Elrabolva ✔

24. Rész.

,,Futok egy erdőben. Hirtelen megállok és lenézek. Egy rózsaszín kis szoknya van rajtam és harisnya. Mi a fene? Újra kisgyerek lennék? A kezeim csupa karcolás és sár. A térdemen is van egy folt. Megfordulok és egy hatalmas farkast látok.,,
Csak bámulom a farkast. Aztán észbe kapok és futok tovább. Elesek. De felkelek és rohanok. Egy házhoz vezet az utam és oda egy gond nélkül belépek. Hallom ahogy a farkas kaparja az ajtót, de én tobább megyek. Egy konyhában találom magam, ahol egy férfi és egy nő beszélget.

-Anya, apa! -kiáltom el magam tudatosan. Ők mosolyogva felém fordulnak

-Már megint kergetett a farkas? Ejnye. Szegényt nem hagyod sose békén.

Felriadtam az álmomból. Jack ott feküdt mellettem édesen szuszogva. Sajgó tagjaimat megnyújtottam és óvatosan kikeltem az ágyból. Lementem a konyhába keresni valami innivalót. Megnéztem egy fali órán az időt. Fél három... hmm... nem is rossz. Lent felkapcsoltam egy lámpát. Szerencsére senki nem volt lennt. Ittam egy pohár vizet és visszamentem.
Ez pontosan így telt minden nap egy hétig.

Jacknek nem akartam elmondani az álmomat. Egy héten keresztül ugyanezt álmodtam. Persze észrevette, hogy sokkal többet vagyok ébren. De nem akartam evvel zaklatni. Így is volt elég baja. Pont ma érkezett egy levele.

-Ezaaz! -kiáltott fel a borítékban lévő papírt olvasva -Végre! -kiáltozott

-Mi történt? -léptem közelebb hozzá

-Megyünk bálba -nézett rám csillogó szemekkel

-Hogy mi?

-Na szóval. Annyi, hogy sikerült beszerveznem magunkat a másik oldalhoz egy bálra, ahol egy csomó infót fogunk tudni kihúzni az emberekből.

-Nem félsz, hogy megismernek minket? Mint például Adam?

-Nem mivel nem lesz ott.

-És mikor lesz?

-Holnap este

-Mii? De nekem egy ruhám sincsen! -akadtan ki teljesen

-Honnan veszed, hogy elviszlek?

-Hát...-jöttem egy pillanat alatt zavarba

-Katy... eljönnél velem a bálba? -kérdezte komolyan, kék szeme csak úgy csillogott

-Igen -mondtam bloldogan, majd a nyakába ugrottam.

-De.. akkor el kell jönnöd velem ruhát venni. Meg uu cipőt is!

-És mit szólnál ahoz, hogy már megvan?

-Mi? Mikor vetted meg? Na meg honnan tudnád a méreteim? -tettem csípőre a kezemet.

-Van itt nekünk még egy konyhás néni aki pár perc alatt levágja kinek milyen a ruházati stílusa. Na de meg mutatom. -majd megfogta a kezem és felhúzott a szobánkba. Az ágyon ott volt egy gyönyörű fehér lenge ruha, ami deréknál bővült és a földig ért. A mellkhasa tele volt ékkövekkel. Mellette a földön egy fehér balerina cipő.

-Úristen... Jack... ez.. az enyém? Tényleg?

-Igen Katy

-Nagyon szépen köszönöm!- öleltem meg szorosan

-Na késő van, menjünk aludni. Hamar eljön ez a holnap este.

Szinte kettőt pislantottam és el is múlt az éjszaka. Délelőtt gyakoroltam Jackkel, hogy mikor mit kell tennem, délután elvonultam készülődni. Hosszú hajamat befontam egybe és egy szolid sminket felraktam magamra. A ruhát mintha csak rám öntötték volna. Izgulva bújtam bele a cipőmbe. Lementem a lépcsőn és bemenetem a konyhába. Ott állt egy csomó fiú és középen Jack. Öltönyben. Én tátott szájjal bámultam rá. Ahogy ő is rám.

-Na na, ne itt csorgassátok a nyálatokat egymásra. -röhögött fel az egyik srác.

-Kuss James -mondta rá se pillantva a srácra -Mehetünk szívem?

-Persze. Na sziasztok -intettem a többieknek

-Sziasztok, sok sikert -kiabálták kórusban

Beültünk a kocsiba és elindultunk.

-Na akkor tudod, hogy mikor mit kell tenni ugye?

-Mindig melletted vagyok, ha te elmész és engem felkérnek elfogadom mivel ha visszautasítanám az gyanút fogna nekik -ismételtem a halálra unt szövegem. -Nem lesz bajom nyugi -simogattam meg a kezét

-Tudod azért féltelek ám. Főleg ilyenkor. Annyi rosszat éltél át már miattam... én vittelek be minden rosszba -nézett szomorúan az útra

-Ha te nem vagy, én aznap bent égek a házban -mondtam majd megsimítottam az arcát.

Lekanyarodtunk a főútról és a mellékutak közt cikáztunk míg egy nagyobb parkolóba nem találtunk. Ott leparkoltunk és elindultunk a közeli hatalmas épület felé. Bementünk és egy kisebb előtérbe kötöttünk ki. Beljebb mentünk ahol két ember állt és amint megláttak minket kinyitották az ajtót. Mi beléptünk és egy csomó ember között találtuk magunkat. Én megszorítottam a ruhám. Még délután adott Jack egy kést, hogy azt rejtsem el a szoknyán alá.
Nagyon féltem, hogy kicsúszik vagy, hogy ki fog látszani de eddig csak azt tapasztaltam, hogy nehezebb benne járni.
Sokan már most táncoltak így hát Jack fel is kért az első táncra. 
Finoman magához húzott és a fülembe súgott pár szót:

-Akik most jönnek majd táncolni. Én a lányt fogom felkérni a pasi meg úgyis fel akar majd kérni téged. Ebben a ruhában nem lehet nem észrevenni téged. -majd elengedett és oda lépett egy vörös hajú lányhoz akinek egy világoszöld testre simuló ruha emelte ki tökéletes alakját. A féltékenység azonnal mardosni kezdte a szívemet. Itt mindenki ilyen tökéletes? Én feszengve a ruhámban hirtelen nagyon kicsinek éreztem magam. Hiszen az a lány modell magassággal rendelkezett! Én meg? Mint egy ötéves egy királyi helységben. Végül ott maradtam a másik tökéletességgel. Körülbelül 170 cm magas barna hajú (amiben apróbb világos tincsek voltak elrejtve) barna szemű srác. Khmm mély levegő Katy.

-Szabad egy táncra? -nyújtotta felém kecsesen a kezét, miközben mély szexis hangon megkérdezte.

Ezzel a dupla résszel szeretnék mindenkinek boldog nyuszit kívánni😊 A következő részeken sokat fogok dolgozni, de remélem ez egy kicsit kiengesztel titeket!❤