Cassie csak egy lány volt. Pár hét volt az egyetem kezdetéig de neki még mindig nem volt munkája amiből a tandíjat fizethetné. Elhagyta szülővárosát és egyedül volt egy nagy városban amit nem ismert . A pénze fogyóban volt, sürgősen munkát kellett t...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A koncert ötkor kezdődött és hétre vége is lett. Így akkor autóba szálltunk és elindultunk a családi házba. Mit ne mondjak, még sosem voltam ilyen ideges. Tartottam a szüleitől és a húgától. Elmesélte, hogy mennyire jó a kapcsolatuk, hogy a húgával imádják egymást így biztosan kritikus szemmel fog rám nézni a lány. És a szülei? biztos védeni akarják a fiukat és távol tartani tőle a hírnévre vágyó lányokat. Mi van ha azt gondolják én is egy vagyok közülük? Mi van ha egyáltalán esélyt sem adnak hogy megmutassam nem vagyok olyan. Ugyan Shawn elmondásából ítélve nem ilyenek de nem lehet tudni.
A rádió halkan szólt így az volt az egyetlen zajforrás egy jó ideig, míg fel nem sóhajtottam. Akkor rám pillantott.
- Kérdezhetek valamit?- mosolygott.
- Ne kímélj. - fordultam felé.
- De őszintén válaszolj.
- Hazudnék én neked? Na mondd.
- Szóval csak annyi hogy...vagyis felötlött bennem hogy anyáék előtt hogy viselkedjünk. Zavarna ha megölelnélek néha vagy adnék egy puszit a szádra? Ha zavarna csak szólj, őszintén mond meg hogy nem akarod és akkor úgy lesz. Azért kérdezem mert nem akarom hogy kínos legyen..
- Nos ez egy jó kérdés.
- Azért kérdeztem mert mi elvileg odavagyunk egymásért és lehetünk visszafogottak, azt még be tudom adni nekik hogy szégyenlős vagy és azért nem csüngsz rajtam de valamilyen szinten kell érintkeznünk így ha megölellek és néha megpuszillak az gondot okoz-e neked?- kérdezte mire a szélvédőt kezdtem bámulni. Gondot okoz-e.... mit mondjak erre?Hisz az elmúlt néhány napban is voltak pillanataink, az együtt alvások, az ölelések és csókok. A szívem azt mondja igen, adj neki esélyt hisz ő egy jó srác, kedves odafigyel rád. Mi mást akarsz még? Viszont az eszem azt mondja maradjak távol, hogy ne engedjem közel magamhoz mert csak fájdalmat fog okozni. Ha nem is akarva de azzal hogy hetekre magamra hagy majd és nem látjuk egymást, hogy több ezer csinosabbnál csinosabb lánnyal találkozik majd akik mind csak azért élnek hogy elcsavarják a fejét...ezzel akaratlanul is bántani fog. Megfog ölni a féltékenység.
- Nem...gondot nem okoz, gondolom.- mondtam majd nyeltem egy nagyot. Eléggé ideges voltam amiatt hogy mit szólnak majd hozzám most meg még emiatt is aggódjak, hogy eltudjuk-e hitetni, hogy tényleg együtt vagyunk.
- Biztos?
- Hogyne, persze. Feltűnő lenne ha nem érintkeznénk, ez... nagyon gyanús lenne.- bólogattam. Na meg különben is, szükségem van a közelségedre. Ezt nem kell tudnia, elég ha én tudom.
- Akkor ahogy eddig is...kéz fogás, esetleg átkarollak és megpuszillak, ahogy a fiúk előtt is... Az első randinkig természetesen ahol mindent bele adok.
- Az úgy jó lesz...gondolom.- mondtam. Várj, mi? - Első randinkig?- kérdeztem mire felkacagott.
