Elrabolva ✔

16. Rész.

,,-Oké, de biztos, hogy jól vagy?

-Persze miért ne lennék??

-Mert vérzel,,

Lepillantottam, és tényleg egy piros folt terjengett az oldalamon. Felhúztam a pólómat, és oldalt, egy mély, hosszú vágás húzódott végig. Na ennek tuti nyoma marad majd. Jack egy szó nélkül felkapott, vigyázva a sérült oldalamra.

-Jack tudok menni! Csak egy kis seb! -csapkodtam esélytelenül a vállát.

-,,Csak egy kis,, seb?? Ömlik a vér az oldaladból!

Leszaladt velem a kis kórházszerűségbe, és gyorsan fogott nekem egy ápolót.
Óvatosan lerakott egy ágyra, és meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam tőle.

-Attól még, hogy Adamet eltüntetted a közelemből, nem fogok a nyakadba ugrani, és azt mondani: Jajj Jack, annyira szeretlek -sipákoltam vékony hangon

-Szerintem most inkább nyugodj le. Ezt majd megbeszéljük.

-Szerintem már így is túl sokat beszéltünk erről -néztem bele gyönyörű szemeibe.

Elkapta a tekintetét, felkelt, és távozni készült.

-Vigyázzanak rá. Szerintem ezzel a sebbel altassák el nyugodtan. Szépen varrják be, és vigyázzanak!

Felhúzták a pólóm, és levették rólam. Beadták az altatót, közbe elkezdték a sebet tisztítgatni.

-Szerintem ezt vigyük be a műtőbe. A többi betegnek nem hiszem, hogy erre lenne igénye.

-Katherine, légy ügyes -mondta Jack, majd kábultan ledőltem az ágyra.

Még néhány kivehetetlen mondatot hallottam, és utánna teljes sötétség.

Mikor felkeltem, iszonyúan fájt az oldalam. Hangosan nyögtem egyet, és körbenéztem. Úgy látszik Jack visszahozott a szobájába. Nem feküdt mellettem. Szerencséje.

-Jack!

-Hmm? -hallottam a hangját

-Bocsi, csak iszonyúan fáj az oldalam... tudnál hozni egy kis vizet, és fájdalomcsillapítót?

-Persze -kelt fel, és fel is kapcsolta a nagy lámpát. Szerencsére fel volt öltözve, de nyúzott arca azt mutatta nem sokat aludt.

Rápillantottam az órára. 2:26 hú de jókor tudok én is felkelni. Jack visszajött egy pohár vízzel a kezében. A kezembe ejtette a gyógyszert is.

-Azt mondta az orvos aki műtött, hogy csoda, hogy eddig kibírtad. Nagyon kell vigyáznod most rá, bármikor felszakadhat. Mutasd, nem vérzett át?

Felhúztam a pólóm, miután megittam a vizet. Hatalmas gézlapok terítették az oldalamat. A látvány kemény volt.

-Amúgy kié ez a póló?

-Az enyém. Nyugi nem én öltöztettelek fel. Bocsi, de nem találtam akkor hirtelen a táskád.

-Jó semmi baj. Túlélem -vigyorogtam rá

-Na aludjunk -ment el bicegve a kapcsolóig.
Felhorkantottam.

-Miaz? -kérdezte

-A két rokkant -kuncogok fel.

Jack elmosolyodott (azta ilyet is tud), és lekapcsolta a lámpát. Hallottam, ahogy nyöszörögve bevágja magát a kanapéra. Itt volt az a pillanat amikor megsajnáltam.

-Jack.

-Igen Kat?

-Nem lenne jobb a lábadnak, meg neked is, hogy rendes ágyba aludj?

-De, de mint látod, te éppen abba fekszel.

Felkapcsoltam a kislámpát.

-Gyere mert nem bírnám ki ha miattam fájna holnap mindened -forgattam a szemem.

Mint a kisgyerek aki új játékot kap, felcsillant a szeme, és sebesen feljött (már amennyire a lábával tudott), mielőtt meggondolom magam. Elhelyezkedett mögöttem, én felnyúltam, és lekapcsoltam a lámpát.

-Tapizásról nem volt szó. -mondom mosolyogva, miközbe leszedtem a kezét a derekamról.

-Nem is tudtam, hogy van humorod -mondja nevetve

-Nem vicc volt. Ha hozzám nyúlsz, holnap a tökeid nélkül fogsz kelni.

-Értettem főnökasszony!

Mindketten mosolyogva aludtunk el.

Reggel, hát persze, hogy rajta volt a kis mocskos keze. Le akartam szedni, de rászorította

-Jack... az oldalam... -nyöszörgöm fájdalmasan

Erre már kipattant a szeme, és levette a kezét rólam

-Bocsi...

-Semmi baj...

9:10. Úgy láttam ideje lenne felkelni. Bementem a fürdőbe elrendeztem magam, és elkezdtem nyomogatni Jack vállát.

-Jaaack, gyere le kell csreélnünk a kötést!

-Még öt percet -motyogott a párna alól

-Ha nem jössz belenyomom az ujjam a sebedbe!

-Sss... -szisszent fel -akkor jövök inkább.

Ő is elment elvégezni a dolgát, és együtt indultunk meg bicegve a földszintig.

-Előbb reggelizzünk! Úgyse szeretik ha reggeli nélkül megyünk be kötszert cserélni.

-Okés, úgyis égen halok!

Páran lézengtek a konyhába, különféle kötésekkel, és járásokkal. Huu de meg lett viselve a társaság.

-Tommal mit csináltatok? -kérdeztem mikor már a reggeli felett ültünk mindketten.

-Eltemettük. Senki nem fogja megtalálni. Szépen leszúrtad szegényt.

-Megérdemelte. De így most már nem tudjuk, hogy ki a vezetőjük...

-Eddig is csak sejtettük.

-A szobám mikor lesz kész?

-Kb két hét. Az a szoba maradt a legutáljára a tervezésnél, mivel nem tudtuk, hogy mikorra tervezzük az elrablásodat. Szegény építészek, már is állhatnak majd neki a következő ház felújításához...

-Nagyon sokat szoktatok így költözni?

-Nem, bár evvel azért nem voltak készen, mert előtte pár hónappal költöztünk át az új helyre. Induljunk, mert sosem leszünk kész.

Elmentünk a kórtermekig. Bementünk, és leültünk két egymás melletti ágyra. Nekem a pólómat tűrték fel, Jacknek nadrágját kellett levennie. Óvatosan leszedték rólam a kötszereket, és minden egyebet. Mondták, hogy fertőtlenítik, ez fájni fog egy kicsit. A nyakláncomhoz nyúltam, hogy valamit tudjak szorongatni. És ekkor bevillant valami.

-Jack! A levél ottmaradt!!!!!!

-Milyen levél?

-Amit az nagybátyám adott!

Sziasztok éjjeli manók!
Valószínűleg a jövő héten három napig nem fogok írni, hiszen akkor még van suli, de utánna egy nagyon izgi rész fog jönni.

Nagy szeretettel, (és aki mindig imádja amikor valami cukiságot kommentelnek) a töpszli írótok☺❤❤❤