Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Kegyetlen vagy...

Cassie szemszög...

Arra ébredtem, hogy valaki megnyitja a csapot a fürdőben és hatalmas sugárban ömlik a víz.  Lassan felnyomtam magam és felkönyökölve kinyitottam a szemem. Lassan körbe járattam tekintetem a hálószobán, a ruhák a földön  az ablak kinyitva, kintről madarak fülbemászó éneke hallatszik és a mellettem lévő hely üres.  Hatalmas sóhajt hallottam a fürdőből és szívverésem felgyorsult. Lassan kibújtam a takaróm alól és magamra vettem a köntösöm amit a fotelban találtam meg. A fürdőbe lépve Shawn izmos hátába ütközött tekintetem. Épp az arcát mosta  majd hajába túrt és ahogy a tükörben meglátott lassan felém fordult. Egy percig csak néztük egymást majd közelebb mentem hozzá.

- Szia.

- Szia Cassie. Ha azt szeretnéd mondani, hogy hiba volt az éjszaka és hogy szeretnéd ha minél előbb eltűnnék , ne aggódj, azon vagyok - mondta kicsit keserűen mire bólintottam majd elgondolkoztam miközben a mosdókagylónak támaszkodtam.

- Miből gondolod, hogy ezt akartam mondani?

- A tekinteted elárul.

- Ó, a tekintetem.

- Nem ezt akarod? Nem akarod, hogy elfelejtsük az elmúlt estét és éjszakát? Nem ezt szeretnéd?- kérdezte miközben elém állt és államnál fogva megemelte fejem. Szemembe nézett és láttam, hogy próbálja kitalálni mire is gondolhatok. Még mindig arcom fürkészte mikor úgy éreztem tisztáznunk kell.

- Én komolyan gondoltam azt amit az éjjel mondtam.

- Mármint melyiket? Tudod elég sok mindenről szó esett és volt ami...

- Azt - vágtam közbe - Amit akkor mondtam mikor hozzád bújva feküdtem.

- Tényleg hajlandó vagy rá?

- Ha vége a turnénak és nincs senkim, igen. Megpróbálhatjuk újra.

- Cassie... Fogalmad sincs arról, hogy mit érzek most. De hogy ....miért gondoltad meg magad?

- Mindazért ami tegnap este történt. Azért amit eddig is nagyon jól tudtam csak a félelem erősebb volt. Okkal találkoztunk tavaly nyáron és bár próbáltam neked sokáig ellenállni nem ment mert észrevétlenül, és hihetetlen gyorsasággal foglaltad el a szívem. Bármi is történt kettőnk között, illetve Camilával amit érzek az túl erős ahhoz, hogy veszni hagyjam. Ha nekem tényleg te vagy az igazi, akkor adok egy utolsó esélyt, hogy ez bebizonyosodjon - néztem fel szemébe mire elmosolyodott majd végig simított arcomon.

- Szeretlek. 

- Én is szeretlek téged - mondtam halkan. Időközben megfogta kezem így összefonódott ujjainkat figyeltem.

- Mi lesz velem még félévig? Nem lehetne előre hozni, most akarom újra kezdeni.

- Tudod jól, hogy úgy nem működne, hogy te  az országot járod. Azért szeretném a  turné végén mert akkor talán több időt tudunk együtt tölteni.

- És akkor addig imádkozzak, hogy ne fuss bele senkibe?

- Igen, például.  Ez egy próba is, ha félévig nem lesz senki sem nekem sem neked, akkor az azt jelenti, hogy nekünk igenis együtt kell lennünk, de ha időközben találunk valakit, az szintén egy jel, hogy tudunk és akarunk is egymás nélkül élni, hogy más is boldoggá tehet minket. 

- Kegyetlen vagy.

- Csak reálisan látom a jövőt. 

- Komolyan? Ez lenne a realitás? Az nem fontos, hogy nekem mekkora szükségem van rád?