Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Ez komoly kérdés?

Borzalmas volt minden nap úgy ébredni, hogy elveszítettem életem értelmét. Olyan gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még boldogok vagyunk, tervezgetjük a jövőt, majd a következő percben már  dobálja be a ruháit a bőröndbe és elhagy. 

Persze nem azt akarom mondani, hogy nem érdemeltem meg, mert tudom, hibáztam, és ennek a következménye ez az időszak. Ez a borzalmasan nehéz időszak.

Vártam az interjú után, hogy ír vagy felhív, de nem, semmi ilyesmi nem történt. Egyértelmű, hogy nem akar tőlem semmit. Egy hete, hogy lement az interjú, ha eddig nem keresett, már nem is fog.

- Shawn, van kedved meginni este valamit?- kérdezte Dean mire csak megráztam a fejem és félre tettem a mikrofonomat.- Biztos? Talán jót tenne ha egy kicsit kikapcsolnál. Nem teszel mást mióta elindult a turné csak bezárkózol a hotelszobádba. Mit csinálsz? Bámulod a telefonod remélve, hogy Cassie hív, vagy mi?

- Igen, valahogy úgy. Nem akarom elrontani senki kedvét. Egyszerűen csak olyan kedvetlen vagyok.

- Ez itt Párizs Shawn, mozdulj ki, járd be a várost, ismerkedj.

- Szóval kalandozzak?

- Lehet nem ártana, zökkentsd ki magad ebből az állapotból mert rossz rád nézni.

- Mikor indultok este?

- Nyolc körül, csak nem jössz?

- De. A hotel halljában találkozunk?

- Igen, várni forgunk.

- Oké, most visszamegyek - mondtam majd elindultam a kijárat felé.

A hotelszobámba visszaérve  ledobáltam ruháimat majd gyorsan letusoltam. Nem volt kedvem időzni a víz alatt így a zuhanyt lezavarva gyorsan megtörölköztem majd felkaptam egy pólót és farmert. A hajamat csak ujjaimmal átfésültem majd megmostam fogam. Még volt egy óra az indulásig így leültem a kanapéra és telefonomat bámulva elgondolkoztam. Tényleg röhejes amit csinálok. Egyértelmű, hogy Cassiet nem érdekli hol vagyok, kivel és mit csinálok. Nem érdekli mit érzek, hogy mennyire megbántam. Nem akar már tőlem semmit.

Cassie szemszög...

Az interjú után két napig bezárkóztam és a videót bámultam. Kisírtam minden könnyem és mire végeztem olyan üresnek éreztem magam, ez a fájdalom teljesen tönkre tett. Kerestek a lányok is de senkivel sem volt kedvem beszélgetni. Nem akartam azt hallani, hogy minden megoldódik, vagy hogy találok jobbat. Hogy nem is illett hozzám, hogy megérdemli hogy szenvedjen. Kerestek Shawn szülei és Lia is, de miután a tizedik hívásukra sem válaszoltam csak hagytak egy üzenetet, hogy megértik amiért nem válaszolok de ha szükségem van rájuk csak szóljak. És ott volt anya aki próbált segíteni de neki sem ment. Nem tudtam mihez kezdjek, csak csendet akartam, hogy átgondoljam. 

És most itt vagyok. Épp csak haza értem a főiskoláról. A kanapén kucorgok miközben valami idióta sorozat megy a tévében.

- Kislányom, ez nagyon nem tesz neked jót, tudod?

- Mit tehetnék anya?

- Andrew is felhívott, szét vagy esve kicsim. Aggódik érted.

- A vizsgák miatt, neki is mondtam.  Ma volt az utolsó előadás, két hét múlva vizsga, kicsit ideges vagyok.

- Remélem ezt magaddal nem próbálod meg elhitetni... Drágám ha magadnak is hazudsz azzal nem érsz el mást csak, hogy még mélyebbre süllyedsz.

- Elfogom őt felejteni valaha is?

- Nem drágám. Egy ilyen szerelmet nem tudsz kiheverni egy könnyen.