Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Ezt megtudnám szokni...

- Azt mondtam már hogy nagyon édesen tudod megjátszani az alvást?- puszilta meg kézfejem. Na nem, nem nyitom ki a szemem. Visszatudok aludni, visszatudok aludni, még sikerülhet, csak nagyon kell akarnom.- És azt hallottad már hogy a barna hajú lányok nagyon szeretni valóak?- kérdezte mire lassan kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Már vagy öt perce nyomatja a hülye dumáit így rá kellett jöjjek hogy esély sincs  arra hogy tovább aludjak. Mosolyát meglátva nekem is felfelé görbültek ajkaim.

- Fájt volna ha még alszom félórát igaz?- kérdeztem halkan. Ott feküdt mellettem és a kezemet simogatta, ujjaimmal játszott.

- Igen.- nevetett halkan.

- Hány óra?

- Hét óra múlt..

- Neked elment az eszed. - húztam fejemre a takarót. Halk kacagását hallva én is elmosolyodtam. Lassan lehúzta a takarót és arcom vizslatta. Felemelte összefonódott kezeinket és egy puszit lehelt a kéz fejemre.

- Jól aludtál?- súgta mire bólintottam.

- Igen, és te?

- Én is... Rólad álmodtam.

- Tényleg? És mit?

- Kicsit zavarban lennél ha elmesélném.- kacsintott mire szemem elé kaptam szabad kezem és fejem ráztam.- Biztos a közelséged váltotta ki belőlem azt az álmot.

- Bizonyára.- pillantottam rá mire hirtelen felkönyökölt és fölém hajolt.

- Volt az álmomban valami amit nem tudtam hová tenni.

- Na és mi volt az?- sóhajtottam nagyot.

- A köldököd helyén egy mellbimbó volt.

- Mi, te nem vagy komplett.- nevettem majd kicsit meglöktem de nem mozdult egy centit sem csak nevetett.

- Hát ezt megtudnám szokni..

- Hogy bántalmazlak?

- Nem, azt hogy veled ébredek. Melletted furán érettebbnek érzem magam.

- Pedig nem vagy az.- mondtam komolyan majd arcát látva kirobbant belőlem a nevetés. Feltornáztam magam könyöklésbe mire ő még közelebb hajolt.- Válaszolsz nekem egy kérdésre?

- Akár kettőre is..

- Miért nem tudsz csúnya és kövér lenni?

- Micsoda? Az elején még azt mondtad örülsz hogy nem vagyok csúnya mert úgy nehezebb lenne eljátszani a szerepet. Most meg már a csúnyára vágysz. Ti nők sosem tudjátok mit akartok. - rázta fejét lemondóan.

- Ilyenek vagyunk mi, ezt minden férfinak meg kell szokni.- mondtam mire felhorkant.

- Tudod, lesz ma este egy házibuli, van kedved elmenni?

- Egy csomó vadidegen ember közé? Nem igazán, de te menj csak.

- Dehogy, nem hagylak egyedül.

- Nem leszek egyedül, majd beszervezem a húgodat egy kis csajos dumapartira.

- De csak veled lenne az igazi.- simogatta arcom.

- A te barátaid és ismerőseid lesznek ott, nekem egyenlőre elég ez a pár új ember akit megismertem ha nem baj. Tényleg, menj csak, holnap pedig elmegyünk valahová ketten.

- Biztos Cassie? Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked.

- Nem lesz, szóval menj csak. De előtte segítened kell nekem főzni.