Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Tényleg ezt akarod?

A vacsora alatt minden úgy ment ahogy azt szerettük volna. Anyáék nagyon jól elvoltak Karenékkel és Andrewval akit rólunk kérdeztek ki. Liával sokat beszélgettünk és nevettünk, hihetetlen édes kis csaj. A Mendes humor őt sem kerülte el. Szóval mi elvoltunk de Shawn valahogy kiszorult mindkét csapatból. Csak turkált az ételben, szinte alig evett belőle. Mikor a főételt elvitték már megörültem, azt gondoltam a desszertet begyűri de meglepődtem mikor egyáltalán nem is kért desszertet. Lia tovább mesélt a suliról, arról hogy milyen tuhát választott a ballagására és arról, hogy miket csinált az elmúlt két hónapban. Kihozták a sütiket és még teliszájjal is beszélt amin jót kacagtam.

- Kislányom, légyszíves, csak amíg megeszed addig ne beszélj - szólalt meg váratlanul Karen mire Lia elnevette magát.

- Bocsi - nézett rám Lia mire csak legyintettem. Shawnra pillantottam. Most a desszertes villával játszott. Csokitortámra néztem majd Liára.

- Ne haragudj, baj ha egy kicsit beszélgetek vele?- súgtam oda a lánynak.

- Dehogy, addig fárasztom Andrewt - rázta fejét majd vigyorgott. lecsapott a férfira én meg csak egy ideig a tányért néztem amin pont középen helyezkedett el a sütemény. Egy jól megtervezett pillanatban közelebb toltam Shawnhoz mire rám nézett.

- Túl nagy, van kedved megosztani?- kérdeztem mire szemembe nézett majd elmosolyodott és bólintott. Az első falatok némán csúsztak le majd úgy gondoltam nem maradt más opció, nekem kell megtörnöm a jeget.- Minden rendben?

- Igen. Te jól érzed magad?

- Kellemes, jó látni, hogy anyáék ilyen jól kijönnek a szüleiddel - néztem őket elmerengve egy pillanatig. - Mindig ebben reménykedtem. Hogy ha egyszer eljutunk oda akkor majd szeretni fogják egymást. És nézd meg őket, egész este nevetgéltek.

- Igen, ez fura így.

- Neked is?

- Igen.- bólogatott mire elnevettem magam.

- Van kedved táncolni velem?

- Táncolni?- kérdeztem vissza mire fejével a táncparkett felé bökött ahol néhány pár már a zene ritmusára lépkedett.- Nos... mehetünk, azt hiszem - mondtam majd ahogy ő letette a villát én is ezt tettem. Felállt és nyújtotta a kezét így megfogtam azt és elléptem székemtől.

- Mi táncolunk egyet - szólalt meg Shawn mire mindenki ránk nézett. Jobban bele gondolva csak elkellett volna sompolyogni.

- Rendben gyerekek - szólalt meg végül Karen. Lia csak kacsintgatott mire fejemet ráztam. Shawn nem engedte el a kezem így a tánctérig kézenfogva sétáltunk. Ott megállva épp egy lassú dalba kezdett a zenekar így Shawn derekamra csúsztatta jobb kezét és magához húzott. Karján végig simítva jutottam el válláig majd még szabad kezemmel övét kerestem és ahogy a két kéz egymásba kapcsolódott egymásra néztünk. Úgy kezdtünk el lépegetni, hogy csak a másikat figyeltük. Ahogy összefonódott kezeinket figyeltem döbbentem rá, hogy azt a gyűrűt vettem fel amit tőle kaptam. Vajon észrevette ő is? Biztosan, de hogy hogy nem kérdezett még rá? Én tuti rákérdeznék a helyében, túl gondolom? Igen, nagyon túl gondolom, ez csak egy ékszer, akkor és oda veszem fel ahová és amikor csak akarom. És mellékesen szólva is csak Shawn véget nem érő szerelmét jelképezi...Fantasztikus.

Éreztem ahogy közelebb húz magához és gyengéden simogatni kezdi derekam. Idilli volt a hangulat, abban a néhány percben mintha minden bánat és fájdalom eltűnt volna belőlem.

Shawn szemszög...

Az a gyűrű van rajta. Felvette, még mindig hordja. Rákérdezzek vagy inkább hagyjam szó nélkül? Talán felzaklatnám ha kérdőre vonnám, megzavarnám vele ezt a nyugalmat ami most körénk telepedett. Olyan jó őt újra a karjaimban tartani, érezni az illatát, hallani ahogy a levegőt veszi. Érezni ahogy megremeg mikor simogatom, hallani apró sóhajait.