Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Az igazi Shawn Mendest...

Rémálmom volt, egy szakadékba zuhantam a sötétség lassan elnyelt. Ijedten ültem fel majd egy kezet éreztem vállamon.

- Jól vagy?- suttogta mire lehunytam szemem és vettem egy mély levegőt. Bólintottam majd ránéztem és megkapaszkodtam fehér pólójába.- Hé, Cassie, mi a baj?- kérdezte mikor hozzá bújtam és szipogni kezdtem.

- Semmi, én csak, megijedtem, olyan valóságos volt. Csak sikítottam és zuhantam és nem volt semmi esély arra, hogy meg meneküljek, kiabáltam neked de te nem jöttél, ott álltál fenn és nevettél.

- Csak egy álom volt.- simogatta karom majd eltolt magától.

- Maradj itt...- suttogtam

- Nem jó ötlet. Nem hiszem hogy erre van szükséged..

- Szükségem van rád.- néztem szemébe mire nyelt egy nagyot. A hold fény megvilágította arcát és láttam hogy ajkai apró mosolyra húzódnak.

- Nekem is rád.- súgta miközben befeküdt mellém. Hozzábújtam és hagytam, hogy magához szorítson. Elhelyezkedtem mellkasán és lehunytam szemem. Hallgattam ahogy ver a szíve, ahogy a levegőt veszi és megnyugodtam. Még éreztem hogy megpuszil majd álomba zuhantam.

Tudom, hogy hiba volt őt marasztalni de reggel ölelő karjai közt ébredni olyan jó volt, hogy elfelejtettem azt is, hogy rosszban voltunk. Halkan szuszogott és olyan nyugodt volt az arca. Csak néztem őt, lehet egyáltalán nem szeretni, nem vonzódni hozzá? Hisz lássuk be, olyan aranyos srác, és kedves, odafigyel rám, arra amit mondok. Gyönyörűek a szemei és a mosolya is elolvasztja a legvastagabb jeget is az ember szívéről. Nem lehet nem kedvelni mert olyan vidám mindig, jobb kedvre derít engem is. Kezdem őt egyre jobban kedvelni és ez nem jó. Mert előbb vagy utóbb de összetöri a szívem, viszont távol maradni sem tudok tőle. Nem tudom elutasítani őt, és az a tény hogy már nem is akarom elutasítani nagyon ijesztő.

- Min töröd a fejed annyira?- szólalt meg mire rápillantottam. Mosolya láttán nekem is mosolyognom kellett. Szemébe néztem majd közelebb húzódtam hozzá...- Miért nézel így rám?

- Hogyan?- kérdeztem.

- Ilyen áthatóan, olyan mintha egy röntgen gépben feküdnék.- nevetett halkan.

- Shawn, tegnap nem akartalak megbántani, azt hogy nem tudnál boldoggá tenni nem úgy értettem. Nem veled van a baj, te boldoggá tudnál tenni, az élet amit élsz, az nem lenne elég nekem. És az, hogy hosszú hetekig nem látnálak, nem lennél velem, te nagyszerű vagy...

- Tényleg így érzed?

- Jó veled lenni, a közeledben, átölelni téged. És bár erősen próbálom mégsem tudom olyan távol tartani magam tőled mint szeretném.

- Csak adj nekem egy esélyt. Pár napot, a következő pár napot, meg ismerheted az igazi Shawn Mendest...

- Ha nemet is mondanék te úgysem adnád fel, ugye?

- Nem bizony.- mosolygott.

- Legyen, adok neked pár napot.- bólogattam mire boldogan mosolygott.

- Ja a családommal kapcsolatban, figyelmeztetlek, anyukám eléggé laza szóval ne lepődj majd meg rajta. Apa is normális, viszont a hugi hajlamos a tapadásra és a hallgatózásra, de hát tizenhárom éves, ez lényegében a dolga, hogy megkeserítse az életem.- mosolygott.

- Édes a mosolyod..- simogattam állát.- És jó érezni ahogy magadhoz ölelsz.

- És milyen ezt érezni?- suttogta majd ajkait enyémhez érintette.- Vagy ezt?- suttogta és ezúttal már nem húzódott el. Ajkai finoman kóstolgatták enyéimet, sokkal behatóbban csókolt. Kezem automatikusan derekára csúszott és felhúztam pólóját hogy érezhessem őt. Becsúsztattam kezem a pólója alá és gerince vonalán simogattam miközben visszacsókoltam. Lassan lefektetett és fölém hajolt miközben egy mozdulattal kibújt pólójából.- Vagy ez..?- simogatta derekam és közben egyre feljebb tűrte topomat. Hogy miért hagytam, nem tudom megmagyarázni. Abban a pillanatban úgy éreztem jónak. Olyan észveszejtően jól nézett ki, nem tudtam nemet  mondani neki. – Mond el , milyen?- suttogta ajkaim közé a szavakat de én csak átöleltem nyakát és úgy csókoltam tovább hajába túrva. Ő folytatta a simogatást és már nem állt meg, keze lassan feljebb csúszott és topomon keresztül de mellemhez ért. Tudtam, hogy ez így nem jó , itt meg kell húznom a határt, ez így nem történhet meg, ez így nem helyes, nem tehetem. Megcsókoltam de csak röviden majd szemébe néztem és megráztam a fejem hogy ne. Vette az adást és csak nyakam alá nyúlt majd arcom simogatva nézegette arcom, tekintete fel s le cikázott szemeim és ajkaim között majd elmosolyodott és egy puszit nyomott homlokomra.