Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Mi ketten összetartozunk...II.

A munka nehezen ment, folyamatosan csak arra gondoltam, hogy már csak néhány óra és vele lehetek. Anyát felhívtam még ebéd időben és kifaggattam a leánykérésről majd mikor visszaértem csak szenvedtem. Andrew elment így nekem csak tartanom kellett a frontot. Elmúlt kettő mikor Ian és Jeremy jelent meg az asztalom előtt egy csokor virággal és egy sütivel. Mikor megláttam őket elnevettem magam az idétlen fejük miatt.

- Ne mondjátok, hogy eddig tartott megtalálni?

- Nos... igazából az tartott sokáig míg kitaláltuk mivel köszönjük meg. Te egy angyal vagy.

- Nem, nem vagyok, de köszönöm a virágot és a sütit. Remélem jól érzitek majd magatokat - adtam nekik egy egy puszit.

- Ha bármit tehetünk érted, csak egy szavadba kerül, ne feledd...

- Köszönöm fiúk, észben tartom - mosolyogtam rájuk.

Miután a sütit megettük, hármasban, ők visszamentek dolgozni én pedig elkezdtem készülődni, hogy indulok. Andrewval már ebéd előtt megbeszéltem, mielőtt elment, hogy háromkor elkell mennem.

Haza érve elkezdtem a ruháim között kutatni de őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek fel. Azt sem mondta el, hogy hová visz így egy bézs rövidujjú ruha mellett döntöttem ami kb combközépig ért és inkább elegáns és csinos volt. Mikor a ruhakérdés megoldódott a cipő választás pillanatok alatt meg volt és mehettem fürödni.

Gyors zuhany után a hajamat beszárítottam és egy alap sminket dobtam fel. Magamat akartam mutatni így az átlagosnál nem vittem fel több sminket. 

Shawn azt mondta hatra értem jön, én nem akartam az utolsó percekre hagyni a készülődést ami azt eredményezte, hogy fél hatkor már fel s alá mászkáltam a nappaliban. 

Tíz perc telt el, még így is csak háromnegyed volt mikor megszólalt a csengő. Az ajtóhoz érve megigazgattam a hajam és halál nyugodtan kinyitottam azt.

- Szia, kicsit előbb ideértem - mosolygott rám.

- Szia, én meg kicsit előbb elkészültem, úgy húsz perce itt ülök a kanapén - nevettem el magam kínosan.

- Tudod mi  a vicces?

- Mi?- nevettem ugyanúgy mire ő elém lépett és megfogta kezem.

- Ideges vagyok, sosem voltam még ilyen ideges, nem is tudom ez az a tipikus első randi előtti stressz, izzad a tenyerem és hullámvasutazik a  gyomrom. Te meg úgy vihogsz mint egy kis tinilány ami annyira édes, tényleg olyanok vagyunk mint akik nem is ismerik egymást.

- És ez jó vagy rossz?

- Jó, nem tudom, szerintem jó. A kapcsolatunk elején nem volt módunk ezt át élni. Minden olyan gyorsan történt, vagyis nálam  mert szinte rögtön beléd szerettem csak épp randira nem tudtalak hívni. Aztán te is megszerettél és nem is tudom, nem randiztunk és igazad lehet abban, hogy ez hiba volt. 

- Igen, azt hiszem ezúttal minden jobb lesz - mosolyogtam rá.

- Akkor induljunk.

- Rendben - bólintottam majd magamhoz vettem a táskám és elhagytuk a lakást. A kulcsomat a táskába rejtettem majd egymás mellett sétálva a lift felé indultunk.

- Mellesleg gyönyörű vagy.

- Köszönöm.

- Nagyon csinos a ruhád.

- Te is jól nézel ki. Szeretem ezt az inged.

- Tudom - kacsintott rám.

Az épületből kiérve megcéloztuk az autóját amihez odaérve Shawn lovagiasan kinyitotta az ajtót én pedig be is szálltam de akkor behajolt hozzám és először csak végig simított arcomon majd adott egy apró puszit a számra. Azonban mikor elhúzódott elfeledkezett arról, hogy az autóban van félig és jól beverte a fejét. Én próbáltam nem elnevetni magam rákvörös fején és mikor kibújt az autóból és káromkodott egyet csak vettem egy nagy levegőt hátha az majd segít. Mikor beszállt mellém rám nézett de nem mondott semmit. Én egyenesen a szélvédőt bámultam, sőt percekig csak azt bámultam mikor is felkacagott.