Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Nekem nem kell...

Miután az év végi ramazuri lezárult reméltem hogy egy kicsit csillapodnak a kedélyek. Nekem elkezdődött a következő félév, illetve bejártam dolgozni, Shawn pedig dolgozott.  Nem lógtunk egymás nyakán, de a megbeszélt költözést végrehajtottuk. Esténként általában csak összebújtunk a kanapén, megvacsoráztunk, filmet néztünk. Próbáltam kerülni minden vitát generáló témát, na persze azt tudtam, hogy nem mehet így sokáig. Ha folyton csak kerülgetjük azt a bizonyos forró kását akkor előbb utóbb nagyot fog robbanni.

És most itt vagyunk, február vége. Várhatóan egyre többet fog utazni, egyre több és több interjúja lesz a turnéval kapcsolatban. Persze jobban örülnék ha maradna de tudom hogy ezt nem mi szabályozzuk. Mennie kell és kész.

- Mire gondolsz kicsim?- kérdezte mire felemeltem fejem mellkasáról és ránéztem.

- Csak az járt a fejemben, hogy hamarosan újra elindul a hajtás és hogy mennyire keveset látlak majd. 

- Igyekszem sokat veled lenni, haza jönni, hogy ne hiányozzak annyira.

- Tudom jól, de azért az még sem ugyanaz - mondtam halkan mire csak sóhajtott.

- Nem lenne kedved velem jönni?

- Nem tudok, te is tudod, a főiskola és a munka. Nem maradhatok ki a suliból.

- Persze, hogy tudom, de gondoltam be próbálkozom - mosolyodott el. Felkönyökölve közelebb hajoltam és megcsókoltam.- Szeretlek Cassie.

- Én is szeretlek téged. Mikor indul kedden a géped?

- Reggel.

- Akkor már csak holnap lehetünk együtt este, aztán négy napig nem?

- Tudom hogy nehéz, de nagyon köszönöm, hogy nem hagysz el. Az hogy kitartasz mellettem és elviseled a hülyeségeimet több mint amit valaha is reméltem, hogy egy lány megtesz értem.

- Szeretném ha ez köztünk sokáig tartana..

- Mondjuk amíg csak élünk?

- Mondjuk, igen - nevettem majd felsóhajtottam.

- Ez egy nagyon mélyről jövő sóhaj volt. Van valami amit elszeretnél mondani?

- Csak az, hogy félek.

- Mitől félsz?- ült fel és ölébe húzva simogatni kezdett.

- Én csak egy átlagos lány vagyok, egy lány aki normális életet szeretne, biztos munkahelyet, egy otthont, idővel családot. Viszont félek, hogy neked ez nem elég.

- Mi többre vágyhatnék, kicsim?

- Én unalmas vagyok, nem is vonz a te életed, az hogy állandóan a köztudatban legyek. Nem akarom, hogy minden lépésemről tudjanak, te viszont élvezed ezt a zűrzavart. Talán szeretsz néha nyugiban is lenni de te igazán akkor vagy elemedben ha pörögnek körülötted az események. És mi van ha én ezt nem tudom majd megadni neked, míg más igen.

- És eljutottunk Camilához ha jól sejtem - dörzsölgette homlokát.

- Nem akarok vitatkozni, nem ezért hoztam fel, egyszerűen csak az elmúlt két hónapban próbáltam tudomást sem venni róla.

- Jól tetted.

- De nem jó, hogy magamban tartom, hogy magamban őrlődöm, hogy ezen agyalok. Félek, hogy ha folyton magamban tartom a véleményem és az észrevételeimet vele kapcsolatban csak, hogy ne vitatkozzunk, akkor egy szép nap  betelik a pohár és robbanok és talán nem csak egy kis vitánk lesz miatta.

- Cassie, Camila a barátom.

- De régen nem csak a barátod volt. 

- Igen de az már több mint két éve volt, szerinted viccből vagyok veled?