Elrabolva ✔

19. Rész.

,,Én megigazítottam a hajam, és kiszálltam a kocsiból.,,

Amikor beértem, majdnem mindenki ott tolongott, hogy mi történt. Komolyan mintha most lépett volna be két híresség.
Jackel elmentünk, és leültünk az étkezőbe, a többiek körénk ültek. Elmondtunk szinte mindent (a csókot természetesen senkinek nem említettük). Mindenki szájtátva hallgatta Adam árulását. Lala azonnal felkelt, és odajött hozzám.

-Jól vagy?

-Persze -nyeltem le a könnyeimet. Hiszen lehet, hogy az egész szerelmét irántam csak megjátszotta. Sőt. Biztos. És én vele feküdtem le. Hogy süllyedhettem le ennyire?

Jack felém fordult. A pulcsiját miközben beszéltünk, levettem magamról, és amint rámnézett a kezébe nyomtam.

-Ha nem probléma ma beszélnetek kéne egy kicsit Lalával. Mivel tudják, hogy már csak te vagy az esély arra, hogy megtudjuk a szüleid hollétét.

-Akkor menjünk -rántottam fel Lalát.

~Fél óra múlva~

-Na csak ezt próbáld meg -kérlelt Lala

-De nem megy. Nem emlékszem! -masszíroztam a fejem.

-Jó fél négy van, négyig még dumálhatunk -tért ki egy kicsit -mi van Jackel? -húzogatta a szemöldökét.

-Megcsókolt. Kétszer is.

-Hogy mi??? -akadt ki teljesen -és miért nem mondtad el??

-Hát, nem nagyon volt alkalmunk kettesben beszélnünk.

-Jó az igaz. És milyen volt???

-Nagyon jó -haraptam be a számat.

-Együtt vagytok?

-Ezt nem tudom. Én még haragszom rá, amiért ilyen gonosz volt a szülinapomon.

-Tudod, hogy csak meg akart védeni.

-Jó persze... És mi van Daviddel?

-Hááát... -jött azonnal zavarba- megvagyunk.

-Mi az, hogy megvagytok??

-Most akarja bejelenteni David Jacknek, hogy együtt vagyunk.

-Juuuuj kíváncsi vagyok, én nagyon szurkolok nektek. Ha kell beszélek vele ezzel kapcsolatban.

-Jaj köszi. Majd holnap. Na lejárt az időnk, menjünk együnk valamit.

-Okés.

A konyhába elég nagy volt a tolongás.

-Jaj elfelejtettem mondani, visszatért a konyhás néni. Nem kell magunknak kaját csinálnunk.

-Jaj dejó.

Odamentünk, és elvettünk egy tányér pizzát. Kíváncsi voltam, hogy milyen a nő, de akkora volt a tömeg, hogy inkább az étkező felé vettem az irányt.
Jack nem volt itt, miután megcsókolt szinte nem is találkoztunk. Leültem a helyemre, és a poharam alatt, egy papír volt. Ez állt rajta:
,,Vacsora után várlak a szobába édesem.
Jack,,

Mosolyogtam egyet, és elraktam a levelet a hátsó zsebembe. Gyorsan megettem mindent, és otthagyva mindenkit, szinte futottam az emeletre.
Amikor benyitottam a szobánkba, elképedtem. Jack állt előttem egy fehér ingbe, és fekete farmerba. Körülötte, az egész szobát beterítve színes lufik voltak, és a háta mögött egy sajnálom tábla. A szám elé raktam a kezem, annyira meglepődtem. Odamentem hozzá, mikor közelebb ért hozzám előhúzott egy csokrot a háta mögül, és letérdelt elém.

-Kat, én sajnálom, hogy elrontottam a szülinapodat. Én.. én.. -kereste a szavakat.

Odaléptem hozzá, könnyezve lehajoltam hozzá, felhúztam, és megcsókoltam. Eldobta a csokrot, és megfogta a derekam.

-Megbocsájtasz? -kérdezte, miközben eltolt magától egy picit.

-Mindenképpen -feleltem boldogan

-Még egy kérdésem lenne. Tudom, hogy most szakítottatok Adammel, és, hogy most még itt kever mindent, de lennél a barátnőm?

-Igen -mondtam és megcsókoltam.

Alámnyúlt, én azonnal felugrottam, és közre fogtam a derekát. Elsétált velem az ágyhoz, és lerakott rám. Ott folytatta amit elkezdtünk. Én elkezdtem kigombolni az ingét, miközben ő a pólóm alatt simogatta a hasamat. Megfogta a pólóm végét, és lehúzta rólam. Amíg a fejemen átment, csak addig szakítottuk meg a csókunkat. Nekem sikerült végre kigombolnom az ingét, de amikor levette elakadt a lélegzetem. Ledermedve bámultam a hasát.
Avval nem is volt baj, sőt néhány kockát is fel tudtam fedezni. De a mellkhasán, és az oldalán több heg is húzódott. Egyet láttam ami az oldalán volt, és lejebb is húzódott, csak azt már a nadrág takarta.

Fölé kerekedtem, hogy megnézzem a hátát is. Ott is volt egy két heg, de ami leginkább meglepett, az a tetoválás ami a háta közepén volt. Egy évszám volt, pont középen. Körülötte kisebb tollpihék szálltak.

-Mi ez az évszám?

-A találkozásunk időpontja.

-Így megjegyezted?

-Amikor aznap megláttalak, felejthetetlen pillanat volt.

Erre a mondatára elmosolyodtam, lehajoltam, és adtam egy puszit a hátára.

-És a hegek? -kérdeztem, miközben azokon vezettem a kezemet.

-Kiképzések, bevetések. Ez ebből áll.

Leszálltam róla, hogy vissza tudjon fordulni. Miután visszafordult perverzen elmosolyodott.

-Még visszaülhetsz

-Köszi majd legközelebb -vágtam le egy fintort

Megvonta a vállát, és nemes egyszerűséggel magára húzott.

-Jack nemáár -sikítottam folyamatosan.

Kezeit a hátamra rakta, és azt simogatta. Mivel nem volt rajtam póló, ezért minden egyes érintésénél végigfutott a testemen a hideg. Keze egyre feljebb haladt, majd lassan elérte a melltartóm kapcsát. Erre felkeltem a hasáról, és csúnyán ránéztem.

-Várunk.

-Értettem -emelte fel védekezően a kezét. Ellágyultan folytattam:

-Nem szeretném elsietni. Veled nem.

-Rendben.

Lehajoltam és megcsókoltam.
Belenyögött a csókunkba majd elfordult.

-Nehéz lesz türtőztetni magam.

Felröhögtem, és megölteltem.

-De értem megteszed.

-Persze, érted bármit.