Elrabolva ✔

15. Rész.

,,-Te??? -kérdeztem teljesen ledöbbenve.,,

Az exemmel néztem farkasszemet. Tom. Igaz, ő éppen haldoklott, de én lefagytam. Hiszen jártunk... Hogy lehet valaki ennyire egy ősbunkó?!

-Na mivan szőke herceg, elveszett a fehér ló? -azért nevezem így, mert iszonyúan szőke a haja, és a szeme, pedig világoskék.

-Kat... -ennyit tudott kimondani, és holtan esett össze.

Odarohantam Jackhez, aki félig ájult állapotban volt.

-Mit nem értettél az alatt, hogy maradj a búvóhelyen? -kérdezte

-És te mit nem értettél az alatt, hogy menj a búvóhelyre?

-1-0 neked. Segíts felkelni, a combomba szúrt egy kést. Utánna kiszedte.

-Várj meg itt! Bár nem mintha annyira el tudnál menni...-elrohantam gumikesztyűért, és kötszerekért.

-Ez most fájni fog, de segítened kell. El kell nyomnod a nyomópontodat, ami itt van. -Megfogtam a combján azt a pontot és megnyomtam.
Felordított a fájdalomtól, de megtette, és nyomta. Én lehámoztam a nadrágját róla. Dejó. Hát persze, hogy főeret ért. Gyorsan, és szorosan bekötöttem a lábát.
Közben már megjöttek a többiek.

-Honnan ismered Tomot? -kérdezte Jack

-Vele jártam, majdnem egy évig. Aztán szakítottunk. Az a kis buzi, még el sem mondta, hogy miért szakítunk. De most már szerintem kezdek rájönni. Mentőt nem kéne hívni?

-Nem, itt van egy nagy kórterem szerűség, ilyen esetekre. Segítesz felállni?

-Persze gyere!

Nagy nehezen feltornázta magát, és elindultunk arra felé.

-Most mi lesz az épülettel?

-Mivel tudja már az ellenséges ,,maffia,, hogy itt vagyunk, át kell mennünk a másik házba.

-Mármint ami az erdőben van?

-Nem oda nem férnénk be ilyen sokan. Ilyenkor mindig szoktunk fenntartani, egy épületet. Pontosan ugyanúgy néz ki belülről mint ez, kívülről egész más.
Az a város másik felén van. Innen gyorsan el kell majd mennünk, mielőtt a rendőrök megjönnek. Kezdj el pakolni, csak ami fontos, fél óra múlva legyél lennt, az előtérbe. Addigra mindenki összeszedi mindenét.

-Rendben! -mondtam, miközben benyomtam a terembe.

Elszaladtam a szobámhoz, útközben akivel találkoztam mondtam, amit Jack mondott nekem. Daviddel, Lalával, és Adammel találkoztam.

-Úristen! Élsz még! -szaladt oda hozzám Adam, és megcsókolt. -Monnd, hogy ez nem a te véred!

-Dehogyis. Nekem semmi bajom. Viszont Jack megsérült, és megöltem Tomot, de majd elmesélem. David, szerintem kezdj el intézkedni, mert Jack mondta, hogy fél óra múlva indulunk abba a másik házba.

-Rendben, akkor megyünk. De biztos jól vagy?

-Persze, de siessetek, mert tényleg kevés időnk van arra, hogy a súlyos sérülteket, és az élőket összeszedjétek.

Adam jött velem tovább, és bejött velem pakolni.
A szobám ripityára volt törve. Az ágy kettétörött, mivel a lámpa ráesett. Alig tudtam megmenteni pár ruhámat. A fürdő az viszonylag szépen megúszta.

-Lemosom a vért a kezemről, és keresek egy másik pólót.

Bementem, és gyorsan lemostam az egész kezemről a vért. Lehúztam a felsőm, ami egy kicsit fájt. Furcsálltam is, de nem foglalkoztam vele. Kiléptem a fürdőből, kicsit jobb volt így. A sporttáskámat felkaptam, és intettem Adamnek, hogy jöjjön. Ő is megfogta a cuccát, és elindultunk lefele. Lennt már páran ott voltak. Öt percet kellett várnunk, Jack már jött is a maradék emberrel. Egy kicsit bicegett.

-Akkor mindenki megvan? Már aki él persze.

-Igen -mondták páran.

-Rendben, akkor most az lesz, hogy kettéválunk, mert még nincs annyi szoba kiépítve, ezért a másik erődbe mennek páran. -elkezdte szétosztani az embereket. -Adam! Kicsit előrehozzuk a büntit. Velük mész!

Adam megfeszült mellettem, szinte csak sziszegte mellettem a szavakat:
-Igenis uram.

Amíg Jack folytatta a szétosztást, én a szemébe nézve elsírtam magam.

-Gondolj rám majd néha! -suttogta Adam, és adott utoljára egy csókot -Ne várj rám. Lépj tovább Katherine.

-Te is, Adam! Szeretlek! -öleltem meg sírva

-Én is szeretlek -törölte le a könnyeimet.

-Kövesd Jack utasításait, hidd el, ő csak jót akar.

-Szia Adam...

-Szia Kat.

És evvel a mondatával elbúcsúzott. A fáradt társaság, volt aki bicegett, de olyan is volt, aki jajgatva sétált ki.

-Katherine, gyere ne maradj le!

-Megyek -léptem oda Jack mellé

Beültünk egy nagy autóba. Jack mellé kellett ülnöm, hát ki más mellé.

-Lehet nincs még kész a szobád... Addig nálam alszol, én majd alszom a kanapén.

-Rendben. -ha ellenkeznék, úgyis csak nagyobb bajba keverném magam.

Mikor odaértünk, azonnal felbaktattam az emeletre. Tisztára ugyanolyan. Sötét falak, kevés ablak. Kicsig sem volt újabb, mint a régi. Fintorogva nyitottam be Jack új szobájába. Teljesen ugyanaz. Nagyon durva. Mintha mi sem történt volna. Hallotam, hogy Jack is bejött.

-Ha nem bánod én kihagyom a vacsit, mert nagyon elfáradtam.

-Oké, de biztos, hogy jól vagy?

-Peszre, miért ne lennék??

-Mert vérzel...