhába.

-Még pár pillanat -szólalt meg David amikor meglátott minket.

~20 perc múlva~

Megreggelizve, frissen, és üdén jöttünk ki a konyhából. Jack elkezdett a lefele vezető lépcső felé húzni.

-Nem azt mondtad, hogy edzeni fogunk? Nem a kínzó kamrára gondoltál akkor ugye?

-Jajj édes, hisz lennt van az edző termünk.

Lementünk a lépcsőn, és egy hatalmas terem tárult elém. Volt ott minden. Matracok, boksz zsákok, fegyverek céltáblák, tükrök, futópadok és még sorolhatnám.

-Nos, akkor egy bemelegítő futással kezdd, jövök majd, csak nekem át kell öltöznöm még.

Odaálltam az egyik futópadhoz, bemelegítettem, és elkezdtem futni...

Jack egy 10 perc alatt visszaért.

-Szerintem ennyi elég is volt. Most szerzünk neked egy bokszkesztyűt, és elkezdjük az alapoknál.

-Azt hiszed nem tudok boxolni?

-Tudom, hogy nem tudsz boxolni. -nézett mélyen a szemembe

Miután elkezdtük az alapokat, és már tudtam, hogyan üssek, meg ilyenek, utánna Jack is felvett egy pár kesztyűt, és egymásnak mentünk. Egy darabig úgy volt, hogy én ki tudom ütni, de a végére már beidegesedett, és elég erősen nekem esett. A hangszórókból hangosan üvöltött Martin Garrixtól az In the name of love, amikor egy hatalmasat beleütöttem a hasába. Ezt már nem tolerálta. Jack nemes egyszerüséggel megfogott, felemelt, és ledobott a földre. Elkezdett ütni engem. Miután észrevette, hogy ez csak én vagyok, felállt, és sűrű bocsánatkérések közepette fel akart segíteni. Sajgott a fejem, amikor talpra állított, a fejemhez nyúltam. Valami pirosat, és nedveset érintettem.
Aztán, elsötétült előttem a világ...

Sziasztok! Lenne pár dolog, amit el szeretnék modnani. Sajnálom, hogy tengap nem volt rész, de a magánéletem így hozta. A hétvégén próbálok dupla részt hozni egy nap, de nem ígérek semmit.

FONTOS!!
Azokat a kis csillagokat tessék nyomogatni, ha nem teszitek, nem fogom tudni, hogy tetszik e nektek. És ha nem is tetszik senkinek, akkor nem is folytatom!
Kommenteket is várok, hideget, meleget egyaránt elfogadok.

Jó éjszakát!