Elrabolva ✔

25. Rész.

-Szabad egy táncra? -nyújtotta felém kecsesen a kezét, miközben mély szexis hangon megkérdezte

-Öhhm, persze -motyogtam zavartan

Bevezetett a tánctérre. Már táncoltunk egy ideje mikor a fülemhez férkőzött.

-Hogy hívják?

-Mia. És önt?

-Edward. Persze nekem nincsenek olyan hegyes fogam de remélem megteszi. -mosolygott rám -És hogy hogy egy ilyen szép lány egy ilyen lepukkadt helyen itt van?

-A barátommal jöttem akit meghívtak ide. -mutattam körbe miközben forogtam

-És akkor miért van magácskánál egy kés? -húzott vészesen közel magához.

Lefehéredtem. Nyeltem egy nagyot és rémületemben suttogva megszólaltam:

-Kérem..

Edward megfogott és elkezdett kifele húzni a tánctérről. Én a tömeget pásztázva kerestem Jack magas alakját, de mintha elnyelte volna a föld.
Végül felvezetett a lépcsőn ahol bejöttünk és a folyosókon kacskaringózva torpant meg hirtelen egy ajtó előtt. Benyitott majd amint beléptem becsukta mögötte az ajtót. Teljes sötétség volt mivel az ablakokat mázsás függönyök takarták. Edward odalépett és széjjel húzta őket. Egy sötét szinte királyian volt berendezve a szoba. Baldachinos ágy amihez lépcső vezetett fel, hatalmas festmények a falakon és egy hatalmas dolgozó asztal. Ott két oldalán egymással szemben el volt helyezve két szék. Edward oda vezetett és leültetett az egyikre. Majd letérdelt elém és felrántotta a szoknyámat. A meglepettségtől egy hang sem jött ki a torkomon. Kitépte a kést a tartóból és visszarendezte a szoknyámat. Én az addig visszatartott levegőt óvatosan kifújtam. Leült velem szemben és rámemelte őzbarna szemeit.

-Szóval. Ki is maga valójában? -nyomta meg a mondat végét.

-Én..é.. -dadogtam- Katherine Anns...

Amint meghallotta a nevem elkerekedett a szeme.

-Ohh Kat... hát igaz ez? -suttogta hitetlenül

Felkelt és odalépett hozzám. Én hátrahőköltem.

-Akkor ezért hasonlítottál anyura..  -Hogy micsoda? -Jajj te biztos semmit nem értesz! -kapott a fejéhez. Észlény. -Na szóval had mutatkozzak be. Edward Anns vagyok, a bátyád aki 16 éve keres téged! El sem hiszem, hogy itt vagy...

Hát ezt én sem hittem el. Könnyes szemekkel néztem fel rá.

-Ez biztos, hogy hazugság... -suttogom

-Nem húgom. Ez a valóság -mondta majd közel húzott magához és megölelt. Én sírva öleltem vissza.

-Ismerted anyuékat? Van még testvérünk? Miért vagy az ellenséggel? -bombáztam ilyesmi kérdésekkel

-Anyuékat.. hjajj nagyon régen láttam utoljára.. még nagyon kicsi voltam. Gondviselőkhöz adtak be ők meg se szó se beszéd eltűntek. Ahogy te is. Folyton kérdeztem, hogy hova vittek, de soha nem mondtak semmit. Nem nincs testvérünk és mi az, hogy az ellenség?

-Hát ez az. Az ellenség bálja. Mert a szervezet amiben anyuék is voltak az az, amiben én vagyok benne.

-Hogy mi? -kerekedett el a szeme -Az lehetetlen -suttogta

-De bizony lehetséges... Majd mindent elmesélünk, de most eljössz velünk hozzánk? -kérdeztem izgatottan

-Hát persze hugi. És tudod mit? Én bízom benned annyira, hogy embereket hozok át innen. Na gyere gyorsan tűnjünk el innen -húzott fel a székről. A kést visszaadta majd kifutottunk az ajtón.

Lementünk a nagyterembe ott szétváltunk. Én Jacket kerestem ő meg embereket akiker át akart vinni.
Jack éppen egy nagy fejessel beszélgetett amikor meglátott.
Elnézést kérve ellépett onnan és odajött hozzám.

-Hol voltál? Nagyon aggódtam!

-Mindent elmondok, de most nagyon gyorsan el kell tűnnünk innen -suttogtam neki

-Baj van? -aggodalom csillant kék íriszében

-Majd mindent elmesélek de most sietnünk kell.

Egy szó nélkül elhagytuk az épületet. A ház előtt felvázoltam a helyzetet Jacknek aki meglepetten fordult felém.

-Én.. nem is tudtam, hogy van egy tesód...

-Hidd el én sem

-Mikorra jön? -kérdezte

-Kb most -néztem Jack háta mögé ahol ő jött meg egy csomó ember

-Tesó csak pár emberről volt szó -nevettem fel

-Miért ez nem annyi? -nézett rám ártatlan tekintettel

-Nem de jól van talán elfértek nálunk-vigyorodtam el
Ő is elmosolyodott majd Jack felé fordult.

-Szia. Edward Anns vagyok. Remélhetőleg innentől kezdve a szervezetetek oszlopos tagja

-Jack. -fogta meg bizalmatlanul Edward kezét. Beszálltunk a kocsikba majd előre engedtek minket, hogy mutassuk az utat.

-Nem bízom bennük -szólalt meg Jack egy kis idő múlva

-Én igen. Nem láttad, hogy amikor kimondtam a nevem szinte sírva borult a nyakamba.

-Azért vigyázz mit mondasz neki -nézett rám figyelmeztetően.

Megfogtam a térdén pihenő kezét és megszorítottam. Boldog voltam abban a pillanatban.

Sziasztook. A jövő héten nem lesz rész, mivel kimegyek Németországba. Lehet, hogy egy előre összeállítok egy részt és ott kirakom, még nem biztos. De remélem egy hét után is várni fogjátok a részeket❤