Cassie csak egy lány volt. Pár hét volt az egyetem kezdetéig de neki még mindig nem volt munkája amiből a tandíjat fizethetné. Elhagyta szülővárosát és egyedül volt egy nagy városban amit nem ismert . A pénze fogyóban volt, sürgősen munkát kellett t...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Cassie szemszög...
Gyengéd simogatására ébredni több volt mint csodálatos. Ujjai nyomán bizseregni kezdett bőröm, mire elmosolyodtam. Nem telt bele egy pillanat ajkai gyengéden cirógatták enyémet. - Szeretlek Cassie - suttogta miközben végig simított derekamon. Keze becsusszant topom alá - Szeretek mindent amit te szeretsz. Imádom apádat is - mondta halkan mire kuncogni kezdtem. Lassan kinyitottam a szemem és csillogó szemeibe néztem.- Egész éjjel ezen gondolkoztam. Hülyén viselkedtem, teljesen jogos volt a kérésed. Te is ismered már az én szüleimet és az hülyén veszi ki magát ha én meg nem vagyok hajlandó elmenni hozzátok. - Tényleg? - Tervezd meg. Csak mond el mikorra menjek és ott leszek. Olyan jó fiú leszek, hogy ha megismernek mást elsem tudnak képzelni melléd. - Bolond vagy. - Te tehetsz róla, azelőtt normális voltam. - A normális relatív.- mondtam mire nevetni kezdett. - És te mindent meg tudsz magyarázni, igaz? - Általában igen - öleltem át nyakát - Hány óra van? - Hét óra múlt. Korán van még - érintette orrát enyémhez mire megcsókoltam. - Akkor ... - Akkor? Szeretnéd? - Ne kérdezz hülyeségeket - húztam magamra.
A reptérre kiérve megpillantottuk Andrewt. Intett majd tovább beszélt a telefonjába. Shawn átkarolta vállam és végig simított karomon. - Alig várom, hogy Los Angelesben lehessek. - Én is. Annyi mindent szeretnék veled csinálni. Olyan rég mozdultunk ki együtt. Nem akarok sokat, csak egy sétát a parton vagy egy vacsorát, csak mi ketten. Egy kicsit lazítsunk. - Úgy lesz, megígérem Nyuszifül - csókolt meg. - Sziasztok - lépett hozzánk Andrew - Pont jókor. Cassie, nem Los Angelesbe megyünk hanem New Yorkba. - Mit csinálunk ott? - Lesz ott egy tárgyalásunk a kiadó néhány fejesével. - Oké, akkor New Yorkba megyünk. De péntekre haza érünk, ugye? - Hát persze, csak pár órát leszünk ott. - Akkor jó.
A repülőn bedugtam a fülem és Shawn dalait hallgatva szundiztam egy jót. A tárgyalás tényleg nem tartott sokáig. Sikerült egy esti gépet elkapnunk így viszonylag gyorsan haza is értünk. Péntek lévén Andrew megengedte, hogy otthon maradjak és kipihenjem a repülőutakat, hogy a suliba kipihenten menjek.
Délben ébredtem fel. Lezuhanyoztam és összeszedtem magam. Elraktam a laptopom és azt a két könyvet amire szükségem lesz az előadásokon. Felkaptam a farmerem és a fekete hosszított blúzomat és elindultam az egyetemre. Végig Shawnra gondoltam, annyira szerettem volna vele maradni, ott lenni, és támogatni a díjátadón. Igaz ami igaz, sosem voltam magamutogató lány, utálok a középpontban lenni, nem szeretem ha bámulnak és megfigyelnek de Shawn mellett ez más. Ha róla van szó, valahogy sokkal könnyebben viselem ezeket a kényelmetlenségeket is. - Te hallod mit mond?- hallottam magam mögül egy hangot. Hátra pillantottam. - Félig meddig, csak remélem nem lesz tétel a vizsgán - mosolyodtam el. - Ben vagyok. Nyújtotta kezét. - Cassie - fogtam meg és alig pislogtam párat már a mellettem lévő széken ült. - Amúgy tudom ki vagy. - Meglepő - mosolyodtam el majd gépelni kezdtem. Kivételesen hallottam is mit mond az épp előadó tanár. - Amúgy bírom a pasid zenéjét. - Az tök jó - pillantottam rá. Nem örültem, hogy elvonja a figyelmem. - És milyen? - Mármint micsoda? - Híresnek lenni. - Én nem vagyok híres,és nem is akarok híres lenni. - Mindenki ismeri az arcod és azt mondod nem vagy híres? - A kettő teljesen más, de ha nem haragszol most az előadásra figyelnék. - Hogyne, bocs.- mondta majd ő is jegyzetelni kezdett.
