Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

4. rész

A randink óta nem láttam Zacket, amit furcsállok is, hiszen nagyon jól ekvoltunk. Igaz egy kicsit összevesztünk,de szinte azonnal sikerült békét kötnünk, amúgy is teljesen lényegtelen hülyeség volt.
Én: Szia! Nincs kedved ma átjönni?
Hosszú percek kellettek hogy elküldjem, valahol mélyen legbelül félek a választól. Hosszú idő óta ő az egyetlen ember akivel őszintén jól érzem magam. Várok és várok,  de csak egy bő fél óra múlva kapok választ. Azonnal a telefonomhoz kapok, de az üzenetet látva összerándul a gyomrom.
Zackiee❤️🥰:a te érdekedben jobb ha békén hagysz!
Én:Miért? Mi történt? Én tettem valamit?
Sajnos semmit sem értek, de hiába a sok kérdés, már nem kapok rá választ. Ami még jobban aggaszt, az viszont az hogy túlságosan is érdekelt. Már az első perctől kezdve túlságosan jól éreztem magam Zack közelében, és azt hittem hogy ez fordítva is így van. Hát úgy tűnik ismét tévedtem, és megint pofára estem. Talán, túlzottan is érdekel hogy mi van vele, nem szabadott volna ennyire beleélnem magam.
Mielőtt teljesen elkeserednék, szinte gondolkodás nélkül tárcsázom a számát, bele sem gondolva abba hogy hogyan fogok vele beszélni, már ha egyáltalán felveszi. A sokadik csengés után az a cseppnyi remény is kezd eltűnni belőlem, mikor is meghallok egy halk hangot. A szívem újra nagyot dobban.
-Maya, mondtam jobb ha békén hagysz!-suttogja.
-Nem érdekel mit mondtál! Hol vagy?-szólalok meg rekkedt hangom.
Meglepődöm, de nem csak én hanem Zack is, azt hiszem erre egyikünk sem számított.
-Leírom üzenetben.-motyogja.
Minden további szó nélkül bontja a vonalat, én pedig várok arra a bizonyos üzenetre.

Összeszedem a cuccom és már felöltözve lépek a motoromhoz. Egy egyszerű szürke melegítő nadrág és Adam egyik pólója van rajtam. Nem igazán volt kedvem kiöltözni, és a helyzet sem kívánja meg hogy csinos legyek. Még jó hogy van nálam pár cucca, tekintve hogy a legjobb barátom ez mondjuk elkerülhetetlen. Azonnal száguldozni kezdek, minél hamarabb ott akarok lenni gondolom én Zack lakásán. Megállok a bérház előtt és sisakkal a kezemben rontok be a szerencsére nyitva hagyott ajtón. A lépcsőfokokat szelem és az emeleteket számolom, a bukósisakom jobb kezemben tartva szaladok. Harmadik emelet, és a negyedik, itt is vagyok végre. Elvileg a középső ajtó az övé, megállás nélkül kopogni kezdek az ajtón, szinte már szétverve azt. Éppen ismét rávernék az ajtóra mikor az kinyílik és valaki elkapja a kezem.
-Szia..-mosolyodik el fáradtan Zack.
Azonnal megölelem és el sem engedem. Kezeit derekamra csúsztatja és közelebb húz magához. Csak most veszem észre hogy nincs rajta póló.
-Szia.-mosolyodom el.
Elenged majd két keze közzé fogja arcomat.
-Te tényleg megszólaltál?-tűr egy tincset fülem mögé.
-Igen!-bólintok.
-Gyönyörű hangod van! Egész nap bírnám hallgatni.-hajol közelebb hozzám.
Mondatára elpirulok, ennyit a semmi sem hat meg stílusomról. Egy mondatot kellett kiejtenie a száján és máris pirulok, színem szerintem vetekszik egy paradicsoméval. Nincs túl sok időm gondolkozni ezen, ugyanis megérzem Zack puha ajkait. Kezeim nyaka köré kulcsolom, egyik kezem hajába vezetem. Kezei arcomról derekamra vándorolnak és közelebb ránt magához. Mindenhol ahol hozzám ér a bőröm égni kezd, és a szívverésem is eszeveszett gyors. Amit Zack is észrevesz, de ő sincs jobb helyzetben, mindketten ugyanúgy reagálunk a másik közelségére. Beljebb lép pár lépést engem magával húzva, és bezárja mögöttem az ajtót, majd neki is lök az említett tárgynak. Végig nyal alsó ajkamon ezzel bebocsájtást kérve ajkaim közé. Kuncogva harapok alsó ajkára, majd meg is húzom azt. Végül én szakítom meg csókunkat.
-Ne legyél telhetetlen.-húzom meg gyengéden haját.
Fejét vállamba fúrja és úgy ölel tovább, lehelete csiklandozza nyakamat.
-Mi a baj?-kezdek el tincseivel játszani.
-Bántani fognak téged, ha továbbra is velem maradsz..-szorít jobban magához.
Olyan halkan beszél, mintha nem akarná hogy halljam, mintha ő sem akarná hallani.
-Nem hagyhatom hogy bántsanak téged, az nekem is fáj, mert túlzottan megszerettelek.-szorít még jobban magához, már ha ez lehetséges.
A mondata végére egy hatalmasat dobban a szívem, soha sem éreztem magam ennyire boldognak, ennyire élőnek, mint most vele.
-Együtt megoldjuk, ígérem! Viszont nem akarlak elveszíteni.-felemelem a fejét.
Mosolyogva nézek a szemébe és puszit nyomok arcára.
-Kérhetek egy pohár vizet?-simítok arcára.
Szótlanul bólint majd a konyhába indul velem együtt. Előveszi a poharat és tölt bele nekem vizet. Megáll közvetlen előttem és úgy néz le rám. Gyermekded mosoly terül el arcán, mint aki most látta meg a kedvenc cukorkáját. Elveszem tőle a poharat és le is húzom annak tartalmát.
-Köszönöm.-leteszem magam mellé a poharat.
-Még mindig nem tudom elhinni hogy tényleg beszélsz.-vigyorodik el.
Megrázom a fejem majd kikerülve őt leülök a nappaliban a kanapéra, bár nem térképeztem fel még teljesen a terepet, mégis otthonosan mozgok. Amint leül mellém Zack rövid gondolkodás után, máris kérdéseket szegezek neki.
-Ki akar bántani? Na és miért? És miért pont téged szemelt ki ehhez?-nézek rá.
-Sajnos nem tudom ki akar keresztbe tenni. Csak egy fenyegető levelet kaptam név nélkül. Elvileg ellenfél vagyok a számára, ezért akar eltávolítani mellőled, csak magának akar téged..-simítja arcomra kezét.
-De én ezt nem akarom. Azt szeretném hogy csak az enyém legyél.-nyom csókot homlokomra.
Minden szó nélkül mellkasára húz, és csak ülünk így pár percig.
-Itt alszol?-vigyorodik el.
-Nem akarok zavarni.-nevetek fel kelletlenül.
-Ha zavarnál nem kérdeztem volna.-rázza meg vigyorogva a fejét.