Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

2. rész

Minden nap ugyanolyan néma. A munkatársaim mindig egy rakat dolgot mesélnek, én csak bólogatok, de a mai nap talán más lesz. Minden nap megígérem magamnak hogy megszólalok, de valahogy mégsem megy.

Reggel gyorsan szaladok keresztül a házon, késésben vagyok mostanában egyre sűrűbben. Oda se nézve veszek ki pár ruhát a szekrényemből, minél gyorsabban felveszem őket majd már teljes harci díszben vonulok le a lépcsőn. Igazából nem lennék késésben, ha nem ma talált volna ki hogy én márpedig gyalog megyek munkába.

✏✏✏✏✏✏

A mai napom sem volt túlzottan izgalmas. Épp hazafelé tartok, de utamat megzavarja egy hatalmas erős mellkas aminek figyelmetlenségemben ütközök neki. Seggre huppanok és a srác is megtántorodik, legközelebb talán jobban körbe kéne néznem és nem elmerülni a gondolataimban. Felállok és előkapom a telefonom, szélsebesen írni kezdek a jegyzetbe majd elé tartom. Pár értetlen pillanat után elolvassa a képernyőn látható pár szót.
-Bocsánat, elbambultam.
-Semmi baj. Te jól vagy?-érdeklődik kíváncsi tekintettel.
Némán bólogatok, de az idegen srác szemöldöke a homloka közepéig szalad hirtelen.
-Elvitte a cica a nyelved?-felnevet, mintha olyan vicces dolgot mondott volna.
Hát mondhatom baromi vicces, kezdem felhúzni magam a fiú reakcióján.
Nemlegesen megrázom a fejem és tovább indulok, ezzel lezártnak tekintve a témát.
-Akkor miért nem beszélsz?-szól utánam, mire megtorpanok.
Újra írni kezdek, majd ismét felé nyújtom a telefonom.
-Mert nincs mit mondanom.
-Mióta nem beszélsz?-mér végig.
-4 éve.
-Az igen. És mégis miért nem beszélsz?-tovább faggatózik, mintha bármi köze is lenne hozzá.
-Ha nem bánod idegenekkel nem osztom meg életem történetét.
-Megértem, én se tenném. De nem kell idegeneknek lennünk. Szia Zack vagyok.-nyújtja felém kezét.
Egy kis gondolkozás után én is felé nyújtom a kezem és még az ő jobbját, majd újra írni kezdek.
-Maya.
-Hát Maya, mit szólnál valamikor egy kávéhoz? Megismerhetnénk egymást.-vigyorodik el.
Csak bólintok, kiveszi a kezemből a telefont és beleírja a számát, majd megnézi az enyémet és saját telefonjába menti el. Visszakapom a telefonom és a táskámba teszem. Nem szól többet úgy ahogy én sem, bólintok egyet és haza indulok.

Jack előtt érek haza ezért főzni kezdek. Mivel nem sok kedvem van hozzá ezért csak gyorsan összedobok egy kis makarónit. Pont most lettem kész, végszóra be is toppan Jack mögötte Logannel. Mosolyogva intek nekik.
-Szia Maya.-köszönnek egyszerre.
A telefonomért nyúlok és írni kezdek.
-Gyertek enni.
-Egy pillanat, csak letesszük a táskákat.-bólintok.
Ahogy mondta Jack, felmentek és már jönnek is le egy pár perc elteltével. Leülünk enni, néha néha a fiúk megszólalnak vagy belekezdenek valami témába, olykor olykor elmosolyodom a sok baromságon amit összehordanak. Vacsora után elpakolok és szokásosan elmosogatok, ahogy mindennel végzek megindulok a napaliba a fiúkhoz, de megállok és a falnak támaszkodom. A telefonom a kezembe veszem és egy képet csinálok a fiúkról. Épp a kanapén csókolóznak, aranyosak együtt. Arra viszont nem gondoltam hogy a vaku be van kapcsolva, amint észreveszik a villanást szétrebbennek.
-Maya.-szól hozzám Jack.
Nemlegesen megrázom a fejem és egy hatalmas vigyort festek az arcomra. Kifutok a házból, be egyenesen az erdőbe a testvérem elől aki azonnal üldözőbe vesz. Jacknek esélye sincs itt ellenem, jobban ismerem a fákat mint a saját tenyerem. Valaki máris fut mögöttem, valószínűleg Jack az. Viszont tévedek, nem ő az. Megváltozik a szél iránya és egy ismeretlen, de mégis ismerős illat csapja meg orroma. Hirtelen megtorpanok a követőm pedig nekem ütközik, azonnal előrébb lépek egyet és megfordulok. Az előttem álló személyen meglepődök, nem is kicsit. Nem más mint Zack áll mögöttem.
-Te követsz engem?-pötyögöm a telómba.
-Nem csak erre jártam.-vakarja tarkóják.
-Mit keresel erre?-tartom elé telefonom.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-makacskodik.
-Én kérdeztem előbb.-mutatom ismét felé a telóm.
Nem válaszol csak megvillantja acélkék szemeit. Hirtelen meglepődöm, de szinte azonnal kapcsolok. Én is megvillantom vér vörös szemeim. Kerek szemmekkel néz rám. Meglepődött, talán még jobban is, mint én. Tisztán látszott arcán.
-Meglepődtél mi?
-Kicsit..-mosolyodik el.
-Mit szólnál holnap a kávéhoz? Mondjuk ötkor a Crazy Coffe-ban?-néz rám.
Szó nélkül bólintok egy mosoly kíséretében, majd otthagyva őt elindulok haza, végig érezem hátamon égető tekintetét, de különösebben nem foglalkozom vele. Holnap randim lesz, már ha ezt lehet annak nevezni. Várjunk.. ez randinak számít egyáltalán? Neszt hallok magam mellől, de nem foglalkozom vele. Biztos Jack vagy Zack. De ekkor még nem tudtam hogy mekkora hibát követtem el azzal hogy nem néztem meg...