Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Így ért véget...

A napok teltek, szinte észrevétlenül szaladt el mellettünk a hét. Már péntek volt, én épp a főiskolához készülődtem, pakoltam össze az asztalomról. Shawn a földszinten várt rám így próbáltam sietni. A kezembe akadt a három kinyomtatott email. Összehajtogattam majd a táskám mélyére raktam. Elköszöntem Andrewtól és indultam is a lift felé. Már a liftben álltam mikor telefonom csipogni és rezegni kezdett. Azt hittem Shawn az, hogy siessek de nem, ez egy tök ismeretlen szám volt.

" már nem tart sokáig"

Mi a franc? Ki ez? Mégis mit akar? Nem hiszem el, hogy pont most történik ez. Így is kész vagyok már, minden egyes nappal egyre nyomottabb vagyok ahogy bele gondolok, hogy Shawn hamarosan elmegy és nem látom őt hetekig. Erre még itt van ez is. Már rosszul vagyok ezektől az üzenetektől.

A liftből kiszállva  megláttam Shawnt. Épp telefonon beszélt és nevetgélt. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és oda sétáltam hozzá Ahogy meglátott megfogta kezem.

- Anyával beszélek.

- Ó, puszilom.

- Azt mondja ő is téged. Kérdezi mikor megyünk legközelebb.

- Nos ez a turné miatt kicsit komplikált, nem?

- De igen, én is ezt mondtam. Majd még egyeztetjük. Szeretnének sátorozni menni.

- Az szuper lenne csak akkor találd ki, hogy neked mikor jó.

- Tudom, itt én vagyok a hunyó. Igyekszem - mondta nekem és az anyukájának is. Végig simított arcomon majd tekintete olyan gondterheltté vált.- Anya most leteszem mert Cassiet elkell vinnem a főiskolára. Később beszélünk, jó? Szia Anya - mondta majd megszakította a hívást és közelebb vont magához.- Mi baj édesem?

- Semmi, miért?

- Ismerlek már annyira, hogy tudom mikor van baj. Látom a szemedben.

- Semmi, tényleg. Csak nagyon elfáradtam. Alig várom, hogy este legyen és alhassak.

- Bezzeg ha hallgatsz rám és nem mész be dolgozni.

- Tudom...tudom. 

- És Andrew sem bánta volna.

- Tudom jól. De a lényeg, hogy a hétvége a miénk.

- Igen, ez igaz. Holnap akkor nem lesznek előadások?

- Csak egy, de Emily majd átküldi az anyagot amit lead a prof.

- Szuper, akkor szervezzünk valami programot, elmehetnénk valahová, nem?

- Vidámpark?- kérdeztem mire mosolygott és bólintott.

- Tökéletes, lövök neked egy óriás macit.

- Szavadon foglak.

- Csak nyugodtan - karolta át vállam majd a kocsihoz érve kinyitotta nekem az ajtót.

A következő hat óra azzal telt, hogy ültem az előadásokon, hallgattam Emily csacsogását, közben néha néha jegyzetelgettem is. De főként azok az üzenetek keringtek a fejemben. Meddig fog ez tartani?

Emily arról beszélt végig, hogy Ben, aki furamód ma nem jelent meg, mennyire oda van értem, hogy ő látja abból ahogy rám néz és velem beszél. Bár ő kicsit nevetségesnek tartja, én nem nevetek rajta. Sajnálom, hogy Ben a múltkor nem értette meg, hogy nem tudnék vele lenni, nem tudnám őt szeretni. Még ha Shawn nem is lenne, Ben valahogy olyan fura nekem. Nem szimpatikus az ahogy tapad, ahogy túlságosan is próbál belemászni a privát szférámba. Abszolút nem tudok rá úgy tekinteni mint férfira akibe bele tudnék szeretni. Ő legjobb esetben is csak egy barát lehetne nekem.