Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Én voltam a hülye...

Anyával már jó néhány boltot bejártunk mikor kezdtünk kicsit kimerülni így beültünk egy kávézóba és egy-egy turmixot iszogatva beszélgettünk.

- Arra gondoltam, hogy Daniel hozzánk költözhetne.

- Beszéltünk róla pár szót tegnap. Mondta, hogy tervezitek, csak meg akarod várni, hogy kimondják a válást.

- Igen, apád így is azon van, hogy megnehezítse a folyamatot. Már aláírtam mindenféle lemondó nyilatkozatot, de csak nem akar belemenni.

- Nem értem miért, hisz nem is szeret téged, miért nem képes azt mondani, hogy rendben, szabad vagy, szia. Bár ne is létezne.

- Azért ezt nem kívánom. hisz neki köszönhetlek téged. Te olyan csodálatos vagy, nélküled nem is lenne értelme az életemnek.

- Hogy őszinte legyek anya, néha azt kívántam bárcsak ne léteznék. Bár meg sem születtem volna. Egészen addig, amíg megismertem Shawnt. Ahogy vele találkoztam elhittem, hogy minden jobb lehet. Napról napra jobban hittem benne és most már tudom, hogy hiba volt mind az, amit otthon tettem magammal.

- Eleinte nem örültem neki, hogy eljössz ide, mert féltem attól, hogy egyedül leszel és befordulsz, hogy valami bajod esik. Most már látom, hogy az lett volna az óriási hiba, ha nem engedlek ide, ha megakadályozom az utadat. Olyan sokat változtál kicsim, és csak javadra. Tudom, hogy Shawn pozitív hatással volt rád, de ez a változás nem csak neki köszönhető.

- A minap szóba került a végleges összeköltözés. Csak érintőlegesen, tudod, megemlítette, hogy milyen lenne. Ő nagyon szeretné, láttam rajta.

- És te szeretnéd?- kérdezte anya mire elmosolyodtam.

- Úgy érzem, napról napra komolyabban gondolkodik és egyre határozottabb a jövőnket illetően.

- És mi van veled?

- Szeretem őt, és úgy érzem, vele akarok lenni. Ő az első, aki iránt ezt érzem. Justin mellett sosem éreztem, hogy vele akarnék megöregedni. Viszont Shawn mellett úgy érzem, mindenem megvan és nem is akarok ennél többet. Mellette biztonságban érzem magam, olyan teljesnek. Annyira sok mindenben hasonlítunk és vele minden tökéletes. De vajon ha összeköltözünk, ez az összhang megmarad?

- Igen, persze ez rajtatok múlik. Nincs tökéletes férfi sem tökéletes nő. Nincs tökéletes kapcsolat. Mindenért dolgozni kell. Az biztos, hogy folyamatosan formálni fogjátok a másikat, és ez így van rendjén, ez nem baj. A lényeg, hogy mindig megtaláljátok a közös hangot. Próbáld csak meg vele. legfeljebb nem működik majd.

- Szeretem. Nem akarom, hogy vége legyen.

- Tudom, és ezt Shawn is tudja. Tudom, hogy nagyon szeret téged, és bízom benne, hogy sokáig együtt lesztek - mosolygott miközben megfogta kezem. Csak sóhajtottam egy aprót.

Igaza van anyának. Dolgoznunk kell azért, hogy működjön a kapcsolatunk. Az, hogy sokat van távol nem fogja erősíteni a kapcsolatot csak még több bizonytalanságot okoz majd. Nem akarok mindig arra gondolni, hogy valaki elveheti tőlem, és most úgy tűnik nem is lesz okom erre. Shawn egyértelműen kifejtette, hogy csak én kellek neki és ezt el is hiszem. Az, ahogy rám néz, ahogy hozzám szól és megérint, mind-mind azt mutatja, hogy mennyire imád engem.

A bevásárló körút végén haza mentünk. Nem volt meglepetés, hogy Daniel épp a konyhában sürgött forgott. Én a szobámba mentem és az ágyra le fekve elővettem a telefonomat és írtam Shawnnak. Nem tudom pontosan a programját így csak letettem telefonomat és az egyik könyvemet magamhoz véve kezdtem el olvasni. eltelt jó félóra mikor elkezdett rezegni telefonom. A kijelzőre pillantva megláttam Shawn mosolygós arcát így rögtön fogadtam a hívást.