Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Gyűlölöm magam...

Cassie szemszög...

Épp egy levelet írtam a gépemen mikor a szemem sarkából láttam őt közeledni. Tudatosan megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Mondanom sem kell, nagyon nehezen ment. Tudtam, hogy minden lépéssel csak közelebb kerül hozzám és nem akartam elgyengülni. Nem akartam sírni előtte.

- Cassie.

- Igen?- mondtam rá sem nézve. Tovább írtam a levelet ugyan koncentrálni nem nagyon tudtam.

- Mond, nem beszélhetnénk?

- Most is azt csináljuk, nem?

- Meg sem hallgattál csak úgy faképnél hagytál. 

- Mit kellett volna tennem? Talán elhinni a hazugságaidat, hogy te nem is akartad, hogy csak egy hiba volt? Hogy valójában engem szeretsz? Shawn, becsaptál engem, elsem tudod képzelni mekkora fájdalmat okoztál.

- Tudom és hidd el gyűlölöm is magam érte. Nem tudom mit érzel, de te sem tudod hogy mi zajlik most bennem. Gyere velem, beszéljünk - nyújtotta kezét amit egy ideig néztem majd felálltam és őt megkerülve a tárgyaló felé indultam. Lépteit hallva tudtam, hogy serényen követ így nem is néztem hátra. Mikor hallottam, hogy becsukja az ajtót és elfordítja a kulcsot vettem egy nagy levegőt és az ablakhoz sétáltam. Hallottam, hogy elindul felém de tőlem egy méterre meg is állt.- Nem tudom, hogy kezdjek hozzá, azt sem tudom mit mondhatnék. A lényeg, hogy nem fogok védekezni vagy kifogásokat felhozni, egyszerűen csak annyi történt amit te is elmondtál. Megzavarodtam mikor Camila érdeklődni kezdett irántam. Láttam, hogy megakar szerezni és ez teljesen megzavart. Tudom, hogy ez nem mentség nem is azért mondom.  Hallgatnom kellett volna rád, látnom kellett volna, hogy igazad van vele kapcsolatban. Ehelyett téged bántottalak és hibáztattalak. Emiatt nagyon kérlek bocsáss meg. Bár visszaforgathatnám az időt - mondta mire csak bólintottam jelezvén, hogy megértettem. - Szeretlek Cassie, komolyan gondoltam mindent mikor a gyűrűt adtam neked. Nem tudom, hogy tudnék nélküled élni.

- Nos lesz időd megtapasztalni. 

- Sosem fogsz nekem megbocsájtani?

- De bizonyára egy nap sikerülni fog, de ez nem jelenti azt, hogy újra kezdeném vagy folytatnám veled. Tudod Shawn talán pont arra van most szükségem, hogy egyedül legyek. 

- Nem tudlak elengedni. Ne mond,  hogy nem érzel semmit mikor a közeledben vagyok - érintette meg a karom mire rögtön összébb húztam magam.- Szeretlek, mikor azt mondtam te vagy életem szerelme azt úgy is gondoltam. Tudom, hogy sosem találok még egy olyan nőt mint te.

- Shawn tizenkilenc évesek vagyunk, hidd el, lesz még alkalmad nálam jobbat találni. És ha ennyit akartál akkor visszamennék befejezni a munkámat - fordultam felé. Mélyen szemembe nézett és megfogta a kezem de hogy őszinte legyek a fájdalmon kívül nem nagyon éreztem semmit.

- Lehet, hogy fiatal vagyok de attól még ezt érzem. A szívem a tiéd Cassie.

- Ne csináld ezt Shawn - néztem szemébe - Vége.

- Adok neked időt, hagyom hogy jól át gondold, de nem fogom hagyni, hogy csak úgy kisétálj az életemből.

- Ha neked így jobb, hát legyen. Sajnálom Shawn, nagyon sajnálom hogy így alakult mert igazán szerettelek. Mondhatni te voltál a mindenem. Összetörtél teljesen. Na mindegy. Vigyázz magadra a turnén - néztem szemébe majd fogtam magam és visszamentem a helyemre.  Leültem az asztalomhoz de nem tudtam tovább dolgozni. 

- Cassie...- hallottam meg Dan hangját mire felnéztem csak rá - Jól vagy ?- hajolt be elém.

- Haza tudnál ma vinni? Nem akarok kocsiba ülni.