Elrabolva ✔

11. Rész

,,Okés, akkor mentem -léptem ki a szobából, nem túl boldog fejjel.,,

Fürdés után, egy csodaszép szempár, és ebéd fogadott.

-Szia Adaam -ugrottam Adam nyakába, és nyomtam egy csókot a szájára.

-Szia hiányoztál! Itt az ebéd, siess, mert egy óra múlva ott kell lennünk

-Ahjj oké -nyafogtam

Gyorsan megettem az ebédem (ananászos hús és sültkrumpli, nyami)
Megmostam a fogam, éppen amikor egy másik pólót húztam fel, kopogtak.

-Egy pillanat -kiáltok ki

Nem várták meg azt az egy pillanatot, és na vajon ki volt ilyen türelmetlen? Hát persze, hogy Jack. Benyitott, én meg még mindig egy szál melltartóban álltam, és kétségbeesetten próbáltam felhúzni a pólóm. Hallottam Jack lépteit (mivel a póló a fejemen ragadt így nem láttam) és éreztem, hogy kezdik lefele ráncigálni a pólóm.

-Ezt a szituációt, még jól is kihasználhattam volna, de az a baj, hogy tényleg késésben vagyunk -rántott még egy utolsót rajtam, és így már láttam is.

Felpillantottam rá (gondolom vörös volt a fejem) inkább nem is mondtam semmit, csak megfogtam a karját ls elkezdtem kirángatni.

Lementünk, és az aula szerűségbe bementünk jobbról az első ajtón, és ott egy váróteremmel találtam szembe magam. A falak fehérek voltak, a székek katonásan álltak egymást mellett, sehol nem volt semmi. Ha bent is ilyen steril lesz az egész, én megölöm magam. Hirtelen a szemben lévő ajtó kinyitódott, és egy magas fiú jött ki. Azt hittem, hogy ő a doki, de mögötte egy alacsonyabb lány jött ki. Annyi idős volt mint én, és 168 cm lehetett. Mosolyogva nyújtotta a kezét:

-Szia! Laura Peterson vagyok, az itteni pszichológus.

-Szia... Katherine Anns.

-Rendben, akkor menjünk, Jack te kinnt maradsz! Nem kell mindenhova elkísérni. -oltotta le egy pillanat alatt.

Jack még morgott valamit az orra alatt, de pár pillanat alatt eltűnt.

-Gyere menjünk be, itt úgyis olyan steril minden!

-Bennt is ilyen?

-Nem ott berendezhettem, ahogy csak akartam.

-Hú akkor jó. Már kezdtem megijedni.

Bementünk, és egy nagy melg színű szoba fogadott. Középen volt egy asztal mellette két szék, egymással szemben. Az egyik sarokban egy konyha, vagy egy hasonló kis rész, kanapé, ablakok, meg egy ajtó. Tele volt aggatva a szoba különböző dolgokkal. Nagyon otthonos volt a berendezés. Laura a székhez vezetett, és lenyomott oda.

- Hogy iszod a kávét?

Elmondtam, ő közben tett vett abba a kis helységbe, én meg csak bámultam ki a fejemből.

-Tessék -rakta le elém a bögrét.

-Köszi -néztem fel.

Laura leült mellém, elővett egy nagy füzetet, és egy tollat. Kinyitotta, felírt valamit, és rámnézett.

-Kezdhetjük?

Bizonytalanul felnéztem a bögrémből, és vékony hangon válaszoltam:

-Persze

Egy óra múlva

Lala egy órán át próbált kiszedni belőlem, valamit. Mondta, hogy első alkalommal ne várjak túl sokat.
Nem csak ilyen pszichológiai dolgokkal bombázott, az Adammal való titkos kapcsolatomat is elmondtam neki. Megbízok benne. Szinte ő lett a legjobb barátnőm.
Mosolyogva köszöntem el Lalától, és egy ölelés kísértetében távoztam. Adam kinnt várt. Odamentem hozzá és megöleltem. Tetovált karjával megsimította az arcom, és egy hosszú csókot nyomott a számra.

-Gyere menjünk, most fog kezdődni az edzés.

-Oké. Ma mit fogunk csinálni?

-Mivel felemlítetted Jacknek a vívást, tiszta lázba jött ettől, ezért ma az lesz.

-Uudejó, és én veled leszek?

-Én még nem tudok olyan jól vívni, de Jack az tud, ezért valószínűleg vele leszel.

-Ahjj oké

Lementünk az edző terembe, és felhúztuk a ruhát. Beléptem a terembe a kesztyűmmel a kezemben. Elég sokan voltunk, mindenki teljes harci díszben, felkészülve az edzésre. Belépett Jack, körbenézett, és tapsolt kettőt.

-Mindenki párokba! Matt, most keress valaki mást, én most Kattel fogok vívni.

Mögöttem egy szőke hajú srác bólintott, gondolom ő volt Matt.
Mindenki rendeződött, felvették a kardjukat, és elkezdtek vívni. Én is kerestem egy kardot, és odamentem Jackhez.

-Kezdhetjük édes?

-Este majd el sem fogsz tudni aludni, annyira fájni fog mindened colos -néztem fel Jackre.

-Álmodozni szabad, cicc.

Elkeztünk vívni. Eleinte nagyon gyorsan lefegyverzett. De egy idő után kezdtem belejönni, és egyre többször ,,nyertem,,. Jack pedig csak bámult, hogy én ebbe is hogy lehetek ilyen jó.

Háromnegyed óra múlva fáradtan vágtuk le magunkat egymás mellé.

-Döntetlen? -kérdeztem reménykedve

-Döntetlen -nézett rám a gyönyörű szemeivel.