Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Velem mi a terved?

Mikor megérkeztünk hozzájuk Shawnra néztem  aki csak elmosolyodott.

- Még mindig ideges vagy?

- Én csak...  igen, nagyon.

- Gyönyörűm, abszolút nincs okod idegesnek lenni. Anya nagyon vár. Mind nagyon várnak. Ne feszülj be, jó?

- Jól van, igazad van. Menjünk be - mondtam mire kipattant és átszaladt az én oldalamra. Ahogy kinyitotta az ajtót nekem behajolt és nyakam köré tekerte a sálat.

- Itt hideg van édesem. Nem akarom, hogy megfázz.

- Shawn?

- Mond édesem.

- Vegyél el feleségül - sóhajtottam. Arcát látva  elmosolyodtam. Nagyon vicces volt ahogy felhúzta a szemöldökét . Már majdnem elnevettem magam mikor  végig simított államon.

- Szeretlek és egy nap boldogan megteszem.

- Komolyan?

- Mint mondtam, boldogan szerelmem - mondta halkan majd gyengéden megcsókolt - Gyere hercegnőm - kezét megfogva szálltam ki és ahogy csizmám a ropogós hóba ért elmosolyodtam. Fura volt a Los Angeles-i  száraz és kellemesen melegből a fagyos , havas Kanadába érkezni.

Shawn kivette a csomagtartóból a bőröndömet és egymás kezét megfogva indultunk el a házba. Ahogy beléptünk az előszobába rögtön megcsapott a finom fahéjas süti illat. Elkezdtem kihámozni magam a kabátomból majd levettem a sálamat. Amíg Shawn elvette és berakta a szekrénybe én levettem a csizmám majd megfogta a kezem.

- Gyere - a nappali felé indult meg. Én megszorítottam a kezét és közelebb húzódtam hozzá. A nappaliba lépve ott álltak előttem mindhárman.- Megjöttünk - szólalt meg Shawn.

- Végre, már nagyon vártunk titeket - szólalt meg Karen mosolyogva. Alig kaptam észbe Lia már a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.

- Szia Cassie, de jó hogy itt vagy.

- Szia Lia, jó téged látni - simogattam hátát mosolyogva. Shawn ellépett tőlem és ahogy a húga is elengedett Karen lépett hozzám.

- Szia Angyalom.

- Szia- mosolyodtam el  majd nagy levegőt vettem - Karen én sajnálom a múltkorit, tudom, hogy nem a legjobb első benyomást szereztétek rólam.

- Shawn mindent elmondott miután elmentél, nem kell amiatt aggódnod, hogy milyen benyomást szereztünk. Tudom, hogy már akkor is szeretetted a fiamat - pillantott Shawnra majd magához ölelt - Köszönöm hogy adtál neki egy esélyt. Még sosem láttam ilyen boldognak - suttogta fülembe. Ahogy elengedett rámosolyogtam.

- Szia Cassie - ölelt magához Manuel.

- Szia - öleltem meg szorosan. Jól esett az ölelése, gyengéd volt, mégis biztonságot nyújtó. lehunytam egy pillanatra a szemem és elmosolyodtam. Apa sosem a gyengédségéről volt híres, egy kezemen megtudom számolni hogy a tizennyolc év alatt hányszor ölelt magához, de azok is mind felszínesek és megjátszottak voltak, míg Manuel ölelése olyan igazi apai ölelés a javából.

- Jól vagy kislányom?- kérdezte ahogy elengedett.

- Most hogy ezt így kérdezted, igen, nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek. Nagyon féltem, hogy a múltkori után esetleg utáltok de most már látom, hogy nem volt okom aggódni.  

- Örülök hogy eljöttél, valójában mi is aggódtunk egy kicsit hogy a reakciónk miatt nem jössz majd szívesen.Azt gondoltuk otthon szívesebben lennél a családoddal , barátaiddal.