Cassie csak egy lány volt. Pár hét volt az egyetem kezdetéig de neki még mindig nem volt munkája amiből a tandíjat fizethetné. Elhagyta szülővárosát és egyedül volt egy nagy városban amit nem ismert . A pénze fogyóban volt, sürgősen munkát kellett t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Boldognak éreztem magam, biztonságot nyújtó karjai között nyugodt voltam. Nem törődtem a holnappal, jó volt csak sodródni az árral. Végig simítva mellkasán elmosolyodtam. tenyeremet szívére szorítottam, éreztem milyen hevesen ver, miattam, én váltom ezt ki belőle. Ő az enyém, és engem akar, senki mást, csak engem. Mekkora őrültség, mégis olyan boldoggá tesz.
- Mire gondolsz?- hallottam meg halk hangját..
- Arra hogy most minden olyan tökéletes. Csak fekszünk összebújva és nem számít semmi. Csodás este volt a mai... Bár abszolút nem így terveztem.
- Akkor, hogy tervezted szépségem?
- Úgy hogy legközelebb akkor találkozunk mikor már dolgozom, addigra úgy gondoltam, hogy lenyugszom és józanul tudok gondolkodni, mérlegelni tudom, hogy mit veszíthetek és mit nyerhetek .
- Ez érdekesen hangzik, mesélj - bújt ki alólam és rám mosolygott.
- Úgy értem, ha elutasítalak egyedül leszek és talán veszni hagyok egy nagyon szép kapcsolatot, de nyugalmat nyerek, nem lesznek tele az újságok az arcommal, nem követnek, nem kapok üzeneteket a rajongóidtól, hogy szakadjak le rólad. Ha pedig megbocsájtok neked, elveszítem a szabadságomat, azt, hogy akkor és azt teszem amit akarok, és ugyan együtt leszünk de nagyon sokszor lesz, hogy magányos leszek mikor te turnén leszel. Viszont megnyerlek téged. Hallhatom a nevetésed, láthatom a mosolyod, a belefeledkezhetek a tekintetedbe, érezhetlek, megcsókolhatlak, szerethetlek és engem is szeretnek, és ez csodálatos dolog, szóval nagyon nem volt egyértelműen meg még a döntés.
- És akkor?
- Ahogy megcsókoltál az előbb, tudtam hogy melletted kell lennem. Ahogy magadhoz öleltél a szívem azt súgta, igen, ez az, most tökéletes, veled, a karjaidban. Szóval ennyi - Ajkai mosolyra húzódtak.- Szeretem a mosolyod, annyira édes. Igazából a mosolyod vett le a lábamról.
- Igazán? Miket meg nem tudok - nevetett.
- A szüleid biztos nem bírnak már annyira.
- Szeretnek téged, apa azt mondta, hogy ő nagyon megkedvelt. Majd lenyugszanak és ha látják hogy sikerült helyre hoznunk akkor gyorsan túllépnek rajta. Ne aggódj nyuszifül.
- Nyuszifül?- nevettem fel.
- Nem tetszik? Kitalálhatok mást is.
- De egész jó - nevettem majd megcsókoltam - Szeretlek Shawn.
- Én is téged Cassidie.
- Jézus, még sosem mondtad ki a teljes nevem.
- Imádom a neved - suttogta ajkaim közé.
Shawn szemszög...
Reggel én ébredtem elsőként. Cassie még halkan szuszogott nyakamba bújva. Óvatosan kibújtam alóla és csak néztem őt. Lefeküdtem a párnára és arcát figyeltem. Az éjszakára vissza gondolva mosolyognom kell, minden pillanat, minden csók, minden érintés... csodálatos volt. Elég sokat gondoltam rá azelőtt, hogy milyen lehet Cassievel lenni, de a gondolataim nem mérhetőek a valósághoz. A tudat, hogy tényleg szeret engem és azért van velem és nem azért mert a hírnévre pályázik, olyan szinten megdobogtatja a szívem mint még semmi. Olyan sokat jelent nekem és annyira félek, hogy megbántom, vagy hogy újra elszúrom. Nem akarom elveszíteni a bizalmát, a szeretetét.
