Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Boldog vagy?

A kanapén ülve reszeltem a körmöm ami reggeli készítés közben szakadt be. Hát nem volt kellemes de legalább most van ürügyem, hogy miért nem beszélek vele. Mióta befejeztük a  reggelit, amit persze végig vitatkoztunk , ott ül azon a  farönkön ahol reggel én időztem. nem akarom, hogy mindennap amíg itt vagyunk erről szóljon. A köröm reszelőt ledobva  felkaptam csizmámat és kimentem hozzá. A gyűrűt nézegette  és láttam mennyire szenved. Megállva előtte sóhajtottam ezzel elérve, hogy felnézzen rám.

- Mit csinálsz? Meg fogsz fázni egyetlenem.

- Szeretlek Shawn és nem számít mennyit vitatkozunk  akkor is szeretni foglak. Fiatalok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek komolyak az érzéseink. Mindenki azt gondolja, hogy nem húzzuk sokáig, de azért mert nem ismernek minket. Ők csak két tizennyolc éves fiatalt látnak és azt gondolják, ugyan, hisz olyan éretlenek és meggondolatlanok, nem tart sokáig. De én tudom mit érzek és tudom mit akarok az élettől és tőled. Te tudod mit akarsz?

- Tudom, téged akarlak.

- Akkor kérem vissza a gyűrűmet - mondtam és kezem tartottam, hogy felhúzza ujjamra. Ő halkan felnevetett majd felpattant és magához szorítva csókolt meg.- És most szeretném ha végre csak kettőnkről szólna ez a két nap.

- Senki másról - nevetett. Egymás kezét megfogva sétáltunk be  a házba, olyan idilli volt. Az előszobában ledobálta kabátját és bakancsát.

- Én előre megyek.- mondtam mikor csizmámat levettem. Felmentem a hálóba és vetkőzni kezdtem. Az ágy végénél megállva igazgattam hajam míg vártam, ami nem tartott sokáig. Shawn úgy döntött útközben vetkőzik, ugyanis mikor belépett a szobába épp nadrágjától próbált megszabadulni. Egy szál alsó nadrágban lépett elém.

- Te vagy a legszebb nő, imádom minden apró porcikádat - húzott magához majd lassan lefektetett.

- Szóval, te eltudod képzelni hogy eljutunk odáig, hogy egy nap a feleséged legyek?

- Igen, erre vágyom.- bólogatott majd megcsókolt.- Mondjuk úgy, ez szerepel az ötéves tervemben.

- Tökéletes.

- De figyelmeztetlek, ha egyszer a feleségem leszel, az örökre szól. Nem vagyok a  válás híve, így akkor is velem kell maradnod ha megutálsz mert egy kiállhatatlan balfasz lesz belőlem.

- Hű...rózsás kilátás - simogattam arcát- De akkor te sem kereshetsz mást ha már aszott és ráncos leszek. Mellettem kell megöregedned. Bírnád te azt?

- Nálam aszottabb nem leszel gyönyörűbb. Két aszott egy pár - nevetett mire már én is kacagtam. 

- Te bolond. 

- Szeretlek - suttogta ajkaim közé.

- Én is szeretlek te idióta.

- Ennél szebb bókot nem is mondhattál volna - ajkaimra lecsapva szegezett az ágynak. Olyan hévvel csókolt mint még soha, és később sem lassított. Szenvedélyes és forró volt minden érintés, minden sóhaj és nyögés. Ahogy a szívünk együtt dobbant tudtam, hogy nem is akarok mást, csak vele lenni, vele építeni az életemet, vele élni, neki gyereket szülni, egy nap persze. Hallgatni ahogy énekel, segíteni a karrierjében. Álomba simogatni és mosolyogni a grimaszain miközben alszik. Beszívni az illatát úgy, hogy nem tud róla. Csókot lopni tőle és mellette ébredni. Ez minden amire vágyom. Nekem ő jelenti a szerelmet.

Shawn szemszög...

Itt fekszik a karjaimban, végre, érezhetem az illatát, hallhatom ahogy levegőt vesz. Ezt senki nem értheti, amíg nem érez így, addig nem tudhatják mi van köztünk. Cassie talán kicsit féltékeny, jobban mondva bizalmatlan, nem kedveli Camilát, nem tudom miért de rájöttem jobban járok ha nem is kérdezem mert csak kihozom a  sodrából és abból senkinek nem lesz haszna. Megpróbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy minél kevesebbet találkozzanak, nem beszélek róla és nem beszélek vele sem ha Cassievel vagyok. Camila jó fej, megérti majd. Cassienek nagyon igaza volt abban hogy bunkóság volt egész délután vele beszélgetni, hisz pont azért hoztam ide, hogy kettesben lehessünk, hogy csak egymásra figyeljünk. Erre mostantól nagyon figyelek.