Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Ne zsarolj...

Cassie szemszög....

A színpadról le érve Andrewhoz léptem. Ő csak vigyorgott míg én vettem egy mély levegőt és mikor kifújtam végre elmosolyodtam.
- Megcsináltam.
- Meg, én mondtam, hogy menni fog. Soha nem volt még, hogy egy egész aréna együtt énekeljen Shawnnal, a rajongói teljesen elájultak a produkciótoktól.
- Köszönöm Andrew, hálás vagyok neked amiért elhoztál ide - mondtam mire elmosolyodott majd röviden megölelt.
- Szívesen. Azt hiszem megérte, látnod kellett volna Shawn arcát mikor meglátott téged a színpadon - nevetett.
- Elképedt?
- Az nem kifejezés.

Leülve két székbe néztük végig a koncertet. Az összes dalát kívülről fújtam és énekeltem vele. Közben persze írt Becky is, ez a csaj nagyon jól értesült, szerintem folyamatosan a közösségi oldalakon lóg, mert kb tíz perccel a duettünk után már írt, hogy mi a fene volt ez. Aztán rápillantottam és a twitter, illetve az instagram is elvolt árasztva a videókkal rólunk. Fura volt visszanézni  de meg is mosolyogtatott, ahogy a kommentek is. Szinte csak dícsértek minket. Ezt fura volt látni, ilyen még nem volt.
Beckyvel megbeszéltem, hogy holnap hívom így nem is zaklatott tovább a kérdéseivel.
A koncert végén az utolsó dal után Shawn elköszönt én pedig felálltam és közelebb sétáltam. Ahogy oldalra pillantott csak mosolygott majd elindult felém. Leérve lepasszolta a mikrofonját az egyik mindenes srácnak majd magához húzott és kicsit megemelve körbepördült. Én felsikítottam majd csak nevettem. Csodás érzés volt ahogy szorított magához , ahogy tenyere hátamnak feszült. Beszívtam finom illatát és hajába túrtam amit utált de tőlem mégis elviselte, nekem meg kifejezetetten tetszett, hogy a hajában matathatok. Olyan vonzó fürtöcskéi vannak, nem tehetek róla.
Lassan leengedett a földre és elhúzódott. Végig simított arcomon és megcsókolt, heves volt de mégis gyengéd, tele vággyal, szerelemmel.
- Shawn, édesem -  támasztottam homlokom övének - Annyira hiányoztál.
- Te is nekem. Eszméletlenül. Olyan kedvetlen voltam az elmúlt napokban, ehhez a  koncerthez sem volt hangulatom, de mikor téged megláttalak, feltöltődtem energiával.
- Srácok, szerintem ezt a beszélgetést folytassuk az öltözőben - lépett oda Andrew.
- Oké. Menjünk - fogta meg Shawn a kezem. A folyosón végig haladva átkaroltam a  derekát ő pedig vállamnál ölelt át. Olyan jó érzés volt.
- Fantasztikus volt a koncert - mosolyogtam rá.
- Te is csodás voltál, annyira megleptél ezzel, először azt hittem csak álmodom, mintha nem is lett volna valós.
- Andrew ötlete volt. Én először nem akartam, féltem, hogy bele sülök.
- Egyszerűen tökéletes volt - nyomott egy puszit homlokomra - Kösz haver, most nagyon boldoggá tettetek - nézett menedzserére.

Miután Shawn átöltözött együtt hagytuk el a koncert helyszínt. Az aréna előtt még fotózkodott néhány rajongójával de utána hárman beültünk egy kis étterembe és megvacsoráztunk. Végig beszélgettünk. Andrew mesélt Shawnnak, hogy milyen munka erő vagyok, miket csinálunk, merre jártunk az elmúlt időszakban mióta nem látott.
Miután a  fiúk fizettek Andrew még kiment a  mosdóba, Shawn kihasználta ezt és közelebb húzta a székét és behajolt elém. Végig simított államon és csak mosolygott. Tekintete szemeim és ajkaim között cikázott miközben ujjai már nyakamat cirógatták.
- Szeretlek.- suttogta.
- Én is szeretlek téged, olyan jó végre veled lenni, de ha bele gondolok, hogy csak pár órán át tarthat ez a boldogság mert utána én haza megyek te meg tovább utazol...
- Shhh... De most együtt vagyunk. Használjuk ki.
- Azt mondod? Gondolod Andrew nem bánná ha átmennék hozzád?
- Szerintem jobban örülne neki mintha közvetlen mellette csinálnánk és esetleg hallana ezt azt.
- Olyan rossz vagy. Mondtam már hogy legyél halkabb - nevettem mire csak vigyorogva bólogatott.
- Csak utánad Nyuszifül - Nos, benne vagy? Átjössz hozzám?
- Hát persze, ez komolyan kérdés volt egy percig is?
- Mehetünk srácok?- lépett elénk Andrew.
- Igen. Andrew megszöktetem Cassiet, nálam lesz éjszaka, jó?
- Nekem jó, csak időben érjen ki a reptérre.
- Mikor indul a gépetek?
- 11-kor.
- Az jó, az enyém egy órával később így simán kiérünk.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólogatott Andrew mi meg csak vigyorogtunk.