Elrabolva ✔

14. Rész

,,-Nyugi! Holnap reggelre lenyugszik, és nem fogsz annyira nagyon kapni. Inkább menjünk aludni.

Akkor még úgy gondoltam, hogy van erre esély.,,

Egész éjjel azon agyaltam, hogy mit fogok kapni. Reggel remegve kapkodtam magamra a ruháimat, és Adamet keltegettem. Felkelt, és látszott rajta is, hogy fél.

Ma sokkal többen voltak, mint máskor, csak úgy zengett mindenhol a folyosó. Adam kezét megfogva nyugtattam magam. Nyugalmat, és fapofát erőltettünk magunkra. Érzelemmentes arcon, kézenfogva léptünk be az étkezőbe. Mindenki ránknézett, és elhalkultak. Jack ült az asztalfőnél. Jobbra tőle két üres szék. Adammel leültünk, arra a két székre. Az egész teremben szinte vibrált a levegő. Vártunk, hogy Jack mikor fog megszólalni. Hamar megtörtént.

-Mindannyiatokat ki kéne rúgni. Vagy egy nagyon erős büntetéssel kéne lezárni az egészet. De nem erre esküdtem fel. És ti sem. Már aki felesküdött.. -itt rámnézett - a főszervezőket nagyobb büntetésben fogom részesíteni. Jó étvágyat!

Néhányan megköszönték, de legtöbben maguk elé bámulva gondolkodott a tettén. Igazából senki nem bánta a büntit, hiszen azért jót buliztunk. Tudtam, hogy Jack be fog szólni erre a kézenfogva jövök reggelizni dologra. Nemsokára meg is tette. Éppen befejeztem a reggelimet, és keltem volna fel, de Jack megfogta a csuklóm.

-Maradsz. -suttogta, ördögi arckifejezéssel - Mint láttátok, van egy ifjú szerelmes párunk. Szeretnék gratulálni, hogy ilyen jól tudtátok titkolni előlem. De most, hogy rájöttem, meg van számotokra a büntetésem. Mivel Katnek már nem kell testőr. Szombat van. Adam hétfő reggelre összepakol, és átmegy a másik központba. Szerintem ez mindkettőtöknek elég nagy büntetés lesz. -nézett ránk könyörtelenül -Ami Davidet és Larat illeti.... -ennél a mondatnál már nem bírtam.
Felkeltem, és kifutottam a teremből, fel a szobámba. Hallottam Adam kiáltásait, de nem bírtam megállni. Nem akartam. Nyitva hagytam az ajtót, de bekucorodtam az ágyba. Adam bejött becsukta az ajtót, és befeküdt ő is.

-Kérlek Kat ne sírj! Majd... megoldjuk...

Felé fordultam, és láttam, hogy lefolyik egy könnycsepp az arcán. Erre csak mégjobban sírtam, és hozzábújtam.

-Még oda sem adtam az ajándékomat.

-Nem is kell! Hiszen itt vagy te!

-De most ha nem leszek, mindig tudj rám gondolni.

Egy macit húzott elő a háta mögül. Nagyon aranyos volt. Odaadta nekem,én megcsókoltam, hiszen nagyon aranyos volt tőle. Még beszélgettünk egy kicsit, de aztán egymás karjaiba, sírva aludtunk el.

Hangos robbanásra keltem. Na már megint robbantgatnak -gondolom magamban.
Adamet keltegetem, és ahogy felkel, és meghallja a hangokat, kipattan az ágyból, engem húzva maga után. Kinyit egy ajtót ami a falba bele volt építve. Kérdőn fordulok felé ő megvonja a vállát, és ezt válaszolja:

-Az ilyen esetekre

Betolt maga előtt, és becsukta az ajtót. Megindultunk lefele. Amikor leértünk, páran már ott voltak, köztük David és Lala is. Odafutok hozzá, megölelem, és Davidet is.

-Jack nem jött le, pedig már lennt kéne lennie -mondta David

-Hol van a kijárat?

-Itt jobbra, aztán fel, de mié... -nem hallottam már a végét, rohantam is kifele

Utánnam kiabáltak, de mire utloértek volna kinnt voltam. Borzalmas volt a látvány. Alig maradt meg pár dolog. Kitapogattam a kést, amit még a múltkor elvettem. Megvan. Elindultam a konyha felé. Sok haldokló ember. Van aki nem is a miénk volt. Kerestem a szememmel Jacket, de nem láttam. Bementem a nappaliba. Jack ott feküdt a földön, teljesen összevérezve mindent. Előtte, egy nagyon ismerős tag állt. Mögé lopakodtam. Közelebb léptem hozzá, felnyújtózkodtam, és nyakon szúrtam. A meglepetéstől és fájdalomtól riadt arccal rámmnézett.

-Te??? -kérdeztem teljesen ledöbbenve.