Elrabolva ✔

28. Rész.

,,Hirtelen szörnyen sietős kopogást hallottunk meg,,

-Ahjj igen? -kiáltok ki

Ed nyitott be az ajtón.

-Bocsánat, hogy megzavarom a gerlepárt, de lassan indulni kéne. Nagyon úgy néz ki, hogy esni fog ezért még jobb lenne sietni. -sürgetett minket Ed.

-Oké bátyó sietünk! -mondtam neki majd ténylegesen feltápászkodtam -Menj le kérj a konyhásnénitől reggelit meg az útra valami kis nasit.

-Igenis főnök asszony! -mondta majd szalutált és kiment

-Bolond.-nevettem hangosan

Jack az ágyban egész kellemesen elnézte a párbeszédünket, és persze jól szórakozott rajta.

-Hé ne nevess! Adjak valami ruhát?

-Igen léccii -nézett rám könyörgő tekintettel

-Megvagyok áldva egy nagyra nőtt gyerekkel -mondtam a szememet forgatva.

Odadobtam neki egy világosabb nadrágot, és úgy döntöttem, ma összeöltözünk. Persze nem annyira. Egy rövidujjú szürke pólót és egy bordó kardigánt is odadobtam neki. Majd célbalövőst játszottam és megdobtam egy fehér zoknival.

-Látom ma nagyon a fejtalálatokra mész.

Én nem válaszoltam semmit csak nevetve kezdtem válogatni magamnak ruhákat. Ugyanúgy egy világosabb farmert túrtam elő, és egy szürke topot is odaraktam. Melltartó, zokni és kerestem egy szürke pulcsit Jack részéről. Bementem a fürdőbe és se szó se beszéd magamra zártam az ajtót. Magamra kapkodtam a ruháimat (khhmm és Jack pulcsiját) majd felkötöttem a hajam egy copfba. Szerencsére már nem nagyon látszott a hajtépés a fejemen. Sminkelni már régóta nem tettem így most se nagyon izgatott. Hiszen csak az erdőbe megyünk. Kiléptem a fürdőből Jack épp a pólóját rángatta magára.
Odaléptem hozzá és rásegítettem a kardigánját, majd elöl egy picit felhúztam a cipzárját. Ráraktam a kezem a mellkhasára és lábujjhegyre állva vártam a csókját. De Jack csak elnézett a fejem felett. Én szemforgatva fogtam meg a fejét és próbáltam lehúzni, de nem hagyta magát. Idegesen léptem el tőle, és indultam el kifele. De Jack megfogta a derekam és megfordított annál fogva. Én automatikusan a nyaka köré raktam a kezeim, ő lehajolt és egy hosszú csókot nyomott a számra. Mosolyogva húzódtunk el egymástól.

-Na menjünk mert még a végén Ed itthagy minket -mondta, majd ujjainkat összefűzte és elindultunk lefele.

A konyhában állva megettük gyorsan a reggelinket (na meg persze a kávét megittuk) és odamentünk a bejáratnál topogó Edhez. Elköszöntünk a többiektől majd beszálltunk Jack kocsijába. Én beültem az anyós ülésre, Ed pedig hátra.

-Te hugi nem mondták még, hogy 150 centi alatt nem lehet elöl ülni.

-De mondták már. És engem az mit zavar?

-Hát nem vagy meg.

-Bátyám tévedésben élsz. 151 centi vagyok, szóval csönd van ott hátul.

-Bocsi anyu -sóhajt fel ott hátul. Én megforgatom a szemeim és megfogom Jack kezét.

Leparkoltunk az erődnél, hisz utána már nincs út. Kipattantunk majd nyújtóztam párat. Jack elgondolkodva állt mellettem.

-Mi a baj? -kérdezem tőle halvány mosollyal

-Az, hogy ez nem az első erődünk. Tehát úgy mint a másik házunk a múltkor egy csomó égett le már az erdőben. És már nagyon nem emlékszem, hogy melyiknél voltak még a szüleid. Meg a nagybátyád. Mert azt tudom, hogy miután ő jött a szüleid helyébe itt nem volt váltás másik helyre, de később nála égett le az. Szóval azt kell megkeresnünk. Ahjj de fogalmam sincs, hogy melyik részén lehet már! -túrt bele idegesen a hajába

Erre még nem is gondoltunk...

-Ha megpróbálom felidézni?

-Próbáld meg kérlek!

-Oké de menjünk vissza az autóba

Mire beültünk Ed is ott termett (elment szívni egy kis kevésbé friss levegőt) és kérdőn nézett ránk.

-Rájöttünk, hogy ez biztos nem az az erőd amiről Kat álmodott. Hiszen az sokkal előbb volt.

-Jó ez igaz. De akkor merre menjünk?

-Hát... elméletileg nem messze volt innen az egyik, akár azt is megnézhetnénk.

-Akkor induljunk -mondtam izgatottan

Elmentünk oda ahova Jack mondta. Mivel az az erőd amelyiket álmodtam, már réges rég leéghetett, de az nem volt leégve.

-Azért menjünk el hátrafele, hátha -bizakodtam

-Jó menjünk. Úgyis kell egy kis séta már. -mondta Jack

Egy ideje már sétálhattunk, amikor a távolból egy kisebb házat láttam feltűnni. És hirtelen ismerőssé vált a hely számomra. Mintha csak az álmomban lennék. Csak most nem üldöz egy farkas.

-Jack! Nézzétek! Ott a ház! -kiáltok fel

A fiúk odanéznek. Én azonnal gyorsítok a tempón.

-Várj Kathy, lehet, hogy vannak bent és megint csak csapda!

-Jó, de azért egy kicsit siessünk!

Húzni kezdtem magam után Jacket, míg ő próbált visszahúzni. Két perc alatt oda is értünk. Jack maga mögé utasított és halkan belépett a házba. Ed mögöttem figyelt minden apró rezzenésre. Én Jack háta mögül próbáltam belesni, hogy van e valahol valami. Első látásra egy sima családi ház. Amint beléptünk szemben volt egy lépcső fölfele, balra egy apró étkező és konyha egyben, balra pedig egy ütött kopott kanapé és könyvespolcok.
Gyönyörű volt. Olyan otthonos volt. Mint az álmomban.

-Ugyanaz. Teljesen! Biztos, hogy itt vagyunk!

-Igen, de körbe kell néznünk, hogy biztos nincs e itt senki.

Körbenéztünk mindenhol, de a poron kívül nem láttunk semmit. Vagyis de. A lépcsőn fölfele menet tele volt aggatva a fal családi képekkel. Én azokat nézegetve rájöttem, hogy ezek mi vagyuni Eddel, anyuval és apuval. Az egyik képen Ed tart engem. A másikon anya tart engem, apa mellette áll és rám mosolyognak. Ed előttük éppen egy bogarat nézeget. Talán egy pókot. Odafordulok Ed felé és mosolyogva rámutatok.

-Már akkor ilyen idióta voltál.

-Köszi hugi! -nevet fel, majd ad egy puszit a fejemre.

Miután Jack hivatalosan is ellenség mentesnek nyilvánította a lakást kezdhettük a keresést valami használható után kutatva. Én még mindig a képeket nézegettem, amikor valami érdekesre lettem figyelmes. Az egyik képkeretre volt valami írva. Közelebb léptem hozzá.
,,Ahol belépsz és megreccsen a padló, ott találod azt amit eddig elveszve hittél''

Régies. És furcsa. De lementen a lépcsőn és odamentem a bejárathoz. Jack és Ed érdeklődve jöttek közelebb. Felmutattam a mutató ujjamat, hogy várjanak. Léptem párat, és vártam, hogy mikor fog megreccsenni a padló. Három lépés után meg is hallottam. Megálltam és leguggoltam. Megkopogtattam és boldogan konstatáltam, hogy üreges.

-Segítsetek kiszedni a helyéről!

A fiúk szótlanul jöttek és nehezen kiemelték a helyéről. Bent egy doboz volt. Én kiemeltem és leraktam az étkező asztalra. Poros és bársonyos. Evvel tudnám jellemezni. De gyorsan kinyitottam. Pár kacat volt benne, és a tetején ott virított egy fehér lap.
Kiemeltem és szétnyitottam.

,,Drága kislányunk...,,

__________________________________

Igeen tudom a lehető legjobb helyen hagytam abba. Szeretnék veletek egy szomorú hírt közölni! Mint látjátok itt vagyunk a 28-ik résznél. Nem terveztem nagyon hosszúra ezt a könyvet, sőt több évadot sem terveztem belőle. Még pontosan nem tudom, hány rész lesz, de számítsatok rá, hogy lassan itt a búcsúzás ideje. Remélem amit eddig elolvastatok tetszett!
És még mindig nem tiltott megynomni ezt itt: ⭐
All love💕💕💕