Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Mi van ha...?

A nyár észrevétlenül múlt el. 

Miután Shawn elment minden visszarázódott a régi kerékvágásba, ami mit is jelentett? Ja igen, én dolgoztam, végeztem a vizsgákkal és belevetettem magam a nyárba. Alexis és Becky nálunk töltöttek két hetet, elvittem őket mindenhová ahova csak lehetett. Andrew jóvoltából rengeteg új embert ismertem meg, sokat tanultam mindüktől, olyan dolgokat amit a főiskolán biztosan nem tudtam volna meg. 

Munkaebédekre, megbeszélésekre jártunk és úgy éreztem, lassan de biztosan, a szakma minden csínját-bínját megtanulom majd. És ezért Andrewnak mindig nagyon hálás leszek.

Shawnnal ugyan beszéltem néhányszor de arról nem esett szó ami történt vagy amiről beszéltünk. Ő elmondta milyen a turné, én meg meséltem neki az itthoni eseményekről. Ugyan emlìtette néhányszor, hogy mennyire szeretne itthon lenni, de azt nem mondta, hogy miattam, ezt csak én tettem hozzá gondolatban mindig. 

Mi történt még? 

Apa végre feladta a harcot és alárta a papírokat így anya megszabadult tőle végleg. Anya, miután inkább meghagyta apának a  régi házunkat, megkapta a közös vagyon felét amit amúgy nem is kért, de  a bíró így ítélte jónak. Apa természetesen kiakadt, de nem tudott mit tenni. Ez egy hónapja volt és azóta anya bátran vállalja mindenhol Danielt. Az utolsó tárgyalás után a bíróság előtt várt minket Dan és mikor odamentünk hozzá apa nevetve csatlakozott hozzánk és anyát kezdte szídni mire Dan nemes egyszerűséggel behúzott neki egyet. Apa természetesen rögtön perrel fenyegetőzött majd elhúzott, azóta nem láttuk őt. Daniel, hivatalosan is, végleg átköltözött hozzánk, ezzel párhuzamosan én megkezdtem a kiköltözést. Úgy mond lakást cseréltünk. Daniel jött hozzánk, én pedig mentem az ő lakásába ami lényegesen kisebb és még az irodához is közelebb van. Anya  és Daniel először nem akarták, hogy eljöjjek de én ragaszkodtam hozzá. Azt akartam, hogy nyugodtan éljenek, kettesben alakítsák ki az új életüket. Bár nem hiszem, hogy sokáig maradnak abban a lakásban.

Most szeptember harmadika van. Vasárnap. Anyáéknál vagyok és épp az utazásukról beszélünk ugyanis három nap múlva indulnak Spanyolországba. Csak ülök a kanapén, felhúzott lábakkal és hallgatom ahogy anya arról beszél hová szeretne mindenképp elmenni, mit szeretne látni. Dan boldog mosollyal az arcán hallgatja, látszik rajta mennyire szereti anyát. Akaratlanul is könnybe lábad a szemem ahogy eszembe jut Shawn. Hetek óta nem adott magáról életjelet, vagyis nekem konkrétan. Andrewval tartja  a kapcsolatot, tudom, hogy jól van, de engem nem hívott, még csak egy üzenetet sem hagyott, semmi. Andrewtól sosem kérdeztem rá konkrétan arra, hogy kérdezett-e felőlem. A legutolsó beszélgetésünkkor egy kicsit türelmetlen voltam azt hiszem. Fáradt voltam, eszméletlenül és ő csak mesélt és mesélt és én meg ahelyett, hogy végighallgattam volna, állandóan közbe vágtam hogy a lényeget mondja, majd bocsánatot kérve elköszöntem hogy fáradt vagyok és aludni akarok. Azóta nem hívott, talán azt gondolja már nem vagyok rá kíváncsi.

- Hé Cassie...

- Igen?- kaptam észbe mikor anya megrázogatta kezem.- Ne haragudj, elgondolkodtam.

- Na jó, mikor beszéltetek utoljára?

- Nem tudom, pár hete - dörzsöltem meg homlokom - Nem akarok erről beszélni.

- Azt hiszem el kellene járnod kicsit.

- Tessék?

- Kicsim ha nem itt vagy akkor dolgozol vagy otthon a lakásodban kuksolsz. Miért nem jársz el szórakozni?

- Nem tudom, eddig nem éreztem szükségét, most meg hogy elkezdődik a főiskola, nem is lesz rá időm.  Jól van ez így.

- Te tudod szívem, csak rossz rád nézni. Kissé bűntudatom is van amiért én itt repkedek a  boldogságtól te meg szenvedsz.