Elrabolva ✔

9. Rész

,,-Én is szeretlek -mondtam ki, és neki estem újból a szájának.,,

Reggel, korán felkeltünk. Még nem volt ébresztő, ezért az ágyban fetrengrünk.

-Ahjj nincs meg a pólóm -nyöszörögtem, miközben az ágyat túrtam, a pólóm után kutatva

-Nekem póló nélkül is tökéletes vagy -nézett rám perverzen.

-Viszont nem szeretek ruha nélkül aludni -nézten rá durcisan

-Most már úgyse fogsz aludni

-Attól még ma este kelleni fog.

-Az még messze van. És amúgy, itt van. -mutatott maga alá.

Aha szóval ráült a kis gonosz. Közelebb lépkedtem hozzá, és rámásztam. Felmordult, ahogy egyre közeledtem. A derekát átöleltem a lábammal, miközben megcsókoltam. Megfordultunk, így én kerültem alulra. A kezemmel elkezdtem a pólóm után kutatni. Hamar megtaláltam. Egy diadalittas mosollyal a fejemen kibújtam Adam alól, és elmentem felöltözni. Adam csak nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, hogy most mi történt.
Nevetve öltöztem fel, és mentem a fürdőbe rendbe szedni magam.

Adam hirtelen bekiáltott kintről

-10 perc múlva reggeli

-Rendben -nyitottam ki a fürdő ajtaját.

Szembe találtam magam Jackel is aki nem volt túl boldog. Még súgott valamit Adamek, és intett nekem, hogy menjek.
Félve ránéztem Adamre, aki azt tátogta, hogy semmi baj nem lesz. Bólintottam, és kimentem Jack után az ajtón.
Szótlanul mentünk a konyhába. Az ajtó előtt megállított és ezt mondta:

-Katy én annyira sajnálom a tegnapi napot... nem kellett volna...

-Monnd mi történne akkor, ha az egyik embereddel összejönnék? Kicsinálnád?? Miért vagyok ilyen fontos a számodra??? -vágtam oda neki dühösen

Jack nagyot fújt és ezt válaszolta:
-Valószínűleg átküldeném a kinti központba. Szedd össze amit szeretnél enni reggelire, és elmondok egy két dolgot, a szobámban. Itt várlak.

Jack szavaival a fejemben beléptem a konyhába, és egy csomó idegen fiúval találtam magam. Amikor páran megláttak elhallgattak egy pillanatra, de aztán folytatták az evést. David göndör fürtjeit vettem észre. Tovább nyújtózkodtam, hátha észrevesz.
Csalódottan leengedtem a kezem, és próbáltam utat törni magamnak, a hatalmas emberek között.
Nagy nehezen eljutottam a hűtőig. Itt már csak pár fiú állt. Boldogan nyitottam ki a hűtőt, tej után kutatva.
Nagy nehezen ki másztam a konyhából, és zilált fejjel rámeredtem Jackre, aki annyira meglepődött, hogy elnevette magát. Durcisan válaszoltam:

-Nem te vesztél el abban a konyhában egy csomó mellkhas között.

Ha lehetett erre még jobban elkezdett nevetni. Én is elmosolyodtam, és a kezébe nyomtam a reggelim, hogy vigye.
Megkomolyodva felbaktattunk a lépcsőn, és bementünk a szobájába. Elvettem a reggelimet, és leültem a kanapéra. Jack leült mellém és mesélni kezdett.

-Még nagyon kicsi voltál. Talán hat éves lehettél. Én akkor voltam 8-9 éves. Találkoztunk egy játszó téren, és el kezdtünk beszélgetni. Elmondtad, hogy a szüleidet nagyon szereted, és mindent megtesznek érted. Viszont akkor éppen össze voltál velük veszve, és féltél, hogy ha hazamész meg fognak ütni. Akkor megígértem neked, hogy meg foglak védeni. Ha kell el is rabollak. Te csak bámultál rám. Még nem tudtad mi az az elrablás. Hazakísértelek, és megbeszéltük, hogy másnap is találkozunk. De te nem jöttél. Sokáig vártalak, el is indultam a házatok felé. Akkor viszont rájöttem, hogy nincs értelme becsöngetni. Gimibe együtt jártunk. Én felettetek voltam, pár évvel. Mindig szemmel tartottalak. Később tudomást szereztünk arról, hogy fel fogják robbantani a házatokat, úgy, hogy te benne vagy. Amikor itt felkeltél, és nem tudtad, hogy ki vagyok, akkor kezdtünk el gyanakodni, hogy valamilyen gyógyszert szedettek veled, ami kitörölte az emlékeidet. Az igazi rokonaiddal tudtam beszélni. És megtudtam, hogy mához egy hétre pénteken nem a 17-ik, hanem a 18-ik születésnapodat fogjuk ünnepelni. Ezt tegnapelőtt tudtam meg, még senki nem tud róla.

-És... eltolták a napot is? Meg a hónapot is?

-Nem. Ott minden maradt. De mivel kiskorodban annyi emléket töröltek, hogy egy évvel fiatalabbnak is érezhetted magad mindig.

Teljesen kiakadtam. Hogy lehetnek ilyen állatok ezek az emberek?? El sem hiszem, hogy jövő héten, már felnőtt leszek.

-És... és te hány éves vagy?

-20. Ide kevesen jöhetnek 20 év alatt. Bár én kicsit korábban kezdtem itt.

Eddig bírtam. Itt a sok stressz győzött felettem, és miközben a fejemet fogtam, éreztem a könnyeket az arcomon. Jack lefejtette a kezemet a fejemről, és megölelt. Ettől a mozdulattól, meglepődtem, de aztán még jobban elkezdtem sírni. A hátamat simogatta, közben csitítgatott. Én a lábammal átkaroltam a derekát, és az arcomat belefúrtam a vállába, és ott sírtam. Mélyen beszippantottam az illatát.
Miután egy kicsit lenyugodtam,  felnéztem, és elnevettem magam.

-Össze vizeztem a pólód

-Nem baj. -vont vállat - Majd megszárad. -törölt le egy könnycseppet az arcomról.

Zavartan lekászálódtam róla, és felálltam össze szedni a cuccaimat.

-Most délelőtt még van időd, ma még nem edzünk, azt csinálsz amit akarsz, de délután a pszichológus várni fog téged. Nem kell félned tőle, ugyanannyi idős mint te, és szerintem jól ki fogtok jönnk.

Sóhajtva bólintottam, és kimentem az ajtón. Bementem a saját szobámba. Szerencsémre nem volt itt Adam, így nyugodtan le tudtam tusolni.
Amikor megengedtem a forró vizet, éreztem, ahogy megkönnyebbülök.

Felszabadultan léptem ki a fürdőből. Úgy döntöttem, le megyek egy kicsit gyakorolni a terembe.

Sziasztok! Ma tudtam nektek hozni egy részt, remélem jövő héten megindulnak az agykerekeim, és jön majd az ihlet.