Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

13. rész

-Mi a francért világítanak a szemeid?-lép hozzám közelebb.
-Pontosan nem tudom. Ja és Zacknél voltam. Deaton pedig a lehető legrosszabbat mondta nekem.-válaszolok kérdéseire.
-Mit?-kérdez vissza azonnal.
-Azért nem gyógyultam, mert kezdtem elveszíteni az állati ösztöneim és az erőm.-rántok vállat.
-Hogy hogy csak kezdted?-szólal meg újra.
Esküszöm olyan mintha kihallgatáson lennék. Elmegyek Jack mellett egyenesen a konyhába.
-Hát volt egy megoldás, és megpróbáltam, valószínűleg ezért világít a szemem, de szinte azonnal elkezdtem gyógyulni, szóval egyenlőre hatásos volt.-kínomban elnevetem magam.
Tudom mit fog hozzá szólni, szinte biztos hogy ki lesz akadva. Hiszen így még jobban kötődöm Zackhez. Még mindig nem tudom hogy mi baja van vele..
-Ugye Zacknek nincs köze hozzá?-húzza el száját.
Csak némán bólintok, egyre dühösebb lesz.
-Mit tettél?-néz rám.
Oh az a tekintet, képes lenne kinyírni vele.
-Ittam a véréből.-rántok vállat.
A pult felé fordulok és öntök magamnak egy pohár vizet.
-Te normális vagy?-ordítja el magát.
-Ez volt az egyetlen megoldás.-válaszolom higgadtan.
Megiszom a pohár tartalmát majd újra Jack felé fordulok.
-Komolyan Maya? Ennyi eszed van? Így csak még jobban kötődsz hozzá!-kiabál továbbra is.
-Nem tudom hogy mi bajod van Zackel, de én már így is kötődöm hozzá. Szeretem őt.-rántok vállat.
-Hogy mi bajom? Az hogy kurvára megölt valakit! És hogy nagyon nem stimmel vele valami! Könyörgöm éjszaka szökött be hozzád a kórházba! Mert elvileg valaki vadászott rá és rád! És ez valószínűleg neki köszönhető! Térj már észhez!-oktat ki.
-Jack! Itt te vagy az egyetlen akinek észhez kéne térnie, az én életem, én döntöm el mit teszek! És ha észrevetted én sem szólok bele az életedbe! Ja és hogy tudd, én is öltem.-hagyom ott egyedül.
Valószínűleg most sok minden átfut az agyán, vannak dolgok amikről még ő sem tud, a saját érdekében. Én is pontosan ugyanúgy egy gyilkos vagyok, mint Zack vagy sokan mások. Az élet nem mindig egyszerű és főleg nem mindig szép, vagy ölsz vagy megölnek. Eldöntheted.

Jack-el apok óta nem szólunk egymáshoz. Feszült a légkör a házban, és ezen még Logan jelenléte sem segít, hiába próbálkozik bármivel. Erősen kétlem hogy Jack elmondta volna neki hogy mi történt, sőt valószínűleg ő sem tudja összerakni a történteket. Bár nem kérdezett semmit, de tisztán látszik hogy azon gondolkozik folyamatosan amit mondtam neki. A szemeim már újra normális színükben pompáznak. Éppen munkából jövök, de eszem ágában sincs haza menni, helyette inkább Zackhez megyek. Szükségem van egy kis nyugodtságra, valamire ami kicsit emberi.

-Szia!-köszön nekem amint meglátja nyúzott arcom az ajtóban.
Belépek az ajtón és egyből ajkaira tapadok, mikor elválunk átölelem derekát és mellkasába fúrom a fejem.
-Szia!-motyogom pólójába.
Percekig csak így állunk egymást ölelve csendben, felemelem a fejem és a nyakába fúrom. Mélyen beszívom az illatát, még mindig bódító hatással van rám. Elenged és a kanapéhoz vezet, ölébe húz és úgy ölel tovább. Tudja hogy most pontosan erre vágyom. Egy kis nyugodtságra, nem kérdez semmit, nem szól semmit csak ölel. Borzalmasan hálás vagyok hogy ez a fiú az életem része, ő akkor is itt van amikor semmi sem egyszerű. Lassan kifújom a levegőt majd elengedem és kicsit hátrébb húzódok hogy a szemébe tudjak nézni.
-Mi az?-kérdezi kíváncsian mikor már percek óta csak bamulom.
Nemlegesen megrázom a fejem és jobb kezemmel megfogom az arcát.
-Semmi, csak azon gondolkoztam hogy mennyire szeretlek!-mosolyodom el halványan.
-Én is szeretlek!-ajkaimra hajol és egy lassú csókba invitál.
Egyre hevesebbek leszünk, csak csókol és csókol amíg le nem vándorolnak ajkaim a nyakához. Végig nyalok a nyakán majd szívni kezdem azt, tettemre hangosan felnyög és megmarkolja a derekam.
-Úgy csináld hogy nem sokáig bírom türtőztetni magam!-suttogja a fülembe.
Vigyorogva simítok farkára nadrágon keresztül. Mordul egyet és szemei is kék színre váltanak. Nyomok egy puszit az arcára majd ott hagyom és a konyhába megyek. Felülök a konyhapultra és egy pohár vizet iszogatva várom hogy utánam jöjjön, nem kell sokáig várnom, pár perc telt el, de már közeledik felém. A szemei még mindig világítanak, és úgy lopakodik felém, mint egy vadállat aki éppen becserkészi zsákmányát. Mosolyogva nézek rá, amíg elém nem ér.
-Az tűzzel játszol remélem tudod!-sziszegi nyakamba.
-Szeretek veszélyesen élni.-vigyorodom el.
Elkezdi puszikkal behinteni állam és nyakam.
-Szabad?-húzza végig ajkait bőrömön.
-Nem vámpírok vagyunk.-nevetek fel.
Mondatom ellenére oldalra billentem a fejem, hogy jobban hozzáférjen nyakamhoz. Kiengedi a fogait és puszikkal hinti be nyakam. Derekamra markol és közelebb húz magához, könnyedén leemel a pultról az ölébe húzva engem. Szorosan csípőjére kulcsolom a lábaim, míg ő a fogait nyakamba mélyeszti.
-Ahh..-nyögök fel.
Ez tényleg őrjítően jó érzés, nem értem hogy ez miért nem jutott hamarabb eszünkbe. Zack megindul velem az ölében a szobájába, időközben elengedi nyakam és a lépéseit figyeli, nehogy lessünk a lépcsőn.