Néma rocker csaj ·Javítás Alatt·

12. rész

Még mindig Zack ölében ülök, bár már régen fel akartam állni innen, de nem engedett el. Olyan közel húzott magához hogy egy papírlap sem férne el köztük. Azóta nem szólalt meg mióta közöltem vele hogy elveszítem az erőmet.
-Ezen sehogy sem lehet segíteni?-kérdezi mellkasomba motyogva.
-Deaton szerint, egy vérfarkas vére segíthetne, de ez sem biztos.-simítok hajába.
Felkapja a fejét és rám néz.
-De hát ak..-kezdi.
-Nem Zack, nem fogok inni a véredből!-rázom meg a fejem.
-Maya, kérlek! Hátha segít, csak próbáljuk meg!-néz rám könyörögve.
Lehet tényleg segítene..de nem fogom lecsapolni Zacket.. és ha csak ez segíthet? Viszont ezzel fájdalmat okozok Zacknek.. de azzal is ha halandóvá válok, vagy rosszabb.. Az sem biztos hogy halandóvá válok, lehet meghalok..
Zacknek feltűnt hogy nagyon elgondolkoztam, egy aprót bólintok és mély levegőt veszek. Zack mosolyogva billenti oldalra a fejét. Még mindig az ölében ülök, így hajolok nyakához. Kiengedem fogaim és végig húzom a nyakán egészen kulcscsontjáig.
-Sajnálom..-suttogom.
Mielőtt bármit is mondhatna belemélyesztem fogaim ezzel félsertve puha bőrét. Tettemre hangosan felnyög, de nem a fájdalomtól. Ez valami más, sokkal inkább élvezet. Egyre erősebbnek érzem magam ahogy vérét iszom. Szemeim is felragyognak. Zack erősen rámarkol derekamra ezzel visszarántva a valóságba. Elválok nyakától majd végig simítok fogaim nyomán. Máris regenerálódni kezdek, pár másodperc és már nyoma sincs fogaim által felsértett bőrnek.
-Sajnálom..-hajtom le a fejem.
-Hé semmi baj! Minden rendben, még élveztem is.-vigyorodik el.
-Jobban vagy?-simít arcomra.
Szó nélkül bólintok és újra nyakára nézek, az előbbi tettem nyoma már el is tűnt. Valamennyivel tényleg jobban érzem magam, kíváncsi leszek hogy mi lesz tovább. Kezei közzé fogja arcomat és egy csókba hív. Gondolkodás nélkül nyitom szét ajkaimat. Lassú csókunk egyre inkább szenvedélyessé és vaddá válik. Előrébb csúszok az ölében ezzel kicsalva belőle egy morgást. Fenekem alá nyúl és könnyedén feláll velem együtt. Csókunkat egy pillanatra sem megszakítva indul el a szobája felé.

Nem tudom mennyi az idő, de Zack már nincs mellettem. Viszont finom illatokat érzek lentről. Felveszem a fehérneműm és Zack pólóját majd elindulok a konyha felé. Ahogy belépek szembe találom magam Zack izmos hátával. Mögé lépek és átölelem derekát. Szembe fordul velem és elmosolyodik, de arcáról hamar lefagy mosolya.
-Mi az?-nézek rá értetlenül.
-Maya a szemeid vörösen világítanak.-simít arcomra.
-Gyönyörű!-mosolyodik el.
Lehunyom szemeim és próbálom eltüntetni természetellenes színüket. Mikor újra Zackre nézek várom a válaszát.
-Még mindig vörösek.-nyom puszit homlokomra.
-Ez elvileg ilyenkor normális..-gondolkozik el.
-Meddig? Holnap dolgoznom kell!-esek pánikba.
-Ha nem múlik el, majd azt mondod hogy színes kontaktlencse.-fordul vissza a tűzhelyhez.
-Segítsek valamit?-állok mellé.
-Nem kell, ülj le nyugodtan már mindjárt kész!-nyom puszit hajamba.
Csak bólintok és leülök az asztalhoz. Isteni illata van a rántottának amit elém rak. Csendben megreggelizunk és segítek mosogatni.
-Nem szóltam tegnap Jacknek hogy nem megyek haza, szóval lassan megyek ha nem bánod.-indulok fel a szobájába.
-Hát bánni bánom hogy nem maradsz még, de megértem. Elkísérjelek?-jön utánam.
Felveszem a ruhámat és felé fordulok. Beharapott ajkakkal figyeli minden mozdulatom.
-Nem muszáj, haza találok.-lépek elé.
Kikisér az ajtóig majd csókot nyomok szájára és el is indulok haza.

Éppen belépek az ajtón Jack már előttem is terem. Végig lehajtott fejjel jöttem, nehogy meglássák a szemeim. Lehajolok és leveszem a cipőm, csak utána nézek testvéremre.
-Hol voltál? És mit mondott Deaton?-teszi fel kérdéseit.
Ahogy ránézek elhallgat, de ez sem tart sokáig.